Udvaros-kaleidoszkóp

És pontosan tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni. A szakmában megtanult arányérzék találkozik a hozott anyaggal. Aranymetszés.

tétován

Tennessee Williams, Orfeusz alászáll, Nemzeti Színház. A vívópást-szerű színpad két hosszanti oldalán ülünk. A játéktér sajátossága miatt a színészek néha óhatatlanul is háttal állnak a nézőtér egyik felének. Udvaros Dorottya a kantáros farmernadrágjának (hű, de jól áll neki!) farzsebébe dugja a kezeit. Tétován billeg, hol lábujjhegyen, hol a sarkain áll. Aztán zavartan kikapja mindkét kezét, és a háta mögött átfogja a bal könyökét; behajlítja, kiegyenesíti a karját. Még mindig billeg. Eljátssza a testtartásával, a kezével azt, amit akkor épp nem láthatok az arcán.

vesztesen

Barnára festette a haját a szerep miatt. Merthogy a szőke haj nyitottsággal párosul. Vagyis inkább: a nem-szőkeségben a veszteség lehetősége rejlik. És igaza lett, mást jelent így az arca. Eleinte kemény, összeszedett, pontosan tudja, hogy mit akar. A vonásai sokáig nem lágyulnak meg, vagy ha mégis, akkor halványan, röpke pillanatokra. A színpad két végén időnként a falra vetítik az arcokat. A premierplánokból - az egyik oldal kék, a másik narancs, hideg és meleg - fölsejlik Mirandolina és Szofja Jegorovna, két régi, legendás szerep. A vesztes játszmák hősnői. Azokban is barna volt. Ebben a Ladyben ők is benne vannak.

parázslón

Kimérten beszél, visszafogottan, nagy amplitúdók nélkül. Nem használja a végleteit, nem csapong. A saját középregiszteréből kever ezernyi színt, hozzábarnítja a hangját a hajához, beszél gesztenyebarnán, csokoládébarnán, tölgyfabarnán, rozsdabarnán, avarbarnán, tejeskávébarnán, mahagónibarnán, mézeskalácsbarnán... Háromszor izzik föl egészen a vörösig: szerelem, apa, szerelem.

fokról fokra

Fölmegy a lépcsőn. Lesétál. Lebotorkál. Meg-megáll. Fölrohan. Megbújik a lépcső alatt. Egyesével lépked. Kettesével veszi a fokokat. Leszalad. Elindul fölfelé, de mégis visszajön. Diadalittasan megáll középen, úgy tekint lefelé. Néhány lépcső le, egy lépcső föl. Rátámaszkodik a korlátra, odahúzza magát, mintha ez lenne az egyetlen, amibe kapaszkodhatna. Zokogva kúszik föl, minden egyes lépcsőfok újabb erőpróba, vonszolja maga után az egész világot.

szemtelen humorral

Hirtelen fölrántja az egyik szemöldökét, úgy pislog ki alóla. Elnyújt egy-egy szóvéget. Ahol a szöveg és a helyzet megengedi, azonnal lecsap: hangsúllyal, félrefordulással, kézmozdulattal. Pontosan érzi, hogy meddig még, hol fér bele az "eggyel több", mikor mutathatja meg Lady pengeségét. És pontosan tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni. Hogyan kell szellemesen lesajnálni, mulatságosan elküldeni valakit. A szakmában megtanult arányérzék találkozik a hozott anyaggal. Aranymetszés.

vágyakozva

Pillangó a gyertya körül. Bele-belekap. Kibírhatatlan a magány és kibírhatatlan a szerelem. Mindkettőt vágyja, ugyanakkor mindkettőtől retteg. Kitárja saját, fojtott magányát a szerelemért cserébe. Szerelmet ad, tudva, vagy legalábbis sejtve, hogy a végső egyedül maradás szinte elkerülhetetlen. A két pólus erőterei ütköznek, ezek az energiák hajtják tovább. A pillangót belehajszolják a lángba. Nem tehet mást, megégettetik...