Berlinben és Torunban vendégszerepelt a Szputnyik

Jó kritikai fogadtatása volt a Bodó Viktor rendezte Handke-darabnak. Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról a Theatertreffenen szerepelt.

A berlini Theatertreffen az évad tíz "legfigyelemreméltóbb" előadásának reprezentatív szemléje. A 2010-es fesztivál programjának összeállításához a hét fős kritikus-zsűri mintegy háromszázötven, német nyelvterületen bemutatott előadást nézett végig. Válogatásuk fő szempontja az volt, hogy mennyire használja az előadás a kortárs színház eszközeit, és mennyire reagál érzékenyen társadalmi kérdésekre.

Az idei versenyprogramban bemutatott tíz előadás közé bekerült (többek közt Luk Perceval, Roland Schimmelpfennig és Christoph Marthaler rendezése mellé) a Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz közös előadása is: Az óra, amikor semmi nem tudtunk egymásról, Bodó Viktor rendezésében. Ahogy a kleinezeitung.at is írja "a zsűrit az előadás friss szelleme" győzte meg, amely "életre keltette Handke szerzői utasításait". Egy másik német szaklap az előadás kapcsán a történetmesélés fontosságát emelte ki: míg sok alkotó mára elszakadt ennek igényétől, addig Bodó Viktor rendezése mikro-történeteken keresztül mutat be egy világot.

A színpadon ugyanis filmstúdiószerűen dobozok sorakoznak, amelyeknek az egyik fala ki van vágva. Egy város lehetséges helyszínei. Itt találkoznak össze a történet szereplői, sorsuk egy baleset köré szerveződve itt kereszteződik. A közönség egy kétórás élő-némafilmet nézhet végig: a színpadon a film készülésének módját látja, ezzel egy időben egy nagyméretű vásznon pedig már magát az egysnittes filmet.

"A rendező Handke partitúrájából csak az alapharmóniákat veszi ki. Kiegészíti őket, improvizál rájuk, az egészet újra összeépíti egy rendkívül költői városi szimfóniává. Ezen az estén a műszak is erőteljesen részt vesz a varázslásban. Ironikusan megmutatja a trükkjeit, ami tovább fokozza az illúzióval való játékot, amelyet a közönség viharos tapssal jutalmaz." (Berliner Morgenpost, Katrin Pauly, 2010. május 15 .)

 „A magyar Bodó Viktor maga határozza meg a cselekvés törvényeit "Az órá..."-ban. Varázspálcája egy videókamera, amely a fergeteges, tragikomikus, véletlenekkel teli történeteket elővarázsolja. Bár a fantasztikusan koreografált rendezés néha túl gyors és zabolátlan, áradó fantáziája Handke néma darabjából az elveszett angyalok egész városát teremti meg."  (Kultur heute, Karin Fischer, 2010. május 15.) 

A berlini három előadás után a Szputnyik társulata Lengyelországban, Torunban a KONTAKT Fesztiválon mutatta be Bérháztörténetek 0.3 című előadását. A toruni előadás egyben a Bérháztörténetek utolsó előadása is volt.

Az idén jubiláló fesztivál (huszadik alkalommal került megrendezésre) egyik legnagyobb erénye, hogy a lengyel rendszerváltás után elsőként tette lehetővé kelet-európai és nyugat-európai előadások és társulatok találkozását. Az idei fesztiválon például a moszkvai Jevgenyij Vahtangov Színház, vagy Tompa Gábor előadása mellett többek közt Alvis Hermanis, Thomas Ostermeier és a Rimini Protokoll is szerepelt.

További részletek, beszámolók és fényképek a www.szputnyik.com oldalon