Ma van december elseje, mára tervezte Alföldi eredetileg a "román bulit". Ma a Jobbik az új Nemzeti elé tüntetést szervez, immár Alföldi leváltásáért.

Nesze neked, alkotmányos kötelezettség! Ugyan Alföldi megígérte, hogy elmegy a vizsgálóbizottsági ülésre, sőt az ő szabadidejéhez igazították a meghallgatást, majd mégis lemondta. Igaz nemcsak ő, hanem a 4 fideszes képviselő is, aki delegálva volt ebbe az albizottságba. Igaz, hogy a Házszabály 13. paragrafusának (3.) bekezdése szerint a képviselőknek kötelességük részt venni az üléseken, de ez a fideszes képviselőket sem zavarja tulságosan. Igaz, őket az se zavarta, hogy Gyurcsány sem jelent meg a 2006-os vizsgálóbizottság előtt.

Nem a Jobbik vizsgálóbizottsága, hanem a Parlamenté. Egész pontosan a Parlament Kulturális és Sajtóbizottságának ellenőrző albizottsága, ennek az elnöke Novák Előd. (Mivel a törvény szerint a Jobbik jelölhetett elnököt oda.) Ilyen minőségében hívta össze az ülést december 2-ára.

Alföldit beidézték december 2-ára, a Jobbik vizsgálóbizottsága elé...

http://index.hu/kultur/2010/11/28/alfoldi_robert_elmegy_a_jobbik_vizsgalobizottsaga_ele/

Juditom, nekem hasonló élményem a prázsmári erődtemplomban volt, ahol a helyi vezető büszkén említette, hogy még Mihály vajda sem volt képes bevenni az erődítményt. Persze, 1985-ös nagyszebeni látogatásomkor még több idős szásszal találkozhattam, hiszen még az utolsó nagy szász exodus előtt voltunk. Bár igaz, a polgármester jóvoltából Szebenben minden nap Johannistag.

Monarchia-nosztalgiámat pedig legutoljára 2008-as müncheni látogatásomkor oszthattam meg istenigazából a szállodában dolgozó trieszti szlovén alkalmazottal.

Ráadásul nem Horthy apánk ideiglenes munkasikereinek emlékére...

Inkább a Pantheonban, hehehe...

Magam is találkoztam az öreg Toméval, akit Bayer Zsolt említ...

Nagyon megható volt, nemcsak az, hogy mikor megtudta, miért megyek föl megnézni a templom orgonájának csak a karzaton látható részét, akkor odaültett, hogy játsszak valamit, és lelkesen énekelte amit hirtelen játszottam, hanem maga a találkozás egy ilyen emberrel. Mikor megtudta magyarok vagyunk, lelkesen éltette Ferenc Jóskát, hogy hát, a monarchia idején volt jó magyarnak és szásznak is! S azután míg én az orgonával voltam elfoglalva, eltűnt, s jött vissza hamarosan, kérte, hogy örökítsük meg egy régi zubbonyban, amit ereklyeként őriz. Ferenc Jóska képével díszített gombok voltak azon a régi zubbonyon. Tomás még jobban értékelte volna, mint én:)

Lám, akadtam kívüle mégegy monarchistára:)

S azután mutatta a templom oldalán lévő két táblát, egyik az első világháborúé, ráírva: az népért és a hazáért, s azután az elesettek nevei. A másik a második világháborúé, 1945-ből: ott már csak az állt, hogy meghaltak a háborúban: stb...

S mondja az öreg, hát a monarchiában még volt nép és haza, de már 1945-ben lám...

Életem egy nagy találkozása volt az öreg szász, olyan, amit nem felejt el az ember.

Én erre kérdeztem és kérdezem: "Tegyük hozzá, hogy a magyar nemzeti ünnepeken a magyar nagykövetségek nyilvánvalóan fogadást rendeznek mindenütt, így Bukarestben is."

Tehát mégegyszer: A Román Nemzeti Színházban? Előbb lincselik meg annak igazgatóját, minthogy ilyesmi eszébe jutna.

Az Alföldi Nemzeti Színházban...

A Román Nemzeti Színházban? Előbb lincselik meg annak igazgatóját, ha ilyesmi eszébe jutna.

Juditom, láttad Závada Pál új darabját?

Leginkább persze talán az erdélyi szászok utódainak van okuk gyászolni. A Romániához való csatlakozást meghozó határozat idején nem sejthették, hogy döntésük hosszú távon az erdélyi szász kultúra pusztulásához fog vezetni (ld. az 1001 év Európa közepén c. sorozatot a 14 öreg szász álmáról...)

