Opera a Színház téren

A varsói Teatr Wielki, azaz Nagyszínház megnyitó előadás 1833. február 24-én Rossini A sevillai borbély című vígoperája volt.

A varsói operajátszás története mintegy 380 évre tekint vissza: az első előadásokat 1628-ban láthatta a varsói közönség IV. Ulászló jóvoltából, aki egy firenzei társulatot hívott vendégjátékra, négy évvel későbbi trónra lépésekor pedig színházat alapított, és a Marco Sacchi igazgatta trupp rendszeresen adott elő operákat is. A 17. század végén III. Sobieski János, illetve az őt követő II. (Erős) és III. Ágost uralkodása alatt virágzott az operakultúra, s utóbbi jóvoltából épült fel 1724-ben téglából és fából az "operaház". Az első állandó jellegű és hivatásos lengyel színházat Teatr Narodowy (Nemzeti Színház) néven a francia felvilágosodás lelkes híve, Szaniszló Ágost, az utolsó lengyel király e falak közt hívta életre uralkodásának második évében, 1765-ben. Az épület azonban düledezni kezdett, ezért egy évtized múltán a Radziwiłł herceg palotájának - ma: elnöki palota - kastélyszínházába költözött át a teátrum. Itt mutatták be 1778. július 11-én az első lengyel nyelvű operát, amelyet Maciej Kamienski írt Wojciech Bogusławski librettójára. A darab címe körülbelül így fordítható: Szerencsétlenségből boldogság, és Franciszek Bohomolec komédiájának zenés színpadi átirata. A Spiró György Ikszekjéből (és Imposztorából) is ismert Bogusławski a varsói Nemzeti Színház vezetőjeként az operát is támogatta: ő fordította az összes általa rendezett olasz opera librettóját, 1794-től pedig eredeti műveket is írt. 1785-ben pedig létrejött Őfelsége Táncosai néven az első lengyel balettegyüttes egy párizsi és egy velencei balettmester vezetésével, és röviddel később európai ismertséget ért el. Az udvari és főúri színházak igen sokat költöttek díszletre és jelmezre, a pazar kiállítást azonban a 19. század elején az induló magánszínházak megspórolták, s csak a polgári közönség megnövekedése, a romantika kora hozta meg ismét a tervezők jelentőségét, akik közül leginkább Antonio Sacchetti munkáit csodálták a nézők.

A Teatr Wielki, azaz a Nagyszínház reprezentatív épületét a livornói születésű Antoni Corazzi tervezte neoklasszikus stílusban. 1825 és 1833 között építették a háromtagozatú Nemzeti Színház prózai, opera- és balettegyüttesének. A színháznyitó előadás 1833. február 24-én Rossini A sevillai borbély című vígoperája volt. A 19. század elején a repertoárt természetesen az importoperák uralták: Boieldieu, Hummel, Mozart, Weber, Auber, Meyerbeer, Donizetti, Bellini, Verdi művei szerepeltek a Karol Kurpiński igazgatta ház műsorán, ám legnagyobb sikereit a zeneszerző-direktor saját operáival aratta - Új krakkóiak, Jadwiga, Lucifer palotája, Gdańsk ostroma -, amelyeket ő maga vezényelt.

1795 és 1918 között, az önállósággal nem rendelkező, Oroszország, Poroszország, Ausztria és Magyarország között felosztott Lengyelországban a varsói színház nemcsak kulturális, de politikai, azaz nemzetösszetartó szereppel is bírt. Lengyel operák és balettek premierjeit tartották a Nagyszínházban, köztük a lengyel opera megteremtőjének, Stanisław Moniuszkónak a legfontosabb darabjai kerültek színre. Moniuszko 1858-ban, 39 évesen lett a varsói dalszínház igazgatója, akinek Halka című operájának teljes változatát itt játszották első alkalommal 1864-ben. A zeneszerző további húsz operát írt, tíz drámához komponált kísérőzenét, szerzett egy balettet, több operettet és vaudevillet-t, s ezeket mind játszottak a Nagyszínházban. Moniuszkót Cesare Trombini követte a poszton, aki az 1879-es Lohengrin révén megismertette a lengyelekkel Wagnert. Itt állította készítette el egy olasz koreográfus, Virgilius Calori a Pan Twardowski (Twardowski úr) című balettet 1874-ben, s a darab először Adolf Sonnenfeld, majd Ludomir Rozycki zenéjével a korszak repertoárjának legnépszerűbbjévé vált. A hazai operakomponisták közül Władisław Zelenski, Ignacy Jan Paderewski és Karol Szymanowski álltak a toplisták élén, a koreográfusok közül Roman Turczynowicz, Piotr Zajlich és Feliks Parnell balettjeire keltek el a leghamarabb a jegyek.

A századelő történelmi viharainak ellenállt a ház, a II. világháború - bombatámadás 1939 szeptemberében - azonban olyan mértékű károkat okozott az épületben, hogy csak a homlokzatot állították helyre, a színpadot és a közönségforgalmi tereket rekonstrukció helyett Bohdan Pniewski tervei alapján építették fel. Az új Nagyszínház 1965. november 19-én nyitotta meg kapuit, s azóta folyamatosan várja vendégeit az 1850 fős Moniuszko-terem, és a 250 néző befogadására alkalmas Młynarski-terem, az első emeleti vigadóban pedig a Lengyel Színházi Múzeum kapott helyet.