Sok zászlót lehetett volna kitenni hétfőn a Művészetek Palotájára. Angol zenekar, svájci-francia karmester, gyermekkorát Venezuelában töltő magyar szólista játszott ugyanis Bécsben született német, majd belga, az Egyesült Államokban komponált cseh, végül olaszos hangulatú orosz zenét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hogy máris előlegezzem a lényeget: feledhetetlenül. tovább...
Délelőtt fél tizenegytől este tízig tartott vasárnap a Müpa különféle termeiben a Mozart-maraton. Miután befogadóképességem sajnos véges, a két utolsó hangversenyt választottam: Rados Ferenc zongoraestjét és a Requiemet. Egy rejtélyes előadót és egy rejtélyes művet. tovább...
A fenti kérdésen kívül számos, Mozarthoz kötődő kérdésre választ kaphatunk február 26-án az egésznapos Mozart-maratonon a Müpában. tovább...
Két romantikus és egy huszonegyedik századi művet szólaltatott meg sorozata zárókoncertjén, hétfőn a Liszt Ferenc Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör széksorait megtöltő közönség azonban olykor úgy érezhette: barokk zenét hall. Gáláns menüettet, a Napkirály idejéből, Lully-féle ouverture-t, és passacagliát Händel-módra. tovább...
Ezúttal minden együtt volt. Remek műsor, méltán világhírű énekes Matthias Goerne személyében és a Bázeli Kamarazenekar, de valami mégis hiányzott az átütő, nagy élményhez. Úgy hiszem nem csak nekem, fanyalgó kritikusnak, hanem a publikum jórészének is. Volt ütemes taps, ráadás, de frenetikus lelkesedésről nem számolhatok be. tovább...
A Nordic Symphony Orchestra bizonyára kellemes emlékekkel távozott Budapestről, s úgy hiszem, sokak nevében mondhatom: mi is kellemes emléket őrzünk fellépésükről. tovább...
Tempora mutantur. Változnak az idők. Manapság alig akad zongora szakos növendék a Zeneakadémián, aki ne tanulná meg Liszt h-moll szonátáját. A budapesti Liszt-versenyeken a szonáta kötelező darab a döntőbe jutottak számára, a közönség hálás, ha hallhatja. Távolról sem volt ez mindig így. tovább...
Káprázatos – talán ez a szó illik legjobban Gyenyisz Macujev teljesítményére. A ráadásszámokat hallgatva már-már félelem fogott el: hátha váratlanul kigyullad a zongora, kibukkan belőle Mephisto, s azt mondja a művésznek: elég! Lejárt a szerződés, tessék sürgősen velem jönni! tovább...
Részben egy herendi készletnek köszönhető, hogy Gustav Mahler első szimfóniáját itt mutatták be, Budapesten. tovább...
A zenekar élén pedig a királyfi. Vagy a fabáb? Egy biztos: a Hegedűverseny első tételének hallgatásakor szinte mindvégig úgy éreztem, a Fából faragott királyfi mesehangulata árad szét a Művészetek Palotája nagytermében. tovább...
Kis patetikus túlzással akár ezt a címet is adhatta volna Rost Andrea május 28-i dalestjének. A kétszáz esztendeje született zeneszerző több mint hetven dala közül ugyanis mind a mai napig talán csak tucatnyi hangzik el viszonylag rendszeresen dalesteken. tovább...
Boldogult ifjúkorom bálványa volt. Földes Imre tanár úr óráin találkoztam először a nevével. Hivatalosan nem kellett volna bejárnom ezekre az órákra, de híre ment, hogy Földesnél elképesztő újdonságokat is meg lehet ismerni. Lengyeleket például. Lutosławskit, Pendereckit. tovább...
Boldogult diákkoromban Jean Philippe Rameau-tól alig lehetett hallani mást koncerteken, mint a Tyúk című csembaló-darabot (ezt is többnyire zongorán elővezetve). Szórakoztató apróságnak tűnt, de meg kell vallanom, nem keltett bennem különösebb kakasi érzelmeket. tovább...
Képzeljünk el egy vacsorát. Időpont: 1838. április 29., színhely: Bécs. Kedélyes társalgás folyik, remek bon mot-k követik egymást. Az asztalfőn Metternich herceg, a Habsburg-érdekek rendíthetetlen képviselője, a rettegett magyarfaló konzervatív, balján-jobbján pedig két „magyar" muzsikus. Idézőjelbe kellett tennünk ezt a jelzőt, különböző okokból. Liszt Ferencről és Sigismond Thalbergről van ugyanis szó. tovább...
…és persze végül is. Hogy rögtön a lényegre térjek: óriási és nagyon megérdemelt sikere volt hétfőn a Bartók Emlékház zsúfolásig telt hangversenytermében Fenyő Lászlónak és zongorista partnerének, Kovalszki Máriának. tovább...
