Idén lesz hatvanéves, de energiáit egy huszonéves is megirigyelné. Zongoristaként szerzett világhírt, de itthon már inkább egyszemélyes zenei intézményként tisztelik: vezényel, hangszerel, komponál, műsort tervez, elfelejtett műveket porol le és felfedezésre váró tehetségeket vesz a szárnyai alá. tovább...

Ma is elevenen őrzöm annak a pillanatnak az emlékét, amikor egy októberi napon, a Zeneakadémia Nagytermének egyik hátsó sorában tízéves zeneiskolásként ámulva hallgattam, amint Mocsári Károly – a későbbi győztes –, leült a csodálatos nagy fekete hangszer mellé és eljátszotta a h-moll szonáta első ereszkedő skáláit… tovább...

A kulturális kiadványairól ismert médiacég alapító-ügyvezetője, Zsoldos Dávid nemcsak a cégvezetést, hanem a Fidelio.hu és a Fidelio Magazin főszerkesztői pozícióját is átadja, a továbbiakban pedig tanácsadóként segíti a Fidelio munkáját. tovább...

A radiocafé 98.6 hétfő esti klasszikus zenei kávézójának egykori adásait gyűjtöttük egy csokorba. Kellemes böngészést és jó "rádió"hallgatást kívánunk! tovább...

Európa legfiatalabb művészeti megalétesítménye első pillanatra sokkolóan modern, a másodikra lenyűgözően merész, a harmadikra pedig már szemet gyönyörködtetően barátságos. Valenciai. tovább...

Azt hiszem, minden kommentár felesleges - ha valaki ezeket a sorokat olvassa, akkor már úgyis túljutott az új Fidelio.hu okozta első meglepődésen. A miértek és hogyanok alább. tovább...

Éppen a beszélgetésünk előtti napon érkezett a hír: Kiss Imre vezérigazgatói megbízatását Hiller stván oktatási és kulturális miniszter újabb öt évvel meghosszabbította. Talán ez a kitüntetett pillanat volt az oka, hogy a Müpa régi-új vezetőjével a két ciklus határán folytatott beszélgetésben szinte azonos súllyal került szóba a múlt és a jövő. tovább...

Ha zeneművet írt volna, jó eséllyel a címben szereplő utasítás állna az első taktusok felett – de Petrovics Emil ezúttal félretette a partitúraívet és kottafejek helyett betűket vetett papírra. tovább...

Máris elszégyelltem magam a Huxley-ra tett utalás negatív mellékzöngéje miatt: bár Sanghaj valóban meglehetősen ellentmondásos megtestesülése a jelenben megvalósult jövőnek, a Nagyszínházról nehéz rosszat mondani. tovább...

Bár neve alapján az üstdobok mögött lett volna a helye, Pauk György mégis a hegedűt választotta – vagy talán a hegedű választotta őt? A háború utáni korszak egyik legkiválóbb magyar előadóművésze a Művészetek Palotájában, a Budapesti Fesztiválzenekar társaságában vesz búcsút közönségétől. tovább...

A metropoliszok versengése közepette nem hinné az ember, hogy a világ egyik legszebb fekvésű és akusztikailag is a legjobbak közé tartozó koncerttermét egy korábban jobbára csak síparadicsomként számon tartott finn kisvárosban találja. Pedig így van. tovább...

Az utolsó két napon az időjárás nem volt kegyes a társasághoz: amellett, hogy jócskán lehűlt az idő, a beborult ég és a szinte folyamatosan szemerkélő eső nem kedvezett a városnézésnek, fotózásnak. Ezzel együtt a szállodában való ücsörgés egy pillanatig sem volt alternatíva: mindenki szeretett volna a lehető legtöbbet magába szívni ebből a különleges városból. tovább...

Egykori zongoristaként bizton állíthatom, kevés kellemesebb pillanat van annál, mint amikor egy jól sikerült koncertet követően az ember kienged: ledobja magáról a felgyülemlett feszültséget és akár késő éjjelig – vagy jóval tovább – mulat kollégáival. Na, pontosan ez az, ami a csütörtöki sikert követően szóba sem jöhetett, hiszen már péntek este felvonják a függönyt a második előadáshoz… tovább...

A reggelit követően úgy döntöttünk, hogy nagy levegőt veszünk és belevetjük magunkat e sokarcú metropolisz nyüzsgésébe: első célpontunk az egyik legfontosabb sanghaji nevezetesség, az Örömök kertje (Yu Yuan) volt. tovább...

Míg a zenekar és a kórus, valamint az énekes szólisták már kora délelőtt próbáltak, a táncosok csak délután láttak munkához. tovább...

Hiába no: gyarlók vagyunk. A médiamunkás lényegéből fakadó, gyárilag telepített örök elégedetlenség legbiztosabb gyógyszere, ha az ember egy izgalmasnak ígérkező sajtóútra készül. Ha pedig az úti cél a glóbusz túlsó oldala, a téma pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb, már mérete okán is joggal mega-előtaggal illetett produkciója, akkor talán még némi lelkesedés is megbocsátható. tovább...

A tehetséget, a művészi teljesítményt lehetetlen mérni – még ha legekért rajongó korunk néha hajlandó is erről időről-időre megfeledkezni. Egy előadóművészi pálya sikere viszont többé kevésbé mérhető: koncertekben, felvételekben, kinevezésekben, díjakban. S ha szigorúan ennek alapján mégiscsak meg kellene nevezni a múlt század legnagyobb magyar muzsikusát, a titulus alighanem Solti Györgyöt illetné. tovább...

Tényleg nagyon megváltozott a világ: e két lemez zenei anyagát fél évszázaddal ezelőtt még körberajongták, ma pedig, ha valamely bátor hangversenyrendező netán műsorra tűzné e dalokat, kétszeres hendikeppel indulna: egyrészt műfaja, másrészt szerzője okán. tovább...

Busoni – egy név, amelyet a zongorajáték rajongóin kívül nem sokan ismernek. A 1866-ban, Toszkánában született muzsikus a 19. század utolsó évtizedeiben világkarriert befutott zongoristák – mint Hofmann vagy Paderewski – sorának egyik legérdekesebb és zeneszerzőként valószínűleg legjelentősebb alakja. tovább...