Győzelem a Bárkán

Bizonyos vélekedések szerint Howard Barker - aki a műveiben a hatalom, a szexualitás és az emberi viselkedés problematikáját járja körül - a modern európai színház kulcsfigurája. Köszönhető ez sajátos színházfelfogásának is...

"It returns poetry to speech."

A két óriás - az uralkodó I. Erzsébet és kortársa, a mítoszteremtő Shakespeare - után mi következhetett? Az emberiség újkora. Megváltozik a világ és annak törvényei, azok az írott és íratlan törvények, melyek szerint a kor az emberi viszonyokat és az emberi produktumokat megítéli. A változások viharában a brit monarchia össze is dől egy évtizednyi pillanatra, Oliver Cromwell romba dönti. Már az is érdekes, hogy Erzsébet - VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya - vasmarokkal összetartott birodalmát I. Jakabra, legnagyobb riválisának, Stuart Máriának a fiára hagyja. Egyrészről igaza volt, hiszen Jakab trónra kerülése után a lábát nem tette anyja Skóciájába, másrészről viszont az uralkodásnál jobban érdekelte a tudomány, a művészet varázslatos világa, bizonyos értelemben hagyta birodalmát ebek harmincadjára.

A történet itt kezd igazán izgalmas lenni, hiszen - ne feledjük - egyelőre még a középkorban vagyunk. Jakab utódja, I. Károly nyíltan fellépett skót alattvalói ellen - a kálvinizmus eszméit hirdető skót egyház önállóságát igyekezett megnyirbálni. Nos, ez elég volt ahhoz, hogy 1640 táján el is induljon az angol polgári forradalom. Együtt az újkorral. Oliver Cromwell magához ragadja a hatalmat a parlamentben, átszervezi a hadsereget, Henry Ireton tábornok vezetésével csatát nyer Írország ellen, s még azt is eléri, hogy a John Bradshaw jogtudós felügyelte bíróság halálra ítélje I. Károlyt, az uralkodót...

A köztársaság Cromwell halála után elbukik, újraszerveződik a monarchia. A kivégzett király fia, II. Károly kerül a trónra, aki, ha nem is véres, de annál sátánibb bosszút áll... Nem hagyja nyugodni az addigra már halott főbűnösöket. Egészen odáig megy, hogy exhumáltatja Oliver Cromwell lordprotektort, valamint Bradshaw-t és Iretont, majd 1661. január 30-án, I. Károly kivégzésének tizenkettedik évfordulóján az élettelen testeket egy londoni vesztőhelyen lefejezteti.

Itt kezdődik Howard Barker Győzelem című drámája...

Az 1946-ban született, kultikus rajongással körülvett szerző első színművét 1970-ben mutatták be, azóta több tucat színművet, verset írt. A Győzelem (Victory) című darabot 1983-ban. Az iránta való rajongást mutatja, hogy saját színháza van Londonban, ahol nem csak a művei kapnak színpadot, de igyekeznek tovább fejleszteni a színházról alkotott egyedi felfogását is. A Birkózó Iskola (The Wrestling School) nevű színházi intézmény 1988-ban jött létre, tavaly nagy felhajtással ünnepelték a 21. évfordulóját. Barker körül amúgy is nagy a felhajtás mindig, a színház honlapján még azt is nyomon lehet követni, hogy éppen hol és mit játszanak tőle a világon. A Bárka bemutatója után talán Budapest is felkerül újra.

Bizonyos vélekedések szerint Barker - aki műveiben a hatalom, a szexualitás és az emberi viselkedés problematikáját járja körül - a modern európai színház kulcsfigurája. Köszönhető ez sajátos színházfelfogásának is, mely szerint nem biztos, hogy a darab nézőinek egy és ugyanazon előadást kell látniuk. Barker "katasztrófaszínházában" ahány néző, annyi darabfelfogás, s ezek a különféle értelmezések - mint a rezonanciák - fölerősítik egymást. A színházi befogadás forradalmasításának szándéka mellett hajtja őt az a vágy is, hogy "a nyelvbe visszaköltözzék a költészet"...

Az előadást a Bárkán rendszeresen vendégeskedő Tim Caroll rendezi, aki saját bevallása szerint már a gyakorlatban is sikerre vitte Howard Barker színházelméletét. "Amikor 2005-ben a Hamletet rendeztem a Bárkán, meghökkentem, milyen sokféle reakció érkezett a közönségtől. Abban persze alapvetően egyetértettek, hogy "érdekes" volt az élmény, de úgy tűnt, nagyban különböztek egymástól azok a mozzanatok, amikről az emberek beszéltek - és az is, amit azokról gondoltak."

Barker elmélete már csak azért is figyelemre méltó, mert elképzelése átírja a színházat, mint közösségi élményt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy bonyolultabbá teszi. Az ugyanazon élmény közös átélése helyett az élmények különbözőségéből akar közösségi élményt létre hozni. S ha ez így kissé homályosnak tűnik, javaslom, tekintsük majd meg a februárban színre kerülő darabot a Bárka Színházban. Lenyűgöző költői nyelv, gazdag ötletek, szépség és drámai erőszak. Ez vár ránk, ha minden igaz.