Szánom-bánom: elkéstem a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjéről. Az ember nehezen számítja ki manapság Budapesten a közlekedésre fordítandó időt. Ez némi magyarázat, de semmiképp sem mentség. A nyitószám, a III. Brandenburgi már javában szólt, amikor hátra beosontam. Kezdem tehát a második számtól. tovább...
No, nem úgy, ahogy az egyszeri pásztor, aki addig riogatta a falubélieket, míg nem hittek többé neki, s aztán megtörtént a baj. Nem, ezúttal a lelkesedés késztet a fortissimóra (már amennyiben a hangerő írásban érzékelhető). tovább...
Joszip Visszarionovics Dzsugasvili, a nagy Szovjetunió hőn szeretett „acélos” Vezére, Sztálin elvtárs a maga módján kétségkívül szerette a zenét. Állítólag halálának napján is Mozart-zongoraversenyt hallgatott. tovább...
Vagy olaszországi, németországi, belgiumi. A szőke copfos zongorista ugyanis Madridban tanult, de aztán Itáliába, majd Németországba költözött, most meg éppen Brüsszelben él. Úgy hívják, hogy… az igazat megvallva, ezzel is zavarban vagyok. Denis Kozhukin? Gyenisz (vagy inkább Gyenyisz) Kozsukin? Kazsúkin? tovább...
Kovács Sándort sok helyről ismerhetjük. Évekkel ezelőtt hallhattuk őt az MR3 Bartók Muzsikáló reggelében, a mai napig az Új Zenei Újságban, olvashattuk már kritikáit a fidelio.hu-n vagy a Muzsikában, láthattuk őt koncerten műsort vezetni. De legtöbbünknek (és ez a zeneakadémisták igen nagy százaléka) zenetörténet órái jelentik/jelentették az első számú kapcsolódási pontot és egy kis színfoltot unalmasabb napjainkon. tovább...
Sokáig töprengtem, érdemes-e írnom az ős-Bánk bán november 7-ei díszelőadásáról. Ünnepi megemlékezés volt, főhajtás nagy nemzeti zeneszerzőnk előtt. Szabad ilyenkor disszonanciával fűszerezni a kritikai mondanivalót? Hogy az operát idézzem: illik-e ez? tovább...
Az idős Arthur Honegger nevezte így jó négy évtized távolából pályatársa, Igor Stravinsky Le sacre du printemps című művét. Zenei bombák szerencsére nem követelnek emberéletet, csak az összhangzattan és formatan addig szentnek hitt szabályait robbantják szét. tovább...
Az idei Budapesti Mahler-ünnep nyitókoncertjének első félidejében egy vitathatatlanul tehetséges, de nem különösebben jelentős komponista művét hallhatta a közönség, majd egy káprázatos klarinétvirtuóz szólaltatta meg Mozart klarinétversenyének vezérszólamát. tovább...
Valami különlegeset tudhat Emma Kirkby. Ugyanis hosszas tapsra ragadtatta az Uránia Filmszínház közönségét. Ráadásokat adott, partnerével és a Florilegium elnevezésű együtessel. Holott… KRITIKA tovább...
"Bichette" – így becézgeti a libretto szerint 17 esztendős Octavian a szeretőjét. Szarvasünőcske, őzike, ki-ki válasszon tetszése szerint a rokonszenves páros ujjú patások közül. Magam az utóbbit javasolnám. tovább...
Szerény javaslatom: legyen inkább 200. Mármint a ruhatár a Müpában. Mert most 180, s szegény ruhatáros néni becsületesen visszaadogat, megolvassa az aprót, közben áll a sor. Rettenetes sor, hiszen Barenboim Chopin-estjére gyűlik ama Cézár jó kétezer feje. KRITIKA tovább...
Régi, hetvenes évekbeli emlékek kísértettek pénteken este a Művészetek Palotája felé igyekezvén: diákkori, pécsi esztendők. Négy évig voltam az ottani zenei főiskola hallgatója s így gyakran hallhattam a város akkori egyetlen zenekarát. tovább...
Folytatódik a Magyar Szimfonikus Körkép sorozat, amely az ország valamennyi szimfonikus zenekarát és karmestereit látja vendégül. Az együttesek műsorválasztás tekintetében szabad kezet kapnak, egyetlen kitétellel: kötelező beilleszteni a programba egy 20. vagy 21. századi magyar szerző művét. A soron következő tíz alkalommal sem lesz ez másképp, ahol számos kortárs mű csendül fel. tovább...
Percig sem vitatom: Steve Reich korunk legjelentősebb alkotói közé tartozik. Jókor volt jó helyen: épp időben fordult szembe az ötvenes esztendők túlbonyolított szerializmusával és az azt követő évek valaha hatásosnak vélt, mára bizony erősen kopottas neo-expresszionizmusával. tovább...
Kovács Sándor zenetörténésszel, a Zeneakadémia zenetudományi tanszékének vezetőjével és a Bartók Rádió Új Zenei Újság című műsorának szerkesztőjével augusztus 20-án átvett kitüntetése, a Lovagkereszt apropóján beszélgettünk zenei életről, kritikáról, a társadalmi közeg változásairól. tovább...
