Előzmények

Oké, kedves t2, megveszem Toscanini általad ajánlott felvételeit, s egyezzünk meg, hogyha nagyon nem tetszenek, Rád emlékeztetőül leborítom őket egy ködsüveggel .

Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

Kedves t2, mivel a zenei befogadás nem egzakt tudomány (s még egy darabig nem is válik azzá, hacsak az fMRI fejlődése fel nem gyorsul), elképzelhető, hogy a "száraz" és "kopogós" jelzők más-más fogalmakat ébresztenek bennünk. Ami a "zsarnok" megjelölést illeti, nos alig hiszem, hogy ez a többi karmester között megkülönbözteti Toscaninit, elvégre ugyanis egy zenekar mégsem működhet úgy, mint a spanyol polgárháború anarchista milicistái, akik ugyebár többségi szavazással döntötték el, hogy egy kiadott parancsnak engedelmesnednek-e.

Ami Toscanini bakiját illeti, bevallom, nem hallottam róla eddig, bár elég sokat mozogtam receptív és produktív szinten is olyan körökben, ahol a new yorki zenei élet és zenetörténet beszédtéma volt, ez spéci kimaradt (Toscanini életrajzom, bevallom, még nincs, de az Encyclopedia of New York City c. kiadványban utánanézhetek, ha gondolod, igaz, csak az első kiadás van meg), tehát kérdés, mennyire "köztudott" a dolog. Az ilyen eset szerintem kábé annyira árnyékolja be egy nagy művész pályáját, mint Kirsten Flagstad "sunnyogása" a híres-nevezetes Furtwängler-féle Trisztán-felvételen, vagy Böhm melléütése a MET egyik Nürnbergi-előadásán a verekedős jelenetben, netán Pavarotti kifütyülése a Scala Don Carlos-előadásán. Apró adalék.

Ugyanez vonatkozhat a politikai állásfoglalásokra, amely persze ugyanúgy reflektorfénybe kerülhet, amennyiben a szellemi-kulturális élet jelentős személyiségeit vizsgáljuk, lett légyen szó Toscaniniről vagy akár a Wagner-utódokról (ha ez nem így volna, akkor a nyáron általam Bayreuthban megvásárolt "Wer nicht mit dem Wolf heulte" c. könyv - szerzője Gottfried Wagner - sem találhatott volna kiadóra, Friedelind Wagner "Nacht über Bayreuth" c. művéről nem is beszélve).

Kedves wise, a száraz és kopogós stílus nyilván nem a lassú tempóból következik hanem magának a Maestronak a művészi hitvallásából. Úgyhogy szerintem minden fölvétele száraz és kopogós, viszont kértségkívül általában nem unalmas, hanem gyors és pattogós. Na de ha ez a száraz és kopogós stílus még lassúsággal is párosul... ajjaj. Ám szerencsére nincs mitől tartani, ez a Parsifal csak legenda, épp annak a legendája, hogy Toscanini nem volt mindig pörgős, mert tudott qrwa lassú is lenni.

Azt sem állítottam, természetesen, hogy a bachanáliák mindig szétestek volna a keze alatt, van nekem vele itthon nem széteső is (az se sokkal jobb, egyébként), de ha már érdeklődtél, hogy melyikról beszélek - amin elcsodálkoztam kicsit, mert a sztori nagyon ismerős, és biztos te is olvastál már Toscanini életrajzot, ahol ez a szentimentális történet szerepel - nos, a kívánságodra adtam meg a pontos paramétereket.

Kedves, wise, egy percig se akarlak lebeszélni arról, hogy a vén zsarnok morális érzékét csodáld. Én nem teszem, de ezen nem fogunk összeveszni, már csak azért sem, mert - mint sokadszorra írom - szerintem huszadrangú kérdés, hogy milyen ember volt Toscanini - vagy bármely más muzsikus - , az számít, ami a felvételekből jön.

P.s A Toscanini-féle Mesterdalnokok megvásárlásról jóindulatúan lebeszélnélek. De ha igazán rosszat akarsz venni, akkor se ezt vedd meg vele, hanem a Varázsfuvolát. És azt később bátran felhasználhatod elrettentő például.

