A 3+2 az valami zenei fogalom, ugye? Volt egy ilyen kamarazenekar és fodros neglizséről vagy miről énekelt.

és persze így övék a zakó is

3+2 nem egyenlő öttel, 2 pedig nem 5=?, hanem:
5=O. A Debrecen ugyanis 5 meccsen O pontot szerzett és ez az élet matematikája. Hm.

2 pedig 5 = ?
Ez az Ön szakterülete, Zsölény úr, és én igazán nem akarom elvenni a kenyerét!

Tisztelt Ricardo Úr, későn érkezett első belátását üdvözlöm, a másodikat rejtélyesnek találom.
 
2 pedig 5 = ?
Három? Általános szabályként is kezelhetjük ezután, hogy x pedig y = y-x?

Egy tulajdonnév helyesírásának nincs köze az én személyiségemhez, sem valaki máséhoz, tisztelt Zsölény úr! A három meg kettő pedig öt.

Isten mentsen, tisztelt Ricardo Úr, hogy az Ön nyers személyisége bármilyen irányban is befolyásoljon engem egy név helyesírásában. Ugyanakkor tisztelettel felkérem, hagyjon fel az ízléstelen "imrekertész"-ezésével.

helyesen

Tisztelt Zsölény úr! Meglehet egy napon a Föld 99,9999% százaléka rosszul fogja írni Kertész nevét. Nos, én akkor azon kiválasztott kevesek közé fogok tartozni, aki viszont tudják, hogyan kell helyes. A sematizmus jegyében Ön ugyanakkor tartozzon csak nyugodtan az emberek 99,9999%-hoz. Azokhoz, aki többnyire rosszul tudják a dolgokat.

Tisztelt Ricardo Úr, Önt kognitív-szemantikai láncok igázzák nyomorú cövekéhez, képtelen előtörni frissült elmével a sematikus gondolkodásmód dohos karceréből. Gondolok itt arra, hogy ugyan mitől annyira biztos Kertész Imre nevének helyes írásában? Ma még csak a Föld 99,9%-a nevezi őt Imre Kertésznek (esetleg Kértesznek, mint bizonyos spanyol tájnyelvi változatokban felbukkan), de eljöhet az idő, amikor 99,99%-a, sőt, 99,9999%-a is úgy nevezi.

A meghatározó ítélőerő kész fogalmakkal dolgozik, azaz már jó előre tudja, hogy mi is lesz az, amivel majd mindenkor szembetalálkozik. Nem kérdés, hogy mivel is áll szemben, és nem kérdés, hogy hogyan is kell azt értenie. A dolgoknak mindenkor meg van előre az olvasata. Az értelmezés vezető iránya adott, ti. sémák vezetik a megértést. Nos, Ön is így van az én hozzászólásaimmal, tisztelt Zsölény úr. Ön mindig előre tudja, hogy hogyan is kell engem érteni, mert Ön ugyebár eleve tudja, hogy mivel is áll szemben. És amit nem egészen ért, azt is alapjában véve érteni vél. Erre valók ugyanis a sémák. Hogy általuk azt is értsük, amiről tkp. semmit nem tudunk. A sematikus gondolkodás tehát ily módon hasznos. Mindazonáltal a sematikusan gondolkodókat könnyen lehet manipulálni, az orruknál fogva vezetni, és összezavarni. Gondoljon csak bele, Zsölény úr, egy FiDeSz szavazó, aki le tudja írni rendesen Kertész Imre nevét. Ez ám a kognitív disszonancia! Nemdebár?

NAGY PÉÉÉ!

A Moha és páfrányt nem hagyom! Már csak a zenéje miatt sem.

Tisztelt Zsölény úr! A sematikus világkép valóban eccerű. Mint a hálivudi filmek, ahol mindig vannak a jók meg a rosszak. A jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak. Éppen mint a hidegháborús csehszlovák mesefilmekben.

"te magyar vagy, te nem vagy magyar, te jó zsidó vagy, te rossz zsidó vagy, te a haza gyöngye vagy, te hazaáruló vagy" - kedves Ricardo Úr, nem kell szipognia? Nem érzi huzatban magát? Mivel "példázatai" egytől egyig "húznak", kizárólag az egyik politikai irányba. Ami a legkevésbé sem baj, csak kicsit sunnyogóska.
 
Mit szólna ehhez helyette:
 
"te náci vagy, te nem vagy náci, te mucsai vagy, te nem vagy mucsai, te miniduce vagy, te nem vagy miniduce, te a gecizmu* oltárán főalak vagy, te nem vagy főalak, te kiirtandó keresztény vagy, te nem vagy kiirtandó keresztény" -tényleg pusztán azért, hogy megértse, miről is beszélek.

Aha. Mennyivel egyszerűbb is az a világkép, melyben vagyok először is én, aztán a néhány barátom, végül idióták, rasszisták tömegei.

Tisztelt Zsölény úr! Kant szerint kétféle ítélőerő van. A meghatározó ítélőerő meg a reflexiós ítélőerő. A meghatározó ítélőerő sematizálja a világot, kész kategóriák után ítél, azaz előregyártott - hogy úgy mondjam a priori - fogalmakkal dolgozik, amit mindenre ráhúz, ami csak elébe kerül. Te jobboldali vagy, te baloldali vagy, te magyar vagy, te nem vagy magyar, te jó zsidó vagy, te rossz zsidó vagy, te a haza gyöngye vagy, te hazaáruló vagy stb., stb. A meghatározó ítélőerő által minden azonnal értelmet nyer, mert mindennek jó előre meg van már a maga lehetséges értelme. Egykettőre kerek lesz a világ. Az ember minden helyzetben azonnal kiismeri magát, hiszen mindenkor vannak a jó magyarok meg a rosszak, a nemzetépítők meg a hazaárulók stb. Adottak a mankók, az ember könnyen tájékozódik: az Orbán jó, a Bajnai rossz, vagy éppen fordítva. A reflexiós ítélőerő ellenben más. A reflexiós ítélőerőnek nincsenek előre gyártott kategóriái, azaz nem kész fogalmak alá illeszti a világot, hanem a világ sokféleségében próbál megpillantani valamiféle fogalmat. A reflexiós ítélőerő ily módon nem olyan magabiztos, azaz nem képes olyan könnyedén osztani a cimkéket, mint a meghatározó ítélőerő. Itéletei inkább esztétikaiak, puhák, nem olyan erőszakosak, a dolgok nincsenek eleve eldöntve. Ugyanakkor az esztétikai ítélőerő viszi a tapasztalatot az ész felé, és nem a meghatározó ítélőerő. Aki sémák szerint, erőszakosan gondolkodik, annak lehet értelme, de esze nem. Kant szerint mindazonáltal mindkét ítélőerejére szüksége van az embernek. A kép ezért nem jó. Csak a meghatározó ítélőerőt ábrázolja.

No, de bedupláztam...:(

Ugyanez, kulturáltabb változatban:
 

Ugyanez, kulturáltabb változatban: