Térey János új darabja, a verses regényből színdarabbá gyúrt Protokoll otthonosan érzi magát a Radnóti színpadán. tovább...

A Thália és a Stúdió K darabjai nemcsak a csáthi lélek rétegeit hajtogatják előttünk a színpadon, hanem a szövegek sűrű összefonódásával az ismert elbeszéléseket értelmezik újra. Eltérő fogyaszthatósággal. tovább...

"Kispolgároknak hívják azokat az embereket, akiknek nézeteit, magatartását és tetteit az egoizmus, individualizmus, haszonlesés, apolitikus viselkedés és elvtelenség jellemzi." tovább...

A londoni National Theatre előadásában egyértelműen a szerző-rendező, Mike Leigh a húzónév, akit nálunk leginkább filmrendezőként, forgatókönyvíróként ismert. Gyász című darabja azonban jóval élvezetesebb lenne moziban. tovább...

A Vígszínházban bemutatott Makrancos Kata a legjobb értelemben vett politikai színház ritka példája. Ennek legfőbb oka az, hogy nem politizál, helyette párhuzamot sejtet politika és esztétika alapstruktúrája között. A politika gondolkodás-, az esztétika érzékelésmódok fóruma, ugyanakkor mindkettőt a keret kijelölésére tett kísérletek tartják mozgásban és kölcsönös függőségben. És ahogyan nincs közösség e kísérletek nélkül, úgy nincs társadalom eszmék ütköztetése, kritika és művészet nélkül. tovább...

Elfriede Jelinek 1977-es darabjának bemutatója régi tartozása a magyar színházaknak. Több, mint harminc év után az Örkény Színház törleszt. tovább...

Hova vezet, ha Sztálin és Bulgakov rövid időre munkát cserél? Erről szól John Hodge új darabja, a szénfekete humorú szatíra, a Collaborators. tovább...

A Budapest Bábszínházban bemutatott Hattyúk tava Balázs Zoltán elgondolásában egy főként történetmondáson alapuló, színeiben, matériájában és a feng shui jegyében ízlésesen komponált távol-keleti illusztráció. Nem kifejezetten gyerekeknek. tovább...

Nina Raine drámája, a Billy világa friss dráma. Mindez persze nem okozhat meglepetést azoknak, akik egy ideje már nyomon követik a Pesti Színház repertoárjának alakulását. tovább...

Követni kell az új (régi?), gyakorlatot: amikor színházról van szó, akkor valójában másról van szó. Most például az Új Színházról van szó, amiről egy ideje nem lehet másképp értekezni, csak a kétharmados cinizmussal vagy dühvel, határtalan és a jelek szerint nem is hiábavaló dühvel. tovább...

Az egy évvel ezelőtt felolvasó-színházi keretek között bemutatott Gardénia idén novembertől a Kortárs Drámafesztivál jóvoltából teljes, szcenírozott formában is megtekinthető a Thália Színház Új Stúdiójában. tovább...

A Nemzeti Színház két évvel ezelőtti, félig szcenírozott Black Ridere után Ascher Tamás ismét a saját képére gyúrta Tom Waits hangját. Amit kapunk, az se meglepetést, se csalódást nem rejt magában. A végeredmény egy ujjgyakorlat, nem pedig mestermunka. tovább...

Harminc évnél is idősebb koreográfia, folyamatos változásban lévő társulat, hatvan perc és három táncszekvencia – így is címkézhetnénk Lucinda Childs 1979-ben született előadását, de a DANCE nem hagyja magát címkefelhőbe préselni. tovább...

Monumentális vállalkozás a Krétakör Krízis-trilógia című produkciója. Óriási alkotói és szereplői apparátus felvonultatásával három, különböző műfajú, helyét önállóan is megálló alkotás került egymás mellé a Trafóban. tovább...

Ofelia Popii számára készült Lia Bugnar darabja. A monodrámát, amelyet a szerző rendezett, a Román Színházi Fesztivál Színész a reflektorfényben szekciójában játszották. tovább...

A tíz napig tartó, 21. alkalommal megrendezett bukaresti Román Színházi Fesztivál előadásai közül nehéz olyat választani, aminek nincs magyar vonatkozása. tovább...

A Handspring Puppet Company bábos Woyzeckje demonstráció, mutatvány, pontos és fegyelmezett előadás, világképe egyszerre sűrített és kitágított. tovább...

A HOPPart Társulat színészei és Széles László a Liszt-faktor című előadásban jókedvűen, informatívan és szuggesztíven száguldottak végig a zeneszerző életén. tovább...

A londoni Barbican színházi évada, a Bite11 egyik fontos eseményének számított a londoni Jericho House társulatának debütje a Barbicanben, ám a Jonathan Holmes által alapított és vezetett színházi műhely Viharja kevésbé sikerült egetrengetőre. tovább...

Bár a nyitrai Andrej Bagar Színház Balázs Zoltán rendezte Konyhája és a rennes-i Théâtre des Lucioles Paranoia című produkcióinak világa tematikailag és vizuálisan is gyökeresen eltérő, közös bennük az, hogy a választott szigorú forma kereteit játékossággal töltik meg. Divadelná Nitra fesztivál, 3. rész. tovább...

Ha az előadások nem érik el a kívánt hatást, egyáltalán nem biztos, hogy a hiba bennük van. Arról is lehet szó, hogy a más országból, kultúrkörből való származás vagy az ismeretlen nyelv okán maradunk kívül a produkción. Ez történt a Kubo (Remake) és a Kis narráció esetében. Divadelná Nitra fesztivál, 2. beszámoló. tovább...

A Diploma előtt és a Médea véletlenül egy napra, egymás után került a Divadelná Nitra programjában. Túl sok közös nincs bennük, hacsak annyi nem, hogy mindkét esetben van egy középkorú nő, aki így vagy úgy, de kapaszkodna valakibe. tovább...

A szigorúan korhatáros, tinédzsereket célzó Olympos High School mainstreamkoktél és pazar játék, melyhez az időtlent és a kérészéletűt gyúrták össze az alkotók. A toplisták mai slágereivel megtűzdelt játékos eposzra vigyorgásban benne sejlik a vérbő paródia lehetősége. tovább...

A zsámbéki Amit a hegyen hallani a Liszt-hagyomány újragondolásával kecsegtet. A forradalom egyelőre elmarad, helyette viszont rengeteg ötletet, frissességet és lelkesedést kapunk. tovább...

Valószínűsítem, hogy csak a véletlen hozta egymás után az Arcus Temporum keretében Faustin Linyekula és Gergye Krisztián munkáit. A szándékolatlanság azonban tökéletesen illeszkedett a pannonhalmi fesztivál filozófiájába, hiszen a két előadás párba állítható, egymásra reflektál, amennyiben Linyekula és Gergye célja is az önmegismerés, a múltból induló, a gyökerekig a mélybe ásó jelenkori öndefiníció. tovább...

Oskaras Koršunovas új előadása, a Miranda olyan, mint ha A fekete hattyú Viharba keveredett volna. tovább...

Robert Szturua a kereszténység kétezredik évfordulójára, 2001-ben készítette el a maga Vízkereszt, vagy amit akartok adaptációját, amelyben Jézus születése és halála foglalja keretbe a shakespeare-i történetet, ám a farsangi bohócériáról sem feledkeznek meg. tovább...

A dél-koreai Yohangza Theatre Company előadása kétségkívül hasonlít a Szentivánéji álomra. De hogy mennyi belőle Shakespeare és mennyi a koreai tradicionális… Mindenesetre kacagtató, nyáresti, fürdővárosba való. És azért színháznak sem utolsó. tovább...

Talán a nyári színháztalanság okozza, talán a tavaszi évad utolsó heteinek kétségbeejtő nyüzsgése, de bármennyire is kínálja magát a lehetőség, az elkövetkező sorokban egyetlen mukk nem fog esni a Vidnyánszky-Tragédia-Nemzeti képlet összepolitizált megoldási lehetőségeiről. Igény valószínűleg mutatkozna rá, kedv is hozzá. De ideje lenne végre színházról is értekezni. tovább...

Színházban sokszor elhangzik, hogy a halott szerző a jó szerző. Ez az akár axiómának is tekinthető mondat azonban érvényességét veszti, ha az élő szerző saját darabjának előadásán – természetesen a releváns pillanatokban – térdét csapkodva röhög. Kéretik nem kárhoztatni azért a kritikust, hogy a kisvárdai kultúrházban időnként oldalra sandított, hogy a Csíki Játékszín Finitója alatt Tasnádi István reakcióit figyelje, hiszen maga is látta: ez egy igen remek előadás. tovább...