Mácsai Pál: "Nem állunk elő félkész előadással"

Zajlik az élet az Örkény Színházban. Az elmúlt évad vége kimagaslóan sikeres szereplést hozott számukra a POSzT-on, de nincs hiány izgalmakban az új évad elején sem.

- Hogyan értékelte a POSzT-on elért eredményt, azt a nem kevesebb, mint hét díjat, amit a színház bezsebelt?

- Megtisztelő, hogy két darabunk (Kasimir és Karoline, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése - a szerk.) is szerepelt. A POSzT-tal kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy egyszemélyi válogatás van, ebben jól jött ki a lépés, mert tetszettünk a válogatónak: ha más az ízlése, akár ki is kimaradhattunk volna. Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy szakmai és közönségdíjat is kapott az előadásunk. Ez már valamiképp független a válogatástól, az esetlegességtől, megerősíthet minket abban, hogy folytassuk, amit csinálunk.

- Izgalmasnak ígérkezik a Színikritikusok Díjának átadója is, hisz igen sok jelölést kaptak.

- Mi most tizenkét jelöléssel leszünk ott, ami zavarba ejtő. Némileg nyomasztó is. (A díjakat azóta átadták, az Örkény Színház a jelölések és az odaítélt díjak számát (öt) tekintve is az élen végzett - a szerk.) Nagyon is számít az ilyen elismerés: a díj önbizalmat, önbecsülést ad. Még valami csekély anyagi következménye is lehet, talán könnyebb forrást találni egy jó renoméjú színháznak. De nem szeretnénk, hogy ha egyszer majd kevésbé tetszünk, akkor azt kelljen éreznünk, hogy elromlottunk.

- A szakmai fejlődés szempontjából mindenképp fontos a visszajelzés, akár pozitív, akár negatív. Az elmúlt évadban azért az utóbbira is volt példa: az utolsó bemutató (a nyári Kihagyhatatlan) kapott hideget-meleget...

- Inkább csak hideget, ezt az előadást főleg csak utálták a kritikusok.

- Augusztus-szeptemberben javában próbáltak: Jurij Kordonszkij Örkény Tóték című darabját rendezte. 2007-ben dolgoztak vele először, akkor Csehov Apátlanul című művét állította színpadra. A mostani bemutató mégis jövőre marad. Miért?

- Örkény végrendeletében arra kéri az utókort, hogy rossz minőségű írásait ne jelentessék meg. Az írónak könnyebb így dönteni, egyedül és saját szakállára dolgozik. A színházban ez sokkal ritkább, mert sokkal nehezebb. Ez nyilvános terep. Mivel úgy ítéltem meg, hogy a rendelkezésünkre álló és betegségekkel is nehezített idő alatt nem értük el, amit céloztunk, azt a döntést hoztam, hogy a bemutatót elhalasztjuk a következő évadra, és elég időt hagyunk magunknak a kidolgozáshoz. Bennünk, színháziakban reflex a "mindenáron". Ez a helyes, betegen is játszunk, beugrunk kollégáink helyett, ha kell és így tovább. Tehát természetesen most sem dobjuk el, amit csináltunk, de nem állunk elő félkész előadással, mert nagyszerű anyag van a kezünkben, és ennek a megvalósításával tartozunk a közönségünknek. Ez egyébként új színpadi szöveg, Gáspár Ildikó folytatta azt a dramaturgiai munkát, amit a Macskajátékkal elkezdtünk. Itt is az eredeti regény volt - és lesz - a kiindulási pont.

- Milyen szempontok érvényesülnek a darabok kiválasztásánál, a repertoár összeállításánál?

- A színház a szenvedélyek, a gondolkodás, a fantázia terepe, közéleti helyszín is, szellemi, erkölcsi, esztétikai kérdések felvetésének és megválaszolásának műhelye is a maga folyamatosan változó eszközeivel, nagyon gazdag műfajkinccsel, amiben a tragédiától a bohózatig minden lehet jó vagy rossz  - a darabválasztás tehát nagyon összetett dolog, vannak mérhető és érzetbeli elemei, és mindez szorosan összekapcsolódik a társulat, a színészek munkájának, pályájának folyamatos építésével, tehetségük lehetőleg jó kondíciókkal való kibontakoztatásával. Mi kis színház vagyunk, valamiféle manufakturális aprólékossággal dolgozunk - ez következik a színpadunk adottságaiból is, így aztán nemigen vannak tartalék-szereplők, másod-szereposztások, igyekszünk vigyázni például az egészségünkre, egy betegség általában még nagyobb kimaradást, zavart okoz, mint másutt. Most, hogy önállóak vagyunk, talán esély lesz a társulat valamelyes bővítésére - ugyanakkor a nagyobb létszám miatt mások kevesebb munkához jutnának: érzékeny egyensúlyt kell tartanunk. Ez persze, eltérő hangsúlyokkal, de mindenhol így van.

- Az évad következő - és így első - bemutatója a Nőnyugat címet viseli. Nem ez az első irodalmi jellegű előadás az Örkényben.

- Igen, a Nyugat 2008-1908 valóban mindannyiunk szívügye volt. Tanulságos, hogy ennyi köze van a jelenhez ennek a hetven éve megszűnt folyóiratnak. A Nőnyugat némiképp ennek a folytatása lesz. A Nyugat közéleti előadás volt, ez magánéleti anyag: a lap körüli asszonyok története ez. Szenvedélyes, rettentő fájdalmas, megrendítő szövegek. Bíró Kriszta állította-válogatta össze.

- Láthatjuk majd a Dúl-fúl és elnémul című darabot is, amely Ingmar Bergman azonos című tévéfilmje alapján készül.

- A Bergman-forgatókönyvet Gigor Attila rendezi, aki filmes, de nem ezért rendezi. A nyomozó című filmje alapján úgy éreztem, érti, mi történik a színházban. Eredetileg úgy volt, hogy nálunk debütál, de arra végül is Zsámbékon került sor idén nyáron. Aztán lesz Millertől a Pillantás a hídról, Eddie szerepében Csuja Imrével. Végül pedig Bagossy László rendezi a saját darabját Húsz év múlva címmel. Négy öregedő színészről szól, négy szőrét vesztett rókáról, akik húsz évvel ezelőtt kezdték el játszani A három testőrt. És közben megöregedtek: már nagyobb a pocak, már szuszognak, a vívás sem megy úgy, de még mindig játszaniuk kell, mert akkora a siker. Látjuk, mi lett ebből a négy emberből húsz év alatt. És látjuk, hogy mi történt közben az országgal: húsz éve mit hittek, s mit gondolnak most. Erről is szól a darab. Miből mivé lettünk...