Sztankay István a Nemzet Színésze

Sztankay István színművészt választották meg ma a nemzet színészei közé a közelmúltban elhunyt Garas Dezső helyére

A választást hagyományosan a Nemzeti Színházban tartották, ahol a Nemzet Színésze címet viselő művészek döntöttek arról, hogy a december 30-án elhunyt Garas Dezső helyére Sztankay István kerül a testületbe. A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet első alkalommal 2000. augusztus 22-én adták át. A nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; negyven évet a színészi pályán vagy legalább húsz évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház tagjaként töltött el. A cím halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig részesülnek a jelenleg havonta nettó 630 ezer forint juttatásban. A Nemzet Színészei jelenleg Avar István, Berek Kati, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Király Levente, Máthé Erzsi, Molnár Piroska, Psota Irén, Szabó Gyula, Sztankay István, Tordy Géza, Törőcsik Mari.

Sztankay István 1936. február 14-én született Budapesten, apja görög katolikus lelkész volt. Fiatalon labdarúgó-karrierről álmodott, de 18 évesen rá kellett jönnie, hogy hiába véd jól, a kapus posztjához nem nőtt elég magasra. Ezután volt segédkántor, kifutófiú egy ktsz-ben, anyagmozgató a hídépítőknél és csillés a metróépítkezésen. 

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1957-ben jelentkezett és rögtön felvették. Diplomáját 1961-ben kapta meg, első szerződése Miskolchoz kötötte. 1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja.

Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesül. Emlékezetes alakításai közé tartozik Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!), Dauphin (Shaw: Szent Johanna), Mátyás (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak), Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Orsino (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok), Szellemfi (Szigigeti Ede: Liliomfi). A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta. A mintegy 450 alkalommal játszott vígjátékban az azóta elhunyt Schütz Ila volt a partnere, akivel számos más színdarabban is fellépett, és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is. Rendezőként is kipróbálta magát, színpadra állította Dürrenmatt Play Strindberg című drámáját és Az úr vadászni jár című Feydeau-vígjátékot.

Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdalban mutatkozott be Páger Antal partnereként. Jelentősebb filmjei közé tartozik a Párbeszéd, a Húsz óra, az Ismeri a szandi-mandit?. A televízióban címszereplője volt a hatalmas sikert aratott Bors sorozatnak, egyik főszereplője az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-darab tévéváltozatának és Karinthy Ferenc Dunakanyarjának. Kellemes, férfias hangja miatt szívesen foglalkoztatják a szinkronstúdiók is, ő volt Tony Curtis és Jean-Paul Belmondo állandó magyar hangja.

Művészi munkásságáért 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét 1997-ben vehette át. Lánya, Orsolya követte a színi pályán, Ádám fia újságíró. Sztankay István egy interjúban elárulta, hogy megszállott rádió- és zseblámpagyűjtő.