Üzenet a palackban

Embert próbáló időket élünk. Olyan gyorsan vágtat minden, olyan magasra raktuk a tétet, akkora a nyomás rajtunk politika, identitás, pénz, család, munka, frusztrációk, rémületes ideológiák és értelmetlen, kegyetlen, véres halálok formájában, hogy e kis episztolámat sem tekinthetjük másnak, mint üzenetnek a palackban.

Embert próbáló időket élünk. Olyan gyorsan vágtat minden, olyan magasra raktuk a tétet, akkora a nyomás rajtunk politika, identitás, pénz, család, munka, frusztrációk, rémületes ideológiák és értelmetlen, kegyetlen, véres halálok formájában, hogy e kis episztolámat sem tekinthetjük másnak, mint üzenetnek a palackban.

Mikor írom mindezt, bolondok napja éjjel van, három felé jár, mire olvasod, illatos május.

Április másodikán, 11-kor olvasópróba. Dan Gordon: Esőember.  Babbitt fivérek: Kulka, Nagy Ervin, a bátor producer: Orlai. Álomszereposztás, Garas is benne, Kézdy is benne.

A Színház álom. Ezt Csehov mondta. Az Élet álom. Ezt meg Pedro Calderón de la Barca. Melyik az igaz. A Színház álom, az hétszentség. Hogy az Élet álom-e, azzal mostanában egyre nehezebb vitatkozni, mátrixok, űrlények, istenek, hitek, misztikus, fizikát, anatómiát meghazudtoló anya-, apa-, testvér-, idegen-, állat-, rabló- és öngyilkosságok, feketeanyag, űrturizmus, egy gén időleges deaktiválása által visszanövesztett emberi végtagok ringatnak minket álomba, és a leggyarlóbb gondolat jár a fejünkben, ami embert gyötörhet: MI LENNE, HA? De hogy mily álmok jőnek, az visszadöbbent. Ilyesmit meg a dán királyfi dumál, de ne a celebszájtokon keresd. Tudom, hogy május van, rohadt hosszú volt a tél, de ne hidd, hogy a választások véget értek. Tedd oda mindennap az ikszet egy koncert, egy mozi vagy egy színház mellé, már ha nem akarsz visszakerülni a fára, ahol velőscsonttal verjük egymást agyon a bogyóért, vagy - előreszaladva az időben - nehogy véletlen besétálj 2011 februárjában a Bárkára, ahol meg Ray Bradbury meglehetősen nyomasztó, kultúramentesített világa fogad majd a Fahrenheit 451 című regény színpadi adaptációjában.

Előbbi gondolatbuborékom első fertálya meglehetősen darwinistára sikeredett, ezért ettől talán kissé kedveszegett olvasóimat hadd nyugtassam meg: a kókuszdiófával ellentétben a Paradicsomba nincs visszaút. Oda csak előremenetben lehet eljutni. Súlyos az út, bakter. Kapaszkodj a kultúrába!

Nem kötelező, csak azér' vagyunk, nehogy pofára ess. Esőember júniusban lesz, ne izgulj, majd még szólunk, most lapozz tovább!

Anger Zsolt

színész, rendező