Ungváry László színész 100 éve született

Száz éve, 1911. december 8-án született Budapesten Ungváry László Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori tanára.

A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1933-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig köztiszteletben álló és szeretett tagja volt. Az intézményt a harmincas évek második felétől az újító Németh Antal igazgatta, akinek fiatal színészei az emberábrázolásban keresték az újítás lehetőségét, s a formai megoldásokban is újat próbáltak hozni. Ungváry egyike volt az "orrgitt-klub" tagjainak; így hívták magukat, mert szívesen, túlzóan nyúltak a divatjamúlt maszkkészítő segédeszközökhöz. Ungváry László a pálya kezdetén eljátszotta Hamletet, később szerepei közé tartozott Laertes és Horatio is. Kifejező orgánuma és stílusának méltósága a kosztümös szerepekben érvényesült a legjobban. Eljátszotta például a Julius Caesar címszerepét, Csongort Vörösmarty drámai költeményében, Az ember tragédiája Luciferét, Ottót, majd Biberachot a Bánk bánban, Timoteo atyát a Mandragórában, Oberont a Szentivánéji álomban, Cassiót az Othellóban, Clarence-t a III. Richárdban, Ferdinándot az Ármány és szerelemben, Figarót Beaumarchais darabjában, Christiant Rostand Cyranójában. Ötven év alatt több mint 140 szerepet alakított, volt hős, intrikus és jellemszínész, nem egyszer felejthetetlen humorral. Utóbbira példa Lekenczey Muki megformálása Móricz Úri murijában vagy a szintén Móricz-darab Rokonok filmváltozatában Kopjáss István szerepe.

Az 1950-es évek elején mutatta be a Nemzeti társulata Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáját, amelyben Görgey tábornokot játszotta. Ungváry képviselte a figura belső igazát, mégis csipetnyi szarkazmussal érzékeltette kritikai nézeteit. 1953-ban - többek között - ennek a szerepnek a megformálásáért részesült Kossuth-díjban. Játékában a mozgás kifejezőereje egyenlő volt a szavakéval, egy-egy gesztussorozata monológértékű volt. Vallotta, hogy az érzelmeket, az indulatokat a mozgás és a belső ritmus fejezi ki legjellemzőbben, nem a szó. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi mozgást tanított 1950-től 1962-ig, 1981 júliusában a főiskola művészetelméleti tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. Filmes pályafutása csaknem fél évszázados, 1935-ben láthatták először a mozilátogatók. Emlékezetes alakításai között tartják számon - a már említett Kopjáss Istvánon kívül - Metternichet a Különös házasságban, A harag napja megalkuvó tanárát, a Csendes otthon humoros patikusát, A pénzcsináló arisztokratáját. Játszott még a Tegnap, a Három csillag, a Fotó Háber, Az aranyfej, A tizedes meg a többiek című nagysikerű alkotásokban. Egyik főszereplője volt a televízió népszerű sorozatának, a Tenkes kapitányának is, amelyben a kissé idióta labanc ezredest játszotta. Hatalmas technikai tudású színészként szerepeit gondosan, belülről építette fel, beszéde mindig tiszta volt. Élete utolsó éveiben mégis keveset játszhatott, az új színpadi divatáramlatok miatt háttérbe szorult. Ungváry László hetvenéves korában, 1982. szeptember 21-én halt meg Budapesten.