Olyan román utazási irodáról tudsz, amelyik pont Budapestre invitál a román nemzeti ünnep megünneplésére? Tegyük hozzá, hogy a magyar nemzeti ünnepeken a magyar nagykövetségek nyilvánvalóan fogadást rendeznek mindenütt, így Bukarestben is. Ami az Óromániai magyarságot illeti, tudom, hogy sokan költöztek Bukarestbe, mesteremberek, "szerencsét" próbáló székelyek. A helyiek is - gondolom - megünneplik a magyar ünnepeket (ha nem is verik nagy dobra).

Egyébként 1918 december 1-e és a Nagy Egyesülés (Unirea Mare, ha jól tudom) legalább annyi problémát okozott a románság számára, mint amennyit megoldott. A felhúzott határ legnagyobb tragédiája a korábban egységes közép-európai régió felszabdalása volt (amelyhez persze a "nemzeti függetlenség" jegyében történő állandó magyar kuruckodás, 48-askodás is hozzájárult).

Engem a hazaárulók zavarnak meg. És az, ha a Nemzeti élén egy aberrált elme tombol.

"Tegyük hozzá, kedves mindegy, hogy március 15-ét nem csupán a túlnyomóan magyar többségű településeken lehet megünnepelni." - Ebben igazad van, de ezt nem is állítottam.

Ellenpéldaként: tudsz olyan utazási irodai vagy bármilyen más ajánlatot, amelyik a Budapesttel közel azonos népességű Bukarestbe invitálja a nagyérdeműt március 15. vagy a Magyar Köztársaság egyik meghatározó ünnepe, október 23. megünneplésére? A fővárosban egyébként  magyarok is élnek, kb. a kézdivásárhelyi magyarok számának 30 %-ában, ~5.800 fő. Nem hiszem, hogy Budapesten ennyi román élne.

Tegyük hozzá, kedves mindegy, hogy március 15-ét nem csupán a túlnyomóan magyar többségű településeken lehet megünnepelni. Előttem van pl. egy magyar utazási iroda kínálata, amely 2011 március 15-én Kolozsvárra invitálja a nagyérdeműt (a defunarizáció - Entfunarisierung? - kellemes hordaléka). Mellesleg, legutolsó kolozsvári látogatásomkor a helyi könyvvásáron a magyar egyetemisták a főtéren árulták a Magyar Élettér (sic!!!) Autóatlaszt. Azt se felejtsük el, hogy a Medgyessy-féle koccintás évében a román miniszterelnök március 15-e alkalmával magyar nyelven köszöntötte az erdélyi magyar kisebbséget, annak ellenére, hogy a nevezett ünnep a románok számára necces (1848-49-ben ugyanis Erdélyben virtigli polgárháború zajlott, ahol bizony, a magyarok voltak kisebbségben a románokkal és a szászokkal szemben).

Bede Márton butaságokat ír az indexben, és csupán Körmendy Zsuzsanna vezércikkének első bekezdését kellett volna elolvassa, hogy  helyére tegye a dolgokat, pedig Magyarország egyetlen négyzetmétert sem kapott-szerzett Romániától. Szövegének nagy része érzéketlen vagdalkozás, jellemző a hazafiatlan gondolkodásra.

"Nem tudom, Alföldi Róbert tett-e már lépéseket a jövő évi március 15-i ünnepségünk megszervezésére a Bukaresti Nemzeti Színházban. Járt-e már a bukaresti magyar nagykövetségen, vagy még nem mert bekopogtatni hozzájuk a grandiózus tervvel. Miért is ne ünnepelhetnénk meg Romániában is március 15-ét vagy az 1956-os évfordulót, de leginkább az államalapítás ünnepét? Csak hát ehhez az kellene, hogy a Bukaresti Nemzeti Színház élén egy Alföldi Róberthez hasonló elvtelen fajankó legyen, aki a hazáját semmibe veszi."

Bede írásában is szerepel az elvhűség Alföldivel kapcsolatban...

Végül: a gyulafehérvári történet azért is visszataszító, mert az akkori szerződés lényeges kikötései nem teljesültek. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni az autonómiatörekvéseken, a bántó ünnepléseken, és kíváncsi volnék egy véleménykutatásra, hányan és kik éreznének úgy, mint Bede és elvbarátai.

Természetesen azokon a magyar településeken, ahol túlnyomó többségben élnek magyarok, magyar a vezetés stb., óriási ünneplést szoktak tartani március 15-én; saját szülőföldjükön, saját ünnepet. Egy példa, sok-sok képpel, és abból egy kiemelve:

Így van.

Ha viszont Bukarestben, a Parlamentben szólalna meg románul, az nemes gesztus lenne.

Tudod, akinek ez a stílus frankó...