Nyolc óra szórakozás

Május 9-én egésznapos improvizációra hív a Momentán Társulat a Dürer-kertben a Momentownba. A társulat két tagja, Nemes Takách Kata és Kiskovács Attila vezetett be az improvizáció rejtelmeibe és örömébe. Egyelőre csak szóban. Vasárnap azonban meg is mutatják!

- Hányadik egész napos imprótok lesz ez?

Nemes Takách Kata: Nagy Impró Nap néven ez lesz a második. De már csináltunk egész napos imprózásokat.

Kiskovács Attila: Amikor ötéves volt a társulat, akkor öt előadást játszottunk egymás után, egyszer pedig 13 órán keresztül impróztunk.

- Rekordkísérlet?

NTK: Próbálkoztunk egy Guinness-rekorddal, de az volt a visszajelzés, hogy az improvizáció nem igazán mérhető, mivel művészeti kategória, így az is része lehet az előadásnak, hogy alszunk a színpadon.

- Mi a célotok azzal, hogy a Nagy Impró Napon egymás után lenyomjátok mind a négy, most futó előadásotokat?

KA: Szeretnénk egymás mellett fölmutatni teljesen különböző előadástípusokat. Az utóbbi években egyre népszerűbb Magyarországon az improvizációs műfaj, de még mindig nem ismerik eléggé. Arról pedig, hogy léteznek improvizációs alműfajok, még kevesebben tudnak. A Nagy Impró Napon szerkezetükben teljesen különböző előadásokat játszunk majd egymás után. A RögvEst a klasszikus, show-jellegű játék, rövid jelenetekkel. A HáziMoziban egy ötven perces filmet rakunk össze, a közönség ötletei alapján. A Közélet egy tematikus RögvEst, az Ütközetben pedig két csapattá válunk, és saját magunkkal mérkőzünk meg.

NTK: Az eredeti ötlet az volt, hogy csináljunk egy meccset, ahol kihívunk egy másik imprócsapatot. De hamar kiderült, hogy nem igazán van más olyan impró társulat, akik akkora rutinnal improvizálnának mint mi. Így azzal zártuk rövidre a dolgot, hogy saját magunkkal versenyzünk. Több mérkőzés is volt már Momentán és Momentán között. Az est elején a közönség megszavazza a két csapat fölállását, ismertetjük a szabályokat, a pontozási rendszert; a jelenetek után pedig a nézők döntenek, hogy melyik csapat volt a jobb. Vannak büntető pontok és óvások, mint egy valódi meccsen. Az a cél, hogy a közönség tényleg rápörögjön, döntsön és drukkoljon. Itt minden jelenetnek komoly tétje van!

- Rendben, hogy sokféle előadást játszotok, de ha délután kettőkor kezditek, azért nem kezd egy kicsit unalmassá válni este fél tíz körül?

NTK: Annyira a pillanatról szól, a közönség ötleteiről, hogy nem unalmas. Cserébe fárasztó. Elképesztő agymunka.

KA: Lassan nyolcadik éve vagyunk együtt, és mindig törekedtünk arra, hogy új dolgokat csináljunk. Alapvetően sosem paneleket hozunk vissza, hiszen akkor nem lenne benne semmi élvezet. Akkor jó egy est, ha egymást is föl tudjuk spannolni. Lehet, hogy a közönség két est között nem lát különbséget, de mi tudjuk, hogy magunkhoz képest milyenek vagyunk.

- Meg tudjátok még lepni akár egymást, akár saját magatokat?

NTK: Nekem szoktak lenni stabil pontjaim, amikor el kell döntenem, hogy bevállalom-e az adott szitut. Ha igen, akkor általában a saját szempontomból fölfelé megy az este, ha viszont gyáván nem vállalom be, akkor lejtőre kerülök. Ezeket muszáj megugrani. Ilyenkor vannak néha a saját magam számára is meglepő reakcióim. Egyébként én borzasztó jól tudok esténként szórakozni, ülni oldalt, és nézni a többieket!

KA: Az olyan játékokban is, amik már ezerszer voltak, igyekszünk új dolgokat behozni. Az a tétje a dolognak, hogy eszedbe jut-e olyan, ami még nem volt, és ami a többiek számára is szórakoztató.

NTK: Néha a közönség is meglep, annyira zseniális ötleteik vannak! A múltkor arra kérdeztünk rá, hogy milyen közéleti problémának állítanának szobrot. És bedobták, hogy mindenki álljon jobbra a mozgólépcsőn. Nekem sose jutott volna eszembe! Nálunk minden este arról szól, ami az épp ott ülő nézőket foglalkoztatja. 100%-ig aktuális és megismételhetetlen minden előadás.

KA: Akik eljönnek, szeretik eldobni az agyukat. A legmegdöbbentőbb helyről jönnek a tabutörő ötletek. Egy idő után az öltönyös közönség is érzi, hogy ez nem egy merev dolog. És annak mindenki örül, ha épp az ő ötletéből keveredik ki egy jó jelenet, vagy ha egy jó poénnal meg tud nevettetni egy közösséget.

- Ha csak a RögvEstet nézzük, ami a legrégebb óta megy, meg tudjátok saccolni, hogy hány jelenetet csináltatok már?

NTK: Egy este mondjuk születik húsz jelenet. Ez az alsó határ. Ezt szorozd be négyszázzal.

