140 éve halt meg Franz Grillparzer

1872. január 21-én hunyt el Bécsben Franz Grillparzer osztrák drámaíró, költő, a német nyelvű romantika egyik legjelentősebb alakja.

Bécsben született 1791. január 15-én. Apja a felvilágosodás híve volt, fiát is ebben a szellemben nevelte. Az ifjabb Grillparzer a Bécsi Egyetemen jogot hallgatott, francia, spanyol és görög nyelven beszélt, a szakirodalom mellett szépirodalmi munkákat olvasott, később fordított is, főként a spanyol drámaíró, Calderón darabjait. Az egyetem elvégzése után állami szolgálatba lépett, dolgozott az adóhatóságnál, az udvari könyvtárban, majd 1832-től 1856-os nyugdíjba vonulásáig levéltári igazgató volt.

Magánéletét tragédiák árnyékolták be: édesanyja és bátyja is öngyilkos lett, ő maga súlyos hipochonder volt. Érzelmi élete sem volt kiegyensúlyozott: anyja halála után eljegyzett egy ifjú hölgyet, de házasságra nem került sor, kapcsolatuk kimerült a napi néhány órát jelentő négykezes zongorajátékban. Kikapcsolódást és átmeneti enyhülést külföldi útjai és a nagy írókkal való találkozásai jelentettek Grillparzer számára. Felkereste Goethét Weimarban, Párizsban Heinével ismerkedett meg, bejárta Németország nagy részét, Angliát, Törökországot és Görögországot, négy alkalommal Magyarországra is ellátogatott. A nappal szorgos és aggályosan pontos hivatalnok éjszakánként romantikus drámákat írt.

Első darabja, Az ősanya a kor divatos végzetdrámái közé tartozik, ennek színházi bemutatója nyomán vált neve ismertté a szélesebb közönség körében. A művészlét és a hétköznapi élet feloldhatatlan ellentmondását, az ebből fakadó érzelmi drámát dolgozta fel az 1818-as Szapphó című tragédiájában. Ennek sikerén felbuzdulva megírta az ugyancsak klasszikus témát feldolgozó Az aranygyapjú című trilógiát. Grillaperzer több történelmi tárgyú drámát írt (Ottokár király szerencséje és bukása, Testvérviszály), a Bánk bán-témát is feldolgozta Urának hűséges szolgája címmel. 1834-ben verses mesejátékot írt Az álom élet címmel, amelyben nem nehéz felismerni Calderón hatását. 1838-ban vígjátékkal rukkolt elő, de a Jaj annak, aki hazudik túlságosan is komoly és elvont témája miatt óriási színpadi bukás volt. Az 1840-es évektől színpadi szerzőként elhallgatott, keveset írt. Ebből az időből maradt fenn az önéletrajzi elemekkel átszőtt A szegény muzsikus című elbeszélése. Költeményei közül az epigrammatikus tömörségű, kesernyés, kritikus hangú bökversei lettek népszerűek, amelyekben többnyire Napóleont és Metternichet bírálta.

Grillparzert 1861-ben a bécsi főrendiház tagjává választották. 1871-ben az egész osztrák nemzet ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, 1872. január 21-én Bécsben bekövetkezett halálát pedig az egész monarchia gyászolta.

Darabjai az első világháborút megelőző időkben Magyarországon is népszerűek voltak, halálának centenáriumán, 1972-ben Médea című darabját két színházunk is műsorra tűzte: Keresztury Dezső fordításában a Nemzeti Színház Babarczy László rendezésében és a Kisfaludy Színházban Hegedüs Géza fordításában.