Sorsdöntő pillanathoz érkezett a Budapesti Kamaraszínház

Szűcs Miklós igazgató ezekkel a szavakkal kezdte a társulati ülést, majd hozzátette: bár nem akar búcsúbeszédet tartani, de a színház léte vagy nemléte a kérdés.

Az igazgató, miután visszaemlékezett a nemzetközi rangú művészszínházi célokkal 1990-ben megalapított Budapesti Kamaraszínház indulására, a fesztiválsikerekre, a színház tagjai által elnyert díjakra, a hosszú szériát futó, emblematikus előadásokra, az ősbemutatók és a színre vitt kortárs magyar drámák nagy számára, kitért arra is, hogy a Tivolira 1998-ban 100 millió forintot költve tették a Nagymező utcai épületet színházra alkalmassá, a két stúdió esetében pedig három szponzortól 150 millió forint támogatással hoztak létre játszóhelyet, kitért az utóbbi két és fél év kálváriájára. Ez idő alatt a színház támogatásának mintegy negyven százalékát vonták el, a lefaragott produkciós költségek mellett - díszletre és jelmezre jelenleg egymillió forintot szánnak előadásonként - kizárólag a társulat áldozatvállalásának köszönető - többek között annak, hogy lemondtak fizetésük egy részéről, vagy alkalmazottból számlát adó válllakozókká váltak -, hogy a Budapesti Kamaraszínház még működik, köztartozásai, kifizetetlen számlái nincsenek.

A Budapesti Kamaraszínház fenntartója az intézmény megalakulása óta a mindenkori kultuszminisztérium - jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) alá tartoznak -, ez a viszony azonban a 2001. január 1-től életben levő közszolgáltatási szerződésnek megfelelően addig áll fenn, míg a főváros át nem veszi a fenntartói jogokat és kötelezettségeket; a szerződés csak súlyos szerződésszegés esetén bontható fel, az esetlegesen felmerülő vitákat a jogviszony jelentőségére való tekintettel egyeztetéssel kell megoldani.

A minisztérium Skultéty László (a Nefmi gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára - a szerk.) által szignált, december 15-i levelében jelzi, hogy nem tud a továbbiakban működési támogatást folyósítani a Budapesti Kamaraszínháznak, a szerződést 2011. december 31-gyel felmondja, a következményekről azonban nem szól. Szűcs Miklós tájékoztatása szerint konzultált jogászokkal, akik megerősítették: a szerződés felbontása - mely szerint a költségvetési támogatást biztosít a színházat üzemeltető kht.-nak, továbbá az év elejei indulással járó pénzügyi nehézségekhez áthidaló támogatást nyújt minden év január hónap 5. napjáig - a minisztérium részéről jogszerűtlen. Az igazgató jelezte, hogy éves üzleti tervüket a vagyonkezelő 38 millió forintos mínusszal elfogadta, annak képviselője nemrégiben kelt levelében megköszönte a 2011-es munkát és reményét fejezte ki, hogy 2012-ben is eredményesen működnek együtt.

A színház dolgozóinak decemberi bérére már nincs fedezet, a januári előadásokra szóló jegyeket már elkezdték árulni - amennyiben átutálják, a fenntartói támogatás arányos része januárra 27-29 millió forint, az ehhez adódó jegyárbevétel "talán életben tart" az igazgató szerint -  így a fő kérdés a társulat részéről az, hogy januárban játszanak vagy nem játszanak. Szűcs Miklós csapdának nevezte a helyzetet: ha a színészek játszanak, az is lehet, hogy azt ingyen teszik, amennyiben viszont a színészek januárban nem játszanak, szerződésszegést követnek el; ugyanakkor viszont a színház bezárása esetén mind a határozott, mind a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőknek, mind a vendégművészeknek - szerződésüktől függően - végkielégítést vagy kártalanítást kellene fizetni, a rezsiköltségeket fedezni kell, erről viszont a "sajtpapíron, funkció nélküli embertől" érkezett "kvázi-magánlevél" (Szűcs Miklós megfogalmazása) nem szól.

Kérdésre válaszolva Szűcs Miklós elmondta, hogy nincsenek információi arról, hogy - Őze Áron igazgatása alatt - a Játékszínnel vagy a Magyar Színházzal vonnák össze az intézményt. A Magyar Színház kapcsán felvetette azt is, hogyan lehetséges, hogy a körülbelül hétszáz néző befogadására képes, aránayiban kevesebb előadást játszó intézmény százmilliós hiányával, csődbiztosi irányítással tud működni.

Szűcs Miklós levélben fordult segítségért a miniszterhez, az államtitkárhoz, valamint a miniszterelnökhöz, kérdéseire azonban nem kapott választ. "Engem lehet nem szeretni, a társulatba szonban nem lehet belerúgni, ezt kikérem magamnak" - fogalmazott Kiss Csaba dramaturg, drámaíró, rendező, a Budapesti Kamaraszínházban többször dolgozó Facebook-bejegyzésére, mely szerint: "Hiába döngetheti két hatalmas téglával a mellét Szűcs Miklós, egy posvány, ami abban a színházban évek óta zajlik, visszaélés tehetséggel, művészettel, becsülettel - Miklós hazudik és ordít, fenyegetőzik és hajbókol minden politikai irányzatnak, már rég csak az egzisztenciális kiszolgáltatottság tartja egyben a társaságot. Tudom, hiszen nyolc éven át öt rendezéssel és három saját darabbal vettem részt a süllyedő hajó zenekarának egyik szomorú tagjaként. Örülök, hogy többet nem kell ott dolgoznom." Leszögezte az igazgató azt is, hogy nem zárja be a színházat, további leveleket ír, tovább érdeklődik, és reménykedik. A Budapesti Kamaraszínház dolgozóit a további fejleményekről a próbatáblán tájékoztatják.