Ma ünnepli 75. születésnapját a színésznő.
Redgrave az egyik legnevesebb brit színészdinasztia sarja: anyja Rachel Kempson, apja Michael Redgrave, testvérei, Lynn és Corin szintén színészek voltak. 1958-ban lépett fel először a West Enden. Már fiatalon végigjátszotta szinte az összes női Shakespeare-szerepet - 1961-ben, a Royal Shakespeare Companyval előadott Ahogy tetszik volt első jelentős alakítása -, partnere volt Laurence Olivier is, aki a születését azzal jelentette be a Hamlet előadásán, hogy Laertesnek - ezt a szerepet játszotta Michael Redgrave - lánya született. 1962-ben férjhez ment Tony Richardson rendezőhöz, akivel öt évig élt együtt, ez idő alatt több filmet forgattak, köztük A könnyűlovasság támadása című háborús filmdrámát.
A színésznő 1966-ban Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjében nyújtotta első nagy alakítását, s még ebben az évben Oscar-díjra jelölték a Morgan - Orvosi eset című filmért. Komoly sikert aratott az Arthur király mondakörét felelevenítő Camelot című filmben: A Sir Lancelot szerepét alakító Franco Neróval a filmvásznon kívül is elmélyült kapcsolata, a párnak 1969-ben közös gyermeke született. Redgrave második Oscar-jelölését a tragikus sorsú Isadora Duncan táncosnőről készült filmben nyújtott alakításáért kapta. Ezután Sidney Lumet a Sirály című Csehov-adaptációban rendezte, majd Richard Attenborough Ó, az a csodálatos háború című alkotásában szerepelt. 1971-ben újabb Oscar-jelölés következett Stuart Mária megformálásáért, a régóta áhított díjat végül 1978-ban nyerte el a Júlia címszerepéért a legjobb mellékszereplő kategóriában. A szókimondó természetéről híres, sőt hírhedt, politikai véleményét mindig vállaló színésznő a gálán botrányt kavart, amikor köszönő szavak helyett politizált, a közel-keleti helyzetről beszélt, nem titkolva szimpátiáját a palesztinok iránt.
Redgrave ezután játszott krimiben (Gyilkosság az Orient expresszen), drámában (Kísértetház, Howards End - ezen alakításáért jutalma újabb Oscar-jelölés lett), de feltűnt kommersz alkotásokban is (Mission Impossible, Deep Impact). A közelmúltban színészkollégája, Ralph Fiennes rendezői bemutatkozásában Coriolanus anyját alakította, majd a Levelek Júliának című romantikus filmben tűnt fel Franco Neróval. Ő az egyetlen olyan brit színésznő, aki Oscar-, Emmy-, Tony-, Golden Globe-díjat nyert, jutalmazták a filmszínész kollégák (Screen Actors Guild) és Cannes-ban is kitüntették.
A színházban is a legnagyobbak közé tartozik, túl a hatvanon játszotta el Shakespeare a Viharjának Prosperóját a londoni Globe színházban. Két éve a Miss Daisy sofőrje című darabban nyújtott alakításáért Tony-díjra jelölték a Broadway-n. James Earl Joneszal a londoni Wyndham Színházban december közepéig játszottáka produkciót. Vanessa Redgrave 2010 óta a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) tagja, tavaly novemberben több évtizedes munkája elismeréseként életmű-Oscart kapott - ő volt az első színész, aki az Amerikai Filmakadémia életműdíját Európában vehette át.
Vanessa Redgrave a való életben is határozott egyéniségű, független gondolkodású nő. Soha nem titkolta baloldali nézeteit, számos alkalommal tiltakozott a vietnami és az iraki háború ellen, részt vett az idegengyűlölet-ellenes megmozdulásokon, felemelte szavát az emberi jogokat korlátozó intézkedések ellen, kiállt a homoszexuálisok és a transzneműek mellett, tavaly Angliában az ír vándorlók (romákhoz hasonló, de ír eredetű nomád kisebbség) kilakoltatása ellen emelt szót. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) jószolgálati nagyköveteként 1995 óta küzd a gyermekek jogaiért. 1999-ben visszautasította a dámává ütést.
Nagyobbik lánya, a 2009-ben síbalesetben elhunyt Natasha Richardson a Koltai Lajos rendezte Este című drámában játszott együtt anyjával. (Redgrave a lánya halálát követő 14 hónap alatt elvesztette öccsét és húgát is.) Kisebbik lánya, Joely Richardson a Tudorok című sorozatban és A tetovált lány című filmben is szerepel, korábban a Kés/alatt című tévésorozatban játszott, néhány epizódban anyja oldalán.


Fidelio/MTI
Hozzászólás
Elküldöm






























