Stefanovics Angéla: "Miért születtem én erre a világra?

A Budapesti Kamaraszínház friss Jászai Mari-díjas színésznője gyermeki alkatát meghazudtolóan öntörvényű egyéniség. Még főiskolás korában kezdett kísérleti filmeket írni, rendezni, játszani. A Comedy Central sketch showjában épp oly sikert aratott, mint tv-sorozatban vagy közönségfilmekben. Jelenleg a Pesti Színház Mikve előadásában a néma lányt alakítja, anyaszínházában pedig Fellini esendő hősnőjét, Gelsominát.

- Milyen meghatározó emlékeid vannak Fellini Az országúton című filmjéről?

- Amikor először láttam ezt a filmet, teljesen odaszegezett a képernyő elé. Aztán most megint megnéztem, mielőtt próbálni kezdtünk. Fellini örök érvényű filmet alkotott, de az eszközök, amivel dolgozik, a mai szemnek néhol ingerszegénynek tűnhetnek. Manapság olyan mértékig sokkolva vagyunk a látványossággal, hogy igényünk lett rá. Az országúton számomra egy allegória. Egyensúlykeresés a földi és a földön túli erők között.

- Mit vesztek át az előadásba a filmből?

- Almási-Tóth András alkalmazta színpadra a darabot, a film szövegkönyve alapján. Így a szituációk nagyjából egyeznek a Fellini művel. Magát a produkciót viszont nehéz lesz a filmhez hasonlítani, mivel egy kamaraszínházban minimális díszlettel szinte lehetetlen megteremteni a színhelyek gazdagságát és folyamatos változását. A kocsit például, amivel utaznak, egy bőrönd fogja szimbolizálni. A cirkuszi sátrat egy porond. A kolostorban pedig Tímár Éva apáca ruhája segíti a nézőt.

- Mire helyeződik a hangsúly ebben a cirkuszi játékban?

- Zampano, Gelsomina és a Bolond viszonya a fő mozgatórugója a cselekménynek. Zampano (Törköly Levente) az erőművész, és a légtornász Bolond (Lengyel Tamás) feloldhatatlan konfliktusának áldozatává válik Gelsomina, és tulajdonképpen mindhárom szereplő. A lány e két végletes személyiség létezésében találja meg a saját valóságát, de a Bolond elvesztésével megtörik ez az egyensúly és értelmetlenné válik az élete.

- Mit jelképez számodra Gelsomina alakja és a cirkusz világa?

- Számomra a szerep kulcsmondata, amikor Gelsomina azt kérdezi "Miért születtem én erre a világra?" Egy furcsa kis lény ő, aki nem igazodik ki az emberek által alkotott földi viszonyok között. Gyermeki naivsággal csodálkozik rá a dolgokra és sajátos logikája szerint próbálja rendszerezni az eseményeket. A cirkuszi környezet pedig egy meseszerű világba helyezi a figurákat.

- Miben érzel rokonságot vele?

- Én is, mint sokan mások, gyakran érzem úgy, hogy nem találom a helyem. Nem értenek meg az emberek és gyakran én se saját magamat. Azt hiszem, sokan magukra ismerhetnek majd a három fő karakterben.

- Valaha játszottad Anna Frankot, látsz-e távoli párhuzamot Gelsominával szeretet, áldozat, megváltás témakörében?

- Nagyon máshonnan jön a két figura, de mivel mindkettőt játszottam, illetve Gelsominát csak fogom, biztos, hogy a megformálásban lesznek közös vonások, hiszen mindkettő mögött én állok.

- Szeretnéd levetkőzni a kislányos szerepkört, nyilatkoztad, mégis rendre megtalál. Milyen szerepkörben szeretnéd próbára tenni magad?

- Szerencsére van lehetőségem más szerepkörben is megmutatkozni. Játszottam már dívát, megtört szerelmest és anyát is. Persze az alkati adottságaimat nem tudom levetkőzni. Az egyetemen az első órán Kornis Mihály azt mondta nekem: 40 éves korodig kislányokat fogsz játszani, aztán meg csak nagymamákat. Remélem, addig azért még megtalál pár női szerep is.

- Pályád kezdetétől sokszólamúság jellemez, forgatókönyveket írsz, független filmeket rendezel. Hogyan egészíti ki egymást a színészet, az írás, a rendezés?

- Alkotásvágy hajt. Szeretek mindenféle dolgot, aminek a végeredménye egy produktum. Ide tartozik a főzés is, bár erre mostanában nem sok időm jut. A rendezés és az írás által úgy érzem, nagyobb rálátásom van egy próba folyamatra, persze ez nem akadályoz meg abban, hogy eltévedjek az ilyenkor gyakran előidézett sűrű légkörben.

- Éveken át összeszokott triót alkottatok Kálmánchelyi Zoltánnal és Végh Zsolttal. Elváltak az útjaitok vagy terveztek még közös munkákat?

- Az utolsó filmünket tavalyelőtt csináltuk, a Messze Európában-t. Abban Zoli nem tudott részt venni, mert Szombathelyen színészkedett, de tervek mindig vannak. Zsolt most egy kezdő reklám cégben vállalt nagyobb szerepet. Szóval mindenkinek megvan a maga dolga. Azért aktívak vagyunk. Csak most kevesebb az időnk egymásra és az íróasztalfiókban lapuló filmtervekre.

- Milyen jelentőséget tulajdonítasz a Jászai Mari-díjnak?

- Nagyon jó érzés volt megkapni ezt az állami kitüntetést, de úgy érzem, felelősséget is hárít rám. Méltónak kell lennem Jászai Mari nevéhez. Úgyhogy mostantól az első próbára tudni fogom a szöveget és mindig igazat adok a rendezőnek, meg a kollégáknak is.