Kedves t2, a hosszú játékidőből következik a lassú tempó, viszont utóbbiból számomra nem evidens a száraz, unalmas, kopogós stílus, főleg, ha Toscanini itt-ott fellelhető hangversenyrészleteit (pl. NBC-közvetítések) hallgatom. A teljes Mesterdalnokok-felvétel ezidáig még hiányzik a gyűjteményemből (mint annyi más archív produkció), ha beszerzem és meghallgatom, ígérem, igyekszem kiegyensúlyozott - és politikamentes - véleményt nyilvánítani. A Google videón hallható Wagner-részletek (a Bacchanaliát is beleértve) teljesen korrektnek tűnnek.

Ami a művészi-entellektüeli/politikusi szerepet illeti, nos Toscanini valóban indult fasiszta képviselőként egy korai választáson, ugyanakkor a Marcia su Roma után már nem igazán támogatta Mussolinit. Ugyanakkor, ha kezdeti politikai karrierünk nyomhatna valamit is a latban, akkor ugyebár Mussolini szocialista, Kassai-Schallmayer Ferenc kommunista, Bajcsy-Zsilinszky Endre pedig fajvédő volna. Ami Abbadót és a kommunizmust illeti, inkább antifasiszta reflex lehetett (ez egyébként jellemző volt a - sztálinizmus valódi arcát nem ismerő - baloldali nyugati értelmiségre), mint doktrinér ideológiai állásfoglalás. Persze, ha utóbbi vádat bárkire jogosan ráragaszthatnánk, ebben pl. az egész huszadik század eleji magyar értelmiségnek osztoznia kellene, Babitsostul, Kodályostul, Bartókostul, 1919 kapcsán...

Ami a pofont illeti, számomra egy pofon olyan, mint száz, az érvelni gyenge fanatikus utolsó szalmaszála...

Kedves wise! Toscanini Parsifalját nem hallhattuk, csak következtethetünk. A hosszú játékidő lassú tempót feltételez, Toscanini egyenletes, száraz kopogós stílusában - vélelmezem - ez rohadt unalmas. De mindez csak feltételezés.

- Nem feleltél arra  a kérdésemre, hogy neked tetszik-e a Mesterdalnokok felvévetele - mint az egyetlen teljes Wagner-felvétel Toscaninitől, amely alapján valamilyen képet nyerhetünk az ő Wagner-interpretációiról. Szerintem borzasztó.

- Élő előadások: Gatti Parsifalja nekem se tetszik. Sinopolié se tetszett. Fischer Ádámé viszont igen. És a teljesen más jellegű Boulezé is.

- Kérdésedre:

Tannhäuser: Ouvertüre und Venusberg-Bacchanal

Arturo Toscanini (dir.), NBC Symphony Orchestra. Carnegie Hall, 1954. 04. 04. [koncertfelvétel, stereo] in. Arturo Toscanini: The Complete Carnegie Hall Farewell. Music and Arts (1984, AAD) CD 3008

ez egy elég ismert eset, ezt követően tette le végleg a pálcát.

- Toscaninit nem verték meg fasiszta suhancok, egy pofont kapott. Nem mintha ez helyes lett volna, de nem kell tupírozni a legendát. A mester egyébként maga is fasiszta volt korábban, csak erről keveset szoktak beszélni. Ha egyszer Rómában jársz az ottani modern művészeti múzeumban láthatsz róla egy remek fasiszta szoborportrét azokból az időkből, amikor még Toscanini jó elvtárs (testvér?) volt. Később az amerikai propaganda faragott belőle antifasiszta hőst, de ez nem nagyon zavar engem, ugyanis nem politikai elkötelezettségük alapján ítélem meg a karmestereket. Ha így tennék, akkor a komenista Abbado egyetlen koncertjét sem hallgattam volna meg, Scherchen lemezeimet kidobnám, és ellenszenves tulajdonságai miatt Karajant sem hallgatnék. Na de ez marhaság. Toscaninitől nem esek hasra azért mert "antifasiszta hős", és nem vetem meg azért mert korábban "fasiszta" volt. Ezek a te problémáid, nem az enyémek.

