Illúziók birodalma

A Budapesti Történeti Múzeumban látható az a 106 darabos, Európában egyedülálló metszetkollekció, amelyen az 1700-as évekből származó jezsuita iskoladrámák előadásainak színpadtervei tekinthetők meg.

A 16. század közepén, a politikaialag és vallásilag megosztott Magyarországon is a gyorsan és dinamikusan terjeszkedő jezsuita rend vezette az ellenreformációs mozgalmat. A templomok mellett az iskolarendszer is a harc eszköze és tárgya volt. A jezsuita rend, átvéve a század eleji protestáns gyakorlatot, az iskolai színjátékot és drámát használta propagandaeszközként. Az egységes tanrendben kötelezően szerepeltek ezek a művek és produkcióik, a beszéd- és mozgáskultúra fejlesztését szolgálták, segítették a közéleti fellépést, kezdetben a latin nyelv gyakorlását. 1753 után növekedett a magyar nyelvű előadások száma, Kolozsvárott magyar nyelvű drámaíróműhely is működött, ahol 11 vígjáték készült. A rend megtelepedése és feloszlatása között - pontosabban az első iskola megalapításától, 1581-től röviddel a feloszlatást követő időszakig, 1776-ig - a történelmi Magyarország területén működő 44 jezsuita tanintézetben több mit 5500 teátrális jellegű eseményt jegyeztek fel.

A jezsuitákhoz jártak az előkelő nemesi ifjak, köztük Esterházy Pál, Batthyány Lajos, Esterházy János, Nádasdy József, Serényi József, Mednyánszky László, Mikes Kelemen. Az itt előadott darabok sokszereplősek, a királyokat, hadvezéreket, fejedelmeket a főúri származásúak alakították, a kisebb vagy kevéssé kiemelkedő képességű arisztokraták a kórusban vagy a tömegjelenetekben kaptak szerepet. Didaktikai és szakrális célokat szolgáltak a liturgikus látványosságok, a miraculumok és mártírdrámák, a moralitások, de a sárospataki jezsuita diákok 1666-ban, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője alkalmából Jákob és Ráhel történetét is előadták, később pedig olyan vígjátékot játszottak, amely címe szerint Plautus Bögréjéhez vagy Moliére Fösvényéhez állhatott közel.

A jezsuita iskolákban művészi szintre fejlesztették a díszlet- és jelmezkészítést. Ezt a Ratio Studiorum - a rendszabályzat, amely előírta a növendékpapok és a tanárok dramaturgiai képzését, a színházi előadások rendszerességét, évenkénti számát, a darabok témáit - is előírta, így a jezsuita iskolákban állandó vagy alkalmi színpadot kellett építeni. A legjelesebbek közülük Nagyszombatban - ahol több mint ötszáz alkalommal rendeztek előadást -, Kassán, Egerben, Sopronban, Budán, Kolozsváron voltak. A rendelkezések szerint tilos volt a liturgikus öltözékek jelmezként való felhasználása, és a női szerepeket is kerülni kellett a szerzőknek. A komédiákat a legalsó, a tragédiákat, mártírdrámákat, cskeleményes vagy cselekménytelen moralitásokat, hiteles vagy fiktív történeteket, a bibliai témájú darabokat a középső osztályokban játszották, a legmagasabb osztályokban pedig a declamatiókat vitték színre. Az előadásokat gyakran zene kísérte.

A jezsuita iskolai színjátszás a soproni intézmény ötvenlapos albumából ismerhető meg a legteljesebb mértékben. Ez a 106 kép, amelyek keletkezési ideje 1680 és 1728 közé tehető, a díszletfestők számára készült munkapéldány. A barokk színpadoknak megfelelően kulisszák és színpadzáró függönyök háttereit ábrázolja, és sok közülük mozgatható díszletelem, a hajó vagy repülőszerkezet.

A gyűjtemény az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) tulajdona, a színes ceruzarajzok, tusrajzok kézi merítésű, jó minőségű rongypapírra készültek. A kiemelkedő műtárgyakat Magyarországon először Csatkai Endre ismertette 1936-ban, a Színpad című folyóirat hasábjain. Az európai színháztörténet kiemelkedő jelentőségű jezsuita tervgyűjteményét az OSZMI 1965-ben vásárolta meg a Storno Gyűjteményből. A kivételes anyagra az 1990-es években felfigyelt a nemzetközi közvélemény is. A rajzokat 2000-ben a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap segítségével restauráltatta az OSZMI, a nagyközönség azonban a Budapesti Történeti Múzeumban szeptember 25-ig látogatható tárlaton tekintheti meg első alkalommal teljességében a gyűjteményt.

A gyűjteményről részletesen itt és itt olvasható tanulmány.