Bánfalvi Eszter: „Ne próbálj szentet!”

G. B. Shaw Szent Johannájával nyitja az évadot a Nemzeti Színház. Az előadást Alföldi Róbert rendezi, a címszerepet Bánfalvi Eszter játssza.

- Volt előzetesen valamilyen viszonyod Szent Johannához? Fiatal színésznők többnyire mind vágynak erre a szerepre.

- Nagyon régen olvastam, foltokban maradt meg. Maga a sztori persze a fejemben volt, de amikor Robi mondta, hogy ezt fogom játszani, elolvastam újra a darabot, Ottlik Géza fordításában.

- Történelmileg utánanéztél?

- Valamelyest. De sok minden előjött az elemzőpróbák során is. Nem akármilyen fordítást kaptunk Nádasdy Ádámtól! A szövegkönyvbe még kis kiegészítő lábjegyzeteket is beleírt, hogy akkor éppen mi történt Károllyal, miért fattyú Dunois, hogyan voltak ezek a hatalmi harcok... És kaptunk egy táblázatot a rokoni szálakról is, na meg egy kis összefoglalót Johanna életéről.

- Elég nagy irodalma, számtalan feldolgozása van a Jeanne D'Arc-történetnek. Meg lehet fogalmazni néhány mondatban, hogy miért is kellett meghalnia?

- A legérdekesebb ebben a lányban, hogy a meggyőződése és a hite mögött nincs önös érdek. A neki kijelölt úton halad, találkozik különféle emberekkel, megtörténnek vele a dolgok, amelyeknek végül ez lesz a következménye abban a világban, abban a korban, amelyben él. És ez nem történelmi korra értendő, az ilyen a viszonyrendszerek ma is működnek. Ez egy koncepciós per. Az inkvizítor - utólag - meg is mondja, hogy ártatlan. Egyszerűen akadály lesz a kialakult politikai, egyházpolitikai, társadalmi rendszerben. Likvidálni kell. És az a "szép", hogy az ellentétes érdekű, különböző világnézetű hatalmak ilyenkor megfogják egymás kezét, mert a közös érdekük úgy kívánja.

- Egyetlen ember áll mellette, majdnem végig. Miért hisz neki?

- Mert egy pontig - a Lány segítségével - le tudja fordítani magának a ráció szintjére a történéseket. Kibírhatatlan végigcsinálni, "ép ésszel" mellette maradni. Johanna hangokat hall. Aztán van egy határ, ahonnan kezdve nincsenek emberléptékű érvek. Johanna Isten parancsait teljesíti, nincsenek dilemmái.

- Te a saját igazságodat hol találod meg ebben? Színészileg nyilván millió kérdőjel ugrál a szemed előtt, amikre annyi a válasz, hogy "csak".

- Robi sokszor mondja instrukcióban, hogy ne tegyek véleményt a gondolat mögé, pedig adná a szöveg, adná az, aki én vagyok. De Johanna nem véleményez. Hanem ez az ő meggyőződése, hite. Az nagyon szimpatikus, hogy nem képzeli magát szentnek, nem sipákol. Robi mondja is mindig, hogy ne próbáljak szentet. Ez egy fiatal falusi parasztlány. Nagy sziklákkal birkózik, de ez neki természetes, mert ezt kívánja az ügy. De ő is csak egy ember: megijed, kétségbeesik, összeroppan. Nagy tanulság, hogy hogyan lehet bátornak lenni, önazonosnak maradni, vállalni, hogy mit gondolsz, és emellett kitartani, nem fordulni a szelekkel. Ennek következményei vannak, amikkel el kell számolni. Bírja-e, akarja-e tartani magát az ember? Ezek a dolgok elég erősen foglalkoztatnak.

- Azt mondod, Johanna nem véleményez. Te véleményes vagy?

- Mostanság zavarban vagyok az élettel, a kérdésekkel. Túl sok mindenre tudok biztosan nemet mondani, de azon, hogy mire mondok igent, sokat kell gondolkodni. Egyre több olyan terület van, amire kapásból azt mondom, hogy nem, és fel tudom sorolni az indokaimat. Lehet ezt makacsságnak nevezni, de inkább zsigeri meggyőződés vagy megérzés. Az igeneken azért dilemmázom, mert fontos tudni, hogy akar-e az ember kompromisszumokat kötni saját magával vagy a szeretteivel kapcsolatban. Hiszek a szabadságban, elfogadom, ahogyan a másik ember gondolkodik vagy érez, egészen addig, amíg bele nem lép az én szabadságomba. És fordítva. Viszont ha úgy adódik, nem kerülöm a konfliktust: amit gondolok, azt megmondom. Nem támadásból, hanem mert így gondolom.

- Nyáron beszéltünk már erről, akkor azt mondtad, lehet, hogy nem lesz díszlet és jelmez. Hogy alakult ez mostanra?

- Lesz, de minimális. Szegény díszlet, szegény jelmez, ami szépen fogja szolgálni az előadást. Jót is tesz, de azért ez szomorú dolog.

- Tavaly Az ember tragédiájához Playmobil figurákat keresett a színház, most ide statisztákat toboroztak. Ők mit fognak csinálni?

- Nem is statisztáknak, hanem önkénteseknek mondom őket, mert nem tud fizetni a színház. Szűk anyagi keretek között mozgunk, nem lesznek fölépítve székesegyházak, várak, de valahogy ennek az egésznek a súlyát, a monumentalitását jelezni kell. A tárgyalásjelenetben ott fog ülni rengeteg egyházi ember. Ehhez keresett a színház önkénteseket, aki színházszerető, akit érdekel, aki szerepelne ebben. Az a vágy, hogy kétszázan legyenek. Egyelőre úgy tudom, százhúszan vannak. Ma próbálunk velük először. Nagyon jól eső dolog, hogy ennyi ember azt mondja, kipróbálná ezt, és nem a pénz miatt, hanem mert fontosnak tartják ezt a színházat, a társulatot.