- Ja, és hogy On topic legyek: a Verdi Requiem is hallgathatatlan vele szerintem.

Kedves t2, Toscanini Parsifalját - be kell vallanom - jómagam is pusztán extrapoláció céljából említettem a - negatív élő előadásélményként jelentkező - Boulez-interpretáció ellensúlyozására. Unalmas Parsifal - no igen, ez szentségtörés, de leginkább Daniele Gatti nyári produkciójához köthetem az unalomélményt. Hogy Toscanini unalmas lett volna - egyéb felvételei, fulmináns személyisége alapján kételkedem ebben. Széteső bacchanália? Ezt konkrétan melyik felvétele alapján állítod. Egyébként, a nyári Wahnfried-kiállításon szerepelt egy videórészlet, amelyen a Végzet-nyitányt vezényelte, no, azzal kapcsolatban számos bajom volt: túl gyors, hajszolt, némi anakronizmussal Muti-s. Akkor már inkább Molinari-Pradelli interpretációját tekinteném példaadónak a Tebaldi-Corelli-Bastianini-Capecchi-Christoff-féle RAI-felvételről.

Ami a politikai állásfoglalást illeti, szerinted ügyes manipuláció lehetett, amikor "hagyta magát" fasiszta suhancoktól megveretni a Giovinezza megtagadása miatt (mely utóbbit pl. Beniamino Gigli oly szépen interpretál)? Nem ő volt az egyetlen, aki meggyőződéséből fakadóan hagyta ott akkor a kontinentális Európát (ráadásul - a Wahfriedben közzétett igen nyálas stílusú levélből kiindulva - őt Hitler tárt karokkal várta volna a bayreuthi fesztiválon), ne feledjük el, erre kedvenc Furtwänglerednek is megvolt az esélye, mindennemű karriercsorbulás nélkül (bár igaz, a tárgyilagosság kedvéért, meg kell állapítanunk, hogy a náci rendszer szolgálatában Furtwängler távolról sem ment odáig, mint Karajan vagy - az általam igencsak nagyra tartott - Karl Böhm).

Keveset tudunk ahhoz, hogy megítéljük milyen volt Toscanini Parsifal előadása. Az időtartam nem az egyetlen mérce, ezt nyilván te sem gondolod. Sinopoli asszem még rá is húzott Toscanini guiness rekordjára, de attól még nem lett jó az előadás, hogy nyújtotta, mint a rétestésztát. Ha Toscanini egyéb Wagnerf-elvételeit - és általában vezénylési stílusát vesszük alapul - akkor élek a gyanúperrel, hogy jó unalmas Parsifalt vezényelhetett. Ő is Boulez is antiromantikus karmester  - ez igaz. Na de egy qrwa hosszú, száraz, kopogós Parsifal - amilyennek Toscanini előadását gyanítom - biztos nem lenne ínyemre. Szerintem a tiédre se. Neked tetszik a Mesterdalnokok felvétele?

Van egy rakat WAgner-koncertrészlet a ládáim mélyén Toscaninivel. Sose veszem elő őket, mert szerintem rosszak. Alegérdekesebb még az, amikor elfelejtette a Bachanáliát és szétesik a zenekar. De ze i cak történelmi szempontból érdekes.

"Politikai gerincességéről" is megvan a véleményem, de azt minek vitassuk meg? Nem az számít, hanem hogy hogy vezényelt. Amúgy önző, törtető fráter volt, aki minden riválisának keresztbe tett Mahlertől, Mengelberen át Furtwänglerig, aki lehetett megfúrt. De ez valóban sokadrangú kérdés, nem a lényeghez tartozik.

Toscaninit csupán azért említettem, mert a Parsifalt mondjuk, hogy lassú, hömpölygő formában élvezem, s köztudomásúlag ebben Toscanini interpretációja volt a non plus ultra.

Politikai gerincessége már más lapra tartozik (ld. az idei kiállítást a Wahnfriedben...)