HozzászólásMiért van az, hogy a gyerekek szeretnek babákkal játszani? Pontosabban egy lekicsinyített világban, autók, bokrok, állatok, házak és emberek között elmerülni, legyenek azok fából, természetes anyagokból vagy fröccsöntve.
Azt képzelik, hogy ők is olyan bátrak, mint az ólomkatona, vagy olyan szépek, mint a pillangóhercegnő? Álmaikat vetítik ki, amelyeket újraélnek játék közben, ahol megvalósíthatnak bármit, amit a képzelet még megenged? Vagy azt élvezik, hogy sorsok felett dönthetnek, másokat irányíthatnak, úgy csinálhatnak, mint a felnőttek: háborúzhatnak, lemészárolhatják egymást – ha megvan a varázslós szett, akkor meg is átkozhatják a másikat –, szerelembe eshetnek a szőke izombabával, vagy gyereket szülhetnek a macinak, és bátran karambolozhatnak vagy felrobbanthatnak bármit, esetleg magukat is?
És a felnőttek miért szeretnek játszani? Mármint nem egymással, otthon vagy a munkahelyen, a polgármesteri hivatal tisztviselő-helyetteseként, vagy matchboxainkkal lavírozva a dugóban... Szóval nem így, hanem úgy, ahogyan a gyerekek. Vagyis nem úgy, mint ők, mert sajnos olyan nyitottak és fantáziadúsak már nem leszünk, hanem az ő játékaikkal. Vagyis azokkal a játékokkal, amiket mi, felnőttek találunk ki és kreálunk nekik, mert azt játsszuk, hogy mi pontosan tudjuk, mivel kell játszaniuk.
Régen nem is volt ennyi játék meg gyerekcucc, a kölyköket kis felnőttnek tekintették, akik épp olyan ruhát hordtak, mint a szüleik, csak kisebb méretben, és szó sem volt Csillagok háborúja-fénykardról, csak a keresztes lovag papa kardjának kicsinyített famásolatáról. És akkor megcsináltuk a színes gyerekipart, hogy aztán persze mi játszhassunk annak termékeivel. Azt játsszuk, hogy gyerekek vagyunk, és építünk, építünk – amit nem szabad lerombolni, ejnye! És sorban állnak a tyúkok az etetőnél – ne hülyéskedj, ezek nem esznek igazi vajas kenyeret! És a szivárványherceg palotájában esküvőre készülnek – csak természetesen elveszett a menyasszony lába, és megmondtam, hogy ne karambolozzon a tündérhintó a targoncával, mert össze fog törni. Itt a játékmackód szeme! De éjjel, amikor senki nem játszik a játékokkal, akkor ők végre a saját életüket élhetik. Pont úgy, ahogy az emberek.
Szeretettel köszöntünk a 19. Budapesti Őszi Fesztiválon.
Az épp egy híján húsz!
Pont úgy, ahogy az emberek.
Kovalik Balázs
A Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetője
Elküldöm
