Kép, regény

Hogy kerül a hal a zacskóba? Művész vagy és nincs mit enned? Szerezz két havert és megoldjátok! A Vidor Fesztiválon járt a Szegedi Nemzeti és az Örkény.

A Mobil Front Műhely és a Szegedi Nemzeti Színház Hal a zacskóban című koprodukciója friss anyag: Barnák László és Deme László tavaly májusra készítette el a szöveget, előbbi rendezőként is jegyzi az előadást.

Kint az előtérben kezdünk, egy francia kutató és egy őrült tudós a ruhatári pulton állva kapacitál minket, hogy tartsunk velük, és vessük magunkat vizsgálat alá a Nagy Humán Ütköztető Projektben. Aztán közénk vegyülnek sugárzás elleni fehér overálos emberek, terelnek be minket a laboratóriumba. Bent már föl-alá sétálva fenyegetően néz velünk szembe néhány ugyanilyen küllemű ember. Emberi kísérleteket fogunk látni; párkapcsolatokat, szülő-gyerek-testvér viszonyt, terhességet, agressziót, munkanélküliséget vizsgálnak, illetve az ezekre reflektáló emberi reakciókat, "kialakuló fekete lyukakat".

A biztonsági őr, a jósnő, a pszichiáter, a süketnéma lány, a tehetséges, de link fotós srác, a kuszán nemzeti érzelmű fiú és a hallucinogén gyökeret rágó gyógyszergyári munkás sorsa lassan összefonódik. A körüljárandó probléma tulajdonképpen a mai harmincasok lehetőségei. Képesek vagyunk-e értékelhető párkapcsolatot kialakítani, ha a saját szüleink nem túl fényes példája áll a szemünk előtt? Tudunk-e munkát találni, van-e erre egyáltalán bármiféle motiváció a pénzen kívül? Miért ilyen agresszív ez a korosztály? (Az egyik jelenetben egy fiú büszkén meséli a haverjának, hogy fönt volt Pesten, a tüntetésen, ütötték a "hülye sünöket" rendesen.)

Két generációt ütköztet az előadás, az élő, mai szöveget - melyről azt gondolom, hogy bizonyos részei folyamatosan változnak az aktuálpolitikai helyzethez, a mindennapi történésekhez képest - jól támasztja meg a zenék használata, mi még emlékszünk a Delta és A hét legendás főcímeire (töltjük is le a youtube-ról rendesen), a szüleink viszont azokban az időkben voltak annyi idősek, mint most mi. A Ponyvaregény Ezékiel-része viszont már a mi kultúránk kitörölhetetlen része lett.

Kitágult a világ, ugyanakkor szűkültek is a lehetőségek. Mert mit tehet egy terhes lány, ha kidobja a fiúját, és hazaköltözik az anyjához, aki épp most akart összeköltözni egy férfival? Mert nincs lakása, honnan is lenne. "A tóból zacskó lett, mi maradtunk halak" - hangzik a konklúzió.

Előadás után kirohanok a Kossuth térre, de a Mitsoura épp az utolsó számát fejezi be, be kell érnem tehát a ráadással. Legalább egy kis Erdelezi.

Másnap az Örkény Színház Bohémélet című előadása érkezik. Na nem a Puccini opera, hanem az Henri Murger regénye alapján készült Aki Kaurismäki finn filmrendező munkájának színpadi adaptációja, Ascher Tamás rendezésében. A téma nem épp a Vidor Fesztiválra való, de az előadás igen. Ugyanis rendkívül mulatságos helyzetek adódnak abból, amikor a színészek saját helyzetüket, cselekvéseiket, karakterüket narrálják. Mintha egy képregény, akár a szövegbuborékot is oda lehetne rajzolni a mozdulatlan alakok fölé. Szépen vonul végig az előadáson ez a kettősség, a boldog-szomorúság. Tengődő művészek keresik a mindennapi betevőt és az örök(nek gondolt) szerelmet. Van tavasz és boldogság, tél és megaláztatás.

Ez is igazi társulati produkció, nemigen lehet színészi alakításokat kiemelni. Hámori Gabriella Mimije üde és kacér, még abban is életigenlés van, ahogy a halála előtt néhány órával kiszáll a kórházba tartó kocsiból, és széles mosollyal üdvözli a tavaszt. Széles László (Rodolfo), Debreczeny Csaba (Marcel) és Csuja Imre (Schaunard) triója működik, egymásra utaltságuk és önzetlen barátságuk legszebb pillanata, amikor ellopnak (vagyis inkább kölcsönvesznek) egy szép, fekete zakót, a hozzá illő, viszonylag egyforma pár cipőt pedig összedobják a saját, összesen hat darab lábbelijükből.

Szandtner Anna a gyorssminkelés bajnoka ebben az előadásban (nem csak küllemileg), Musette-ként tündököl, vécésnéniként nincs is arcszíne. A két állatszereplőnek (Takács Nóra Diána mint Baudelaire kutya és Polgár Csaba mint papagáj) pedig tízből tizenegy pontot adok.