Hogy kerül a hal a zacskóba? Művész vagy és nincs mit enned? Szerezz két havert és megoldjátok! A Vidor Fesztiválon járt a Szegedi Nemzeti és az Örkény.
A Mobil Front Műhely és a Szegedi Nemzeti Színház Hal a zacskóban című koprodukciója friss anyag: Barnák László és Deme László tavaly májusra készítette el a szöveget, előbbi rendezőként is jegyzi az előadást.
Kint az előtérben kezdünk, egy francia kutató és egy őrült tudós a ruhatári pulton állva kapacitál minket, hogy tartsunk velük, és vessük magunkat vizsgálat alá a Nagy Humán Ütköztető Projektben. Aztán közénk vegyülnek sugárzás elleni fehér overálos emberek, terelnek be minket a laboratóriumba. Bent már föl-alá sétálva fenyegetően néz velünk szembe néhány ugyanilyen küllemű ember. Emberi kísérleteket fogunk látni; párkapcsolatokat, szülő-gyerek-testvér viszonyt, terhességet, agressziót, munkanélküliséget vizsgálnak, illetve az ezekre reflektáló emberi reakciókat, "kialakuló fekete lyukakat".
A biztonsági őr, a jósnő, a pszichiáter, a süketnéma lány, a tehetséges, de link fotós srác, a kuszán nemzeti érzelmű fiú és a hallucinogén gyökeret rágó gyógyszergyári munkás sorsa lassan összefonódik. A körüljárandó probléma tulajdonképpen a mai harmincasok lehetőségei. Képesek vagyunk-e értékelhető párkapcsolatot kialakítani, ha a saját szüleink nem túl fényes példája áll a szemünk előtt? Tudunk-e munkát találni, van-e erre egyáltalán bármiféle motiváció a pénzen kívül? Miért ilyen agresszív ez a korosztály? (Az egyik jelenetben egy fiú büszkén meséli a haverjának, hogy fönt volt Pesten, a tüntetésen, ütötték a "hülye sünöket" rendesen.)
Két generációt ütköztet az előadás, az élő, mai szöveget - melyről azt gondolom, hogy bizonyos részei folyamatosan változnak az aktuálpolitikai helyzethez, a mindennapi történésekhez képest - jól támasztja meg a zenék használata, mi még emlékszünk a Delta és A hét legendás főcímeire (töltjük is le a youtube-ról rendesen), a szüleink viszont azokban az időkben voltak annyi idősek, mint most mi. A Ponyvaregény Ezékiel-része viszont már a mi kultúránk kitörölhetetlen része lett.
Kitágult a világ, ugyanakkor szűkültek is a lehetőségek. Mert mit tehet egy terhes lány, ha kidobja a fiúját, és hazaköltözik az anyjához, aki épp most akart összeköltözni egy férfival? Mert nincs lakása, honnan is lenne. "A tóból zacskó lett, mi maradtunk halak" - hangzik a konklúzió.
Előadás után kirohanok a Kossuth térre, de a Mitsoura épp az utolsó számát fejezi be, be kell érnem tehát a ráadással. Legalább egy kis Erdelezi.
Másnap az Örkény Színház Bohémélet című előadása érkezik. Na nem a Puccini opera, hanem az Henri Murger regénye alapján készült Aki Kaurismäki finn filmrendező munkájának színpadi adaptációja, Ascher Tamás rendezésében. A téma nem épp a Vidor Fesztiválra való, de az előadás igen. Ugyanis rendkívül mulatságos helyzetek adódnak abból, amikor a színészek saját helyzetüket, cselekvéseiket, karakterüket narrálják. Mintha egy képregény, akár a szövegbuborékot is oda lehetne rajzolni a mozdulatlan alakok fölé. Szépen vonul végig az előadáson ez a kettősség, a boldog-szomorúság. Tengődő művészek keresik a mindennapi betevőt és az örök(nek gondolt) szerelmet. Van tavasz és boldogság, tél és megaláztatás.
|
|
Ez is igazi társulati produkció, nemigen lehet színészi alakításokat kiemelni. Hámori Gabriella Mimije üde és kacér, még abban is életigenlés van, ahogy a halála előtt néhány órával kiszáll a kórházba tartó kocsiból, és széles mosollyal üdvözli a tavaszt. Széles László (Rodolfo), Debreczeny Csaba (Marcel) és Csuja Imre (Schaunard) triója működik, egymásra utaltságuk és önzetlen barátságuk legszebb pillanata, amikor ellopnak (vagyis inkább kölcsönvesznek) egy szép, fekete zakót, a hozzá illő, viszonylag egyforma pár cipőt pedig összedobják a saját, összesen hat darab lábbelijükből.
Szandtner Anna a gyorssminkelés bajnoka ebben az előadásban (nem csak küllemileg), Musette-ként tündököl, vécésnéniként nincs is arcszíne. A két állatszereplőnek (Takács Nóra Diána mint Baudelaire kutya és Polgár Csaba mint papagáj) pedig tízből tizenegy pontot adok.
Rick Zsófi
Fidelio
Hozzászólás

Ajánlom a cikket






