Eltemették Garas Dezsőt

A Nemzeti Színház művészét családtagjai, kollégái, barátai, tisztelői jelenlétében helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. FOTÓRIPORTTAL

Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter hangsúlyozta: Garas Dezső már életében halhatatlanná vált. Szellemi öröksége megmaradt nekünk, s hatása olyan erős, hogy gesztusai továbbélnek, emblematikus mondatokat magától értetődően a művész hanglejtésével mondjuk. "A legtöbb a tehetségből és az emberségből jutott neki" - fogalmazott Réthelyi, és Garas Dezsőt idézte, aki egy interjúban úgy fogalmazott pályájáról, életéről: "Így volt jó, ahogy volt. Az egyenleg rendben van." A miniszter kiemelte, a színész alázattal és szakmai tökéllyel játszotta szerepeit. A magyar színjátszás egyik legnagyobb egyéniségének nevezte a december 30-án elhunyt Garas Dezsőt, és hozzátette: kellenek olyanok, akikre mindenki felnéz, és az ország úgy szerette őt, mint egy családtagot.

Garas Dezső temetése - fotóriport

A Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert búcsúzott. Abszurdnak nevezte a helyzetet, hogy Garas Dezső koporsója mellett áll, és mint igazgatójának, búcsúbeszédet kell mondania, hiszen "az arcodat látom magam előtt, és azt lesem, mikor fogsz egy félreérthetetlen grimaszt vágni, hogy 'na, jól van, most már elég volt, essünk túl minél hamarabb ezen az egészen'. Dezső, nem tudunk. (...) Nem tudunk elfelejteni, és nem tudunk megnyugodni, mert végtelenül hiányozni fogsz, főleg most, amikor talán soha nem volt nagyobb szükség arra a bizonyos csapatra." Az "élet nagy ajándékának", megtisztelőnek és felemelőnek nevezte, hogy a Nemzeti Színház társulata együtt dolgozhatott vele. Alföldi kiemelte: Garas Dezső mindig "megkérdőjelezhetetlenül önazonos" volt, és nem csupán nagy művész, de nagy ember is. Soha nem beszélt mellé, számára csak az igazság és a valóság volt fontos, soha nem akart hamis lenni, a társulatnak nyugalmat és hitet adott. "Fájdalmasan félelmetes, hogy nem tudtál színház nélkül élni, a szó legszorosabb értelmében, és fájdalmasan abszurd, hogy meghaltál. Nem jön össze vele. És nem tudunk vele mit kezdeni. (...) Itt állunk együtt, a Nemzeti Színház, és csak azt tudom mondani, hogy szerettünk, nagyon mélyen és igazul. És látod, már múlt időben beszélek, miközben azért fáj ez az egész, mert szeretünk. Jelen időben és jövő időben és mindig" - fogalmazott Alföldi elcsukló hangon.

A Nemzeti Színház társulata és azon kollégák, pályatársak nevében, akikkel Garas Dezső együtt dolgozott, Törőcsik Mari vett végső búcsút. Garas nem csupán a legnagyobb és a legizgalmasabb művészek közé tartozott, hanem azok közé is, akit a közönség és a szakma is szeretett művészete és embersége miatt. "Nem lehetett rád azt mondani, hogy egyszerű lélek vagy" - írta le a színészt. Humorát, iróniáját, öniróniáját, lázadni tudását említette, s azt, hogy képes volt szelíden megoldani nehéz dolgokat. "Benned mind igaz volt" - tette hozzá. Törőcsik Mari a leggyakoribb színpadi partnere Garas Dezső volt. "Összhangban léteztünk a pályán" - fogalmazott, és felidézte a közös mestereket, valamint a régi Nemzeti Színház Major Tamás rendezte, Bertolt Brecht Galilei élete című színművéből készült előadását, melyben Garas Dezső fiatalon, de "lélegzetelállítóan" alakította VIII. Orbán pápa szerepét. "Azt szoktam mondani, hogy volt öt-hat estém és néhány pillanatom, és ez nem kevés. Ebben kettőben benne voltál." A színész személyében Törőcsik Mari nem csupán kollégáját, de közeli barátját is elvesztette. "Hiányozni fogsz, Garas, a síromig" - köszönt el.

Garas Dezső temetése - fotóriport

"Boldog vagyok, hogy ismerhettelek. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek. (...) Boldog vagyok, hogy amíg élek, velem maradsz" - emlékezett és búcsúzott a rendező, Sándor Pál, akivel több filmet, köztük olyan emblematikus mozikat forgatott, mint a Régi idők focija, a Ripacsok, a Szerencsés Dániel vagy a Szabadíts meg a gonosztól.

A ravatalnál Tamkó Sirató Károly verse, a Tengerecki Pál hangzott fel Garas Dezső tolmácsolásában.

Garas Dezsőtől utolsóként a sírnál Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány elnöke a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében köszönt el. A művészre emlékezve elmondta, Garas Dezső sok régi történetet mesélt el neki a háború idejéről, gyerekkoráról, majd a későbbi Goldmark-teremben lezajlott fellépéseiről. Felidézte, Garas Dezső mindig örült a hitközség megkeresésének, de hozzátette, minden alkalommal rossz érzésekkel lépett be a Síp utcai székházba, mert kísértették 1944 borzalmainak emlékei. "Nekünk is, az országnak és az egész művészetkedvelő világnak" - emelte ki Garas Dezső művészi és emberi nagyságát Gordon Gábor, aki egy, a zsidó liturgia szerinti zsoltárral búcsúzott a 77 éves korában elhunyt színésztől.