Molnár Ferenc Liliom - változatok 2009-re

Többnyire a színház is elnézi neki azt a pofont, amit a színpadon Liliom ad a szegény Julikának. A pofont, melyet valójában Molnár Ferenc osztott ki első feleségének - aki ezek után, alig négy hónapos terhesen, vissza is menekült a szüleihez...

"Halottal szemben tapintatosnak kell lenni"

Liliommal azonosítani Molnár Ferencet bősz unokai jogon és pimaszul érdemes. Még akkor is, ha igaz... (Sárközi Mátyás: Liliom öt asszonya, Noran, 2008.) Pimasz volt ő maga is, Molnár, az írózseni. Nők által alig viselhető, nehezen szerethető, ivós, verekedős, depressziós ficsúr. (Talán ő lehetett az, aki ellen elindultak a múlt század eleji magyar kékharisnya mozgalmak...) De így talán jobban értjük a megbocsátást Liliommal, a külvárosi vagánnyal szemben. Többnyire a színház is elnézi neki azt a pofont, amit a színpadon Liliom ad a szegény Julikának. A pofont, melyet valójában Molnár Ferenc osztott ki első feleségének - aki ezek után, alig négy hónapos terhesen, vissza is menekült a szüleihez...

Ki volt a három közül az első feleség? Fedák Sári, Darvas Lili elődje?

Vészi Margit festő, író, haditudósító. Ady Endre Margitája. Vészi Józsefnek, a Budapesti Napló, a Pester Lloyd főszerkesztőjének lánya.  A Molnár néven született, későbbi Sárközi Márta édesanyja. A problémás természetű magyar író után Paolo Mantica, a Mussolini ellenes olasz báró felesége. Egy pillanatra Puccini plátói szerelme... 1909-ben, különválásuk után három évvel Molnár Ferenc hozzá írta a Liliomot. Megbocsátásért esdekelt benne álságos idillbe helyezve az élet valódi tragédiáit. Így született meg a pofozkodó kültelki vagány figurája, az édes pimasz. A megbocsátásért. Ezért lett olyan végtelenül szerethető, hogy megannyiszor látjuk, szinte zavarba jövünk tőle.

Mitől olyan édes ez? Mitől esik meg rajta minduntalan az ember szíve? Mitől értjük meg a szegény Julikát, aki egyszer meglátja, és többet nem tud szabadulni tőle... s az idős Muskátnét, aki női büszkeségének a romjait is feláldozza érte... Mitől, hogy már azt hisszük, vége az előadásnak, s egy feleslegesnek látszó utolsó felvonásban, fönn a mennyben Liliom megdicsőül a szégyenében.... És mitől olyan ez az egész történet, hogy Fritz Lang filmre álmodta 1934-ben, az ügyeletes szívtipróval, Charles Boyer-val a főszerepben... És hogy a mai színház sem képes lemondani róla... Újra és újra előveszi, s olyan szerethető Liliomokat formál belőle, mint Kaszás Attiláé a Vígszínházban, Széles Lászlóé a Bárkán... Hogy csak ebben az évadban legalább három kísérlet történt arra - Kaposvárott, Budaörsön és a Budapesti Kamarában - hogy végképp megszeressük, s magunkkal vigyük a szívünkbe zárva ezt hőslelkű a vagányt, aki a mennyországból tekinget ránk...

Vészi Margit nem bocsátott meg.

Inkább utazgat. Rómába, Párizsba, Berlinbe... Tárcákat, úti beszámolókat ír a Pester Lloydba, Az Estbe, a IV. Henriket, Max Reinhardt berlini rendezését méltatja a Nyugatban, tovább próbálkozik a festészettel... Majd váratlan fordulattal első világháborús haditudósítónak megy... Akár a volt férje. Később megjárja Amerikát is.... Élete vége felé pedig Spanyolországba költözik. Ott lesz öngyilkos. Egy szállodai szobában, 1961-ben... Molnár nehezen nyugodott bele, hogy nem kapja meg a várva várt megbocsátást. Liliomot eltemeti. Más lesz a hangnem. Ezután születnek meg a legendás "úri" darabok, amelyek beszántják a világ színpadjait. A testőr, az Úri divat, a Hattyú, a Játék a kastélyban, az Olympia... Sorban elveszegeti korának ünnepelt színésznőit, Fedák Sárit, Darvas Lilit... Molnár a nőlélek első számú szakértője lesz. Hódolat, rajongás veszi körül, imádják a műveit.

"Hozzám lép New Yorkban, Condé Nast úr estélyén D. F. úr, fiatal író, szerkesztő, aki folyóiratában főként a nőkérdéssel foglalkozik. Azt mondja:

- Kérem, ön szerint hány jele van annak, hogy egy asszony hűtlen a férjéhez?

Kínomban ezt válaszolom:

- Egymillió-négyszázhuszonhétezer-ötszázhatvanhárom.

Azt mondja:

- Nagyon kérem, írjon le ezek közül huszat a folyóiratom számára..."

(Forrás: Molnár  Ferenc: Toll - Szépirodalmi Könykiadó, 1987, 32 forint)

Milyen jó, hogy a mi emlékezetünkben ez a Molnár Ferenc, a női lelket ismerő, bölcs és szellemes maradt meg. Akiről Ady, a szerelmi vetélytárs hirdette, hogy nyolcvan író lakozik benne, s egynyolcvanad része is nyugtalanítóan ragyog. Mert akárhogy is, Molnárt szeretni kell. Akár a Liliomot.