Rákosi Szidi 75 éve halt meg

Hetvenöt éve, 1935. október 20-án halt meg Rákosi Szidi színésznő, színipedagógus, a századforduló egyik legsokoldalúbb színésznője.

1852. május 28-án született Kremsner Szidónia néven a Zala megyei Ötvöspusztán. Mindkét fivére hírnevet szerzett magának: Jenő bátyja a Népszínház első igazgatója és rendezője, konzervatív politikusként főrendiházi tag, Viktor öccse Sipulusz néven szintén újságíró, a Kakas Márton című élclap alapítója és szerkesztője lett.

Szidi Sopronban, egy Orsolya rendi zárdában határozta el, hogy színésznő lesz, és tizenöt évesen már színpadra lépett a budai Népszínházban, egy évvel később pedig már a Színiakadémia hallgatója volt. Az akadémián vallomása szerint Gyulai Pál "nagyon kedvelt engem, csak azt kifogásolta, hogy olyan fiús vagyok, mondotta, kár, hogy nem születtem fiúnak". Alkata miatt a vizsgaelőadásokon gyakran nadrágos szerepeket kapott, a Nemzeti Színházban viszont 1870-től már naivaként szerepelt.
Jellegzetes dunántúli beszédét élete végéig megőrizte, egy szerepe miatt már fiatal korától kezdve összes kollegája Szidi néninek hívta. Idővel áttért a hozzá humora és jókedvű természete miatt sokkal jobban illő komikai szerepkörre. Művészete korosabbként ért be igazán, amikor mesterségbeli tudása és egyszerű eszközökkel dolgozó ösztönös játékstílusa idős, kellemetlen modorú nőalakok ábrázolásában megfelelőképpen érvényesült.

1872-ben férjhez ment Beöthy Zsolt irodalomtörténészhez és otthagyta a színpadot. A házasságból két fiú született, egyikük Beöthy László író, színházigazgató, a magyar operett felvirágoztatója, a legendás Király Színház megalapítója. Válása után, 1877-ben Szidi a Népszínházhoz szerződött, majd 1885-től visszatért a Nemzeti Színházba, és az intézményhez haláláig hű maradt. 1909-ben örökös taggá választották, 1928-ban tiszteletbeli tag lett.

Idővel egyre inkább színiiskolája kötötte le. 1892-ben nyitotta meg Rökk utcai magániskoláját, ahol a mintegy ötven hallgatóra három állandó tanár jutott: Rákosi Szidi drámát, Hermann Aranka ének-zenét, Somló Sándor szavalást, esztétikát, irodalomtörténetet tanított, de a tanárok névsorában fölbukkan Márkus Emília és Beregi Oszkár neve is. Az iskola 1894. február 7-én tartotta első vizsgaelőadását, és a sikerek nyomán a három éves működési engedély véglegesre változott. A színésznő haláláig fennálló tanodának remek nagyságokat köszönhet a magyar színházi világ. Itt végzett - a teljesség igénye nélkül - Abonyi Géza, Bársony Rózsi, Bárdi Ödön, Bilicsi Tivadar, Boross Géza, Fedák Sári, Feleki Kamill, Felhő Rózsi, Fenyvessi Éva, Gózon Gyula, Harmath Imre, Seress Rezső, Halmay Tibor, Honthy Hanna, Kazal László, Kosáry Emmi, Latabár Kálmán, Lábass Juci, Makláry Zoltán, Orosz Vilma, Tanay Frigyes, Tihanyi Vilma, Vaszary Piri és Zöldhelyi Anna. olyan nagyságok kerültek ki, mint Fedák Sári, Feleki Kamill, Makláry Zoltán vagy Honthy Hanna. (A kor másik jelentős színésziskoláját Rózsahegyi Kálmán vezette.)

1895-ben kérvényezte egy olcsó helyárú polgári színház, a későbbi Magyar Színház létrehozását. A teátrumot 1898-tól két évig fia, Beöthy László igazgatta, a sajtóban "szent családként" emlegetett Rákosi-család biztosította a tőkét az 1903-ban megnyílt Király Színházhoz is.

Rákosi Szidi hosszú pályafutása végén nem tudott alkalmazkodni a hangosfilmekhez, és nem értett egyet a filmszínészeknek a gazdasági válság idején juttatott csillagászati gázsikkal. Közel a nyolcvanhoz már szellemi képességei is hanyatlottak, egyre többször felejtette el a szövegét, és okozott zavart az előadásokon. Végképp megtörte, hogy mindkét fiát el kellett temetnie, tanítványain kívül nem sokan látogatták. 1935. október 20-án halt meg Budapesten.