- Akkor az minimum nyolcezer. És mind más...

KA: Egy BKV ellenőrös jelenet nálunk általában nem arról szól, hogy elkérem a jegyed, és összevitatkozunk. Mindig bejön valami fordulat, amitől érdekes lesz. És egyre tágul az olló, mert más kontextusba kerül minden, ha műfajokban gondolkodunk, ha a tulajdonságok kijátszásában, ha tárgyakat hozunk be...

NTK: Még mi se látjuk ennek az egésznek a határait.

KA: Viszont tudjuk, hogy még mindig van hová fejlődni. Mert lehet, hogy valami vicces, de mi tudjuk, hogy imprótechnikailag rossz. Az imprószínháznak is vannak szabályai. Például, hogy elfogadom, amit a másik mond, és nem abból csinálok viccet, hogy elviszem egy tök más irányba. Ha azt mondom neked, hogy "szia anya", és te erre azt mondod, hogy "nem is az anyád vagyok, hanem az apád", ez meglepő, nevetnek, tehát „poén". De impróilag kapufa:  megölted az én ötletemet. Nem szeretnénk olcsó poénokkal viccesek lenni, és mindössze hülyeségeket beszélni a színpadon.

NTK: Jelenetet kell építeni a másik ember öteltéből, tovább kell fűzni, olyan mondatot behozni, ami koherensen csatlakozik az eddig elhangzottakhoz, de többféle folytatási lehetőséget kínál föl. Ezek leírható, felfogható, gyakorolható rendszerek. Ezen belül persze ott a szabadság, hogy bármiből bármi kijöhet.

- Nyolc éve létezik a Momentán Társulat, ugyanazokkal a tagokkal. Ez szinte csoda.

NTK: Senki nem ment el, nem vált ki, nem vettünk fel új tagokat. Ez kicsit olyan, mint amikor egy baráti társaság szórakozásból elkezd pókerezni, aztán megnyerik az összes versenyt... De a közös alap a játék marad.

KA: Szövetségesei vagyunk egymásnak. Ha valaki elmenne, kilencen maradnánk.

- Nyolc év alatt eljutottatok már oda, hogy ebben talán több is van, mint hogy barátilag improvizálgattok?

NTK: Amikor elkezdtük az egészet, egyikünk se gondolta, hogy egyszer tényleg társulatként, saját játszóhellyel, repertoárral fogunk dolgozni. Volt tíz fiatal, akik Földessy Margitnál elkezdtek játszani, imprózni, és nagyon élvezték. Ha ez nekünk is jó, és a nézőknek is jó, akkor miért ne csinálnánk? Az elmúlt két évben lett szempont, hogy rendszerben kellene gondolkodnunk, jó volna beépülni a köztudatba, jobban odafigyelni a dolog üzleti részére, ugyanakkor megvédeni az egésznek az esszenciáját. Ez a műfaj nagyon törékeny. Nem működik, ha a mi nem élvezzük.

KA: Az első pillanattól kezdve rengeteg örömet találtunk benne, a játék örömét, a sikert. Aztán rájöttünk, hogy egy csomó lehetőség rejlik az impróban, használható például az oktatásban is: rendszeresen foglalkozunk felnőttekkel és gyerekekkel is. És most már megvan bennünk az igény, hogy a Momentán név tényleg egy brand legyen, ismerjenek meg minket egyre többen. Persze bájos dolog, hogy pénz nélkül dolgozunk, szájról szájra terjed a hírünk, mert mindenki hoz magával még embereket, és így tágul a kör, de szeretnénk megerősödni, mi magunk is, és szeretnénk erősíteni ezt a műfajt Magyarországon.

- A saját privát életetekben mennyire veszitek hasznát ennek a képességnek, rutinnak? Például, ha a boltban valaki beszól, azt lehet-e megoldandó jelenetként kezelni?

NTK: Időnként játszunk azzal, hogy "halálosan komolyan" szóváltásba keveredünk egymással, és azt figyeljük, hogy a körülöttünk ülőknek mikor esik már le végre, hogy ez játék. A hétköznapi életben inkább nyitottságot ad. Egy RögvEstre úgy kell belépni, hogy koncentrált és fókuszált legyél, de tök üres. Ne ötletekkel menj föl a színpadra, hanem abból építkezz, amit a partner csinál. A hétköznapjainkba talán ez úgy csorog vissza, hogy meghalljuk, mit kérdez a másik, és arra válaszolunk.

KA: A konfliktuskezelésbe inkább a játékosság épül be. Nem kell mindent olyan halálosan komolyan venni. Engem például mindig szórakoztat, ha az autósok beszólogatnak egymásnak. Én nem tudom fölhúzni magam azon, ha valaki hirtelen bevág elém (az persze más, ha ütközünk...). A játékosság szerintem jót tesz a vérnyomásnak és a vércukornak... Szemléletet ad és épít. Ezért építjük, tápláljuk a Momentánt, mert rengeteget kapunk tőle, és úgy érezzük, tudunk adni vele.

(Nagy Impró Nap - május 9. 14:00 - Momentown - Dürer-kert; játszók: Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Nemes Takách Kata, Simonyi Balázs, Tóth Barnabás, Várady Zsuzsi; műsorvezető: Bódy Gergő, a zongoránál: Pirisi László)