Szikszai Rémusz: "Azt a cipőt nem lehet kinőni"

A Bárka Színház egyik alapító tagja, a Duna Televízió kulturális műsorainak a vezetője, a tévénézők számára Várnagy Előd megformálója a Jóban Rosszban sorozatban. Szikszai Rémusz most éppen rendez, Zsámbékon Székely János Caligula helytartója című drámáját állítja színre.

- Még kolozsvári színészként játszottál a Caligula helytartójában. Onnantól datálódik a darab iránti vonzalmad?

- Szerintem az egyik legjobb magyar dráma, amit valaha írtak és méltatlanul nincs a helyén. A Kolozsvári Állami Magyar Színháznak ez volt az első bemutatója a rendszerváltás után, 1990 tavaszán, korábban ugyanis Romániában be volt tiltva. Segédszínészként játszottam benne, és akkor szerettem bele. A '80-as években Harag Gyuri bácsi rendezte az ősbemutatót Gyulán, azután Taub János is megrendezte Szolnokon, ami szintén egy híres előadás volt. Fodor Tamás, a zsámbéki előadás Barakiása játszotta benne Petroniust, akit most Nagypál Gábor alakít. Az akkori korszakból következett, hogy politikai áthallásokra használták a darabot, holott sokkal többről szól, mint egy diktatúra leképzéséről. Lényegében arról szól, hogy mit művel az emberrel a hatalom, hogyan torzít el. Ha az ember normális, de hatalma van, abba előbb-utóbb belebolondul, belehal, "belehalatják", szóval, így vagy úgy de belepusztul.

- Az áthallások aktualizáláson túl is ülnek olyan eltűnő értékrendekről, mint barátság, becsület, igazság...

- Mindenképpen. Enyhén szólva "ódivatú" emberek története ez, akiknek az általad említett fogalmak többek, mint frázisok. Miközben rengeteg olyan mondatot is találsz a szövegben, ami ma már a mi globalizált világunkra is tökéletesen ráillik: "Hódítás által egyesített világban élünk, szörnyű lenne elgondolni is, hogy egyszer összedőlhet, a barbárság, a káosz jönne el." Más szemszögből ez a káosz szabadságnak látszik... Gondolatilag, tételszerűen mindenkinek igaza van ebben a darabban.

- Mitől érezted elérkezettnek az időt a rendezésre?

- Az a fajta színész vagyok, aki kreatívan gondolkodik, és különféle ötletekkel bombázza a rendezőit. Mindig az egészben próbálom elhelyezni magam, az egészet magamévá tenni. Valahogy azt éreztem, hogy most érett meg az idő a rendezésre.

- Díszlettervezőként is szerepelsz a plakáton.

- Én csak a teret találtam ki. A díszletet valójában Varga Járó Ilonka tervezi. Elég speciális tér lesz.

- Zsámbék mennyire kínálja magát a darab színrevitelére?

- Petronius, Caligula helytartója azt a parancsot kapja, hogy a jeruzsálemi nagytemplomba helyezze el Caligula szobrát, ami egy abszurdum, mert faragott képet nem lehet bevinni az úr templomába. A helytartó Jeruzsálem felé halad három légióval, és közben arról tárgyal a zsidó főméltóságokkal, hogy vagy ők viszik be a szobrot önként a templomba vagy ő viszi be a hadsereggel. Ugyan a zsidó királyságban játszódik a történet, de mindig Petronius ideiglenes szállásán, vagyis a rómaiaknál zajlik a cselekmény. Ehhez tökéletes helyszínt nyújtanak egy katonai bázis kiürített, lecsupaszított betonmonstrum falai Zsámbékon. Igaz, tervezzük, hogy Budapesten is játsszuk majd az előadást.

- Hogy érzed, a rendezés felé megy el a pályád? Idővel kinövöd a színészi cipőt?

- Azt a cipőt nem lehet kinőni. A színészet egy nagyon finom játék. Eszembe sincs pályát változtatni vagy átszakosodni rendezőnek. Most éreztem magamban annyi erőt és bátorságot, hogy rendezzek. Majd az eredmény adhat valamiféle bizonyságot afelől, hogy folytassam-e vagy sem.

- Hiszel a műfaji átjárhatóságban? Párhuzamosan vagy kulturális műsorvezető, szappanopera sztár, szabadfoglalkozású színész.

- Igen. A Jóban Rosszbant például eleve a színházi kötelezettségeim függvényében vállaltam el és szeretem csinálni. De a színház a szerelmem, soha nem akarnék lemondani róla.

- A Bárka Színház történetének legnagyobb sikerszériáját jegyzitek Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel a Mulatságban. Ritka, hogy egy darab tizenkét évig legyen műsoron...

- Barátságnál is több köt össze minket négyünket, a három színészt és a rendezőt. Mindent láttunk, ami egymással történt, tanúi vagyunk egymás életének.

- Az új irányba nyitás volt a cél, amikor a társulati lét után a szabadúszást választottad?

- Feltétlenül. Kilenc év alatt szinte mindenben játszottam, ettől nem is volt lehetőségem időnként vendégszepelni más színházakban. Tudni akartam, hogy mennyit érek ezen a zárt világon kívül, akár úgy is, hogy kockáztatok.

- Például kulturális, irodalmi műsorok készítésével és vezetésével?

- Nagyon sok irodalmár, költő, prózaíró barátom van, sokat olvasok, nyomon követem a kortárs magyar irodalmat. Mindig is érdekelt, hogyan fejezi ki vagy képezi le az irodalom a világot. A Duna Televíziónál pedig férfi műsorvezetőt kerestek. Bedobtak a mély vízbe egy kísérlettel, és immár öt éve vezetem a Kikötőt.

- Legutóbb bábszínházi produkcióban is részt vettél.

- Pelsőczy Réka rendezte Parti Nagy Lajos meséiből A pecsenyehattyú és más meséket a Vaskakas Bábszínházzal, amiben tárgyanimációval dolgozunk. Nagyon érdekes és jó volt megtanulni valamilyen szinten azt a fajta koncentrációt, alázatot a bábosoktól, amikor az arcodat és az egész testedet alárendeled egy élettelen tárgynak, és abban fejezed ki magadat. Csodálatos közegre találtam a Vaskakasnál. Ebben az évadban ez volt a legjobb előadás, amiben játszottam, és a Top 10 között szerepel a pályán eltöltött elmúlt húsz évemből.

- Ősztől milyen színházi feladatok várnak?

- Kecskeméten két előadásban játszom. Az egyik egy fura rémdráma, az Átváltozások a Shakespeare kortárs Thomas Middletontól, amiben a negatív főszereplőt alakítom. A kecskeméti stúdióban pedig Béres Attila rendezi a Karamazov testvérek angol átiratát. Tavasszal Tasnádi István Finitójában játszom Kaposvárott Dömötör Tamás rendezésében.