Köszönöm a hozzászólásaimnak szentelt figyelmet. Eddig abban a hiszemben voltam, hogy lehet bíráló megjegyzéseket tenni a cikkekre, s ebben a hitemben tkp. az Ön hozzászólása sem tud megingatni. A véleményemet tartom: a parttalan lelkesedés nem stílusos, mert önkéntelenül is ellenkezést ébreszthet az olvasóban.
Feltételezésére: az előadást láttam.

Nem tudom, kedves babenberg, én nem érzem azt az elfogultságot, amire hivatkozik. Láttam az előadást (feltételezem, ön még nem), kimondottan a székhez szögezett Udvaros Dorottya játéka. Sokszínű volt... és megrázó. Szerintem a cikk telitalálat... nagyon pontosan bemutatja, milyen lelki folyamaton megy keresztül a főszereplő. Igen, erre az alakításra az aranymetszés a legjobb kifejezés.
Valamiért azt érzem, csak azért indította el a topikot, hogy leszólja az írást. (És ez az összes indított topikjára érvényes.)

Udvaros tényleg remek színésznő, de minek ez a lángoló szerelmi vallomás? Minden szempontból kínos szöveg.