Kőszegi capriccio

Mire jó magának ez a sok marhaság, sógorasszony? Hát mire, mire... Egy jó estére az életről, a nőkről és persze a sörről. A Kőszegi Várszínház Sörgyári capriccióján jártunk.

Napbarnított, rövidgatyás színészek, harminc fok árnyékban, tengernyi ásványvíz, a nézőtéren száradó jelmezek, nyugalom, szaladgáló gyerekek, közös esti fröccsözés - ilyesféle hangulatban telik egy jó nyári színház próbafolyamata.

Három hete próbálják a Kőszegi Várszínházban - mely idén, nevét megtartva, de pár száz méterrel a vár alá költözött, a fél város föl van túrva, renoválás, alakítás, utcakövezés - Hrabal Sörgyári capricciójának színpadi verzióját. Egészen fura dolgok sorakoznak a színfalak mögött: egy igazi, oldtimer oldalkocsis motor, melyet a szomszéd faluból adott kölcsön egy gyűjtő, egy régi, fekete, női kerékpár, mely teljesen használhatatlan volt, de kikupálták (bírnia is kell a strapát, Radnay Csilla mint fiatal Maryška legalább tízszer kerüli meg a nézőteret), disznófejek a hűtőszekrényben, lombikok, tűzoltóponyva, az utolsó napon a rendező beállít egy valódi fulgurációs készülékkel, itt szerezte egy régiségboltban.

Próba- és előadásfotókért kattintson a képre!

Kőszeg amúgy elképesztő hely. Akik nyaranta itt csinálnak színházat, többnyire kerékpárt bérelnek arra a néhány hétre. Mondják, onnan ismerni fel, hogy melyik biciklinek kőszegi a tulajdonosa, hogy nincs lelakatolva. A pestiek lakatolnak rendületlenül. A házak előtt kis asztalkákon gyümölcsöket, zöldségeket látni mindenfelé, becsületkasszával. És tényleg beledobják a pénzt. A város tiszta, persze, hiszen tíz méterenként van szemetes, csikktartóval. Autók alig járnak, helyi buszjárat nincs, csak a szombathelyi távolsági busz megy át a városon. És éjszaka láthatóak a csillagok.

Mialatt egy egész produkció elkészül, több előadás érkezik egy-egy estére: délután a teraszokon (főbb helyek az Ibrahim és a Portré) ismerősök, kollégák üldögének. Ha épp este nincs próba, be lehet ülni a fél kilenckor kezdődő előadásokra.

Lehet gondolni, hogy ilyen hangulatban könnyű próbálni. És ez nem is áll messze a valóságtól. Persze kell hozzá egy jó csapat is. Vannak visszajárók, Lőkös Ildikó dramaturg például tizenöt éve minden nyáron Kőszegen tölt három hetet. Znamenák Istvánnak ez a harmadik rendezése a Kőszegi Várszínházban, Szabó Kimmel Tamás viszont most dolgozik itt először, de reméli, nem utoljára. A színészek nagy része nemzetis vagy régi kaposvári.

Az utolsó két próbanapra érkezem, majdnem minden kész, még egy picit csiszolgatnak. Most már, hogy egyben lemegy az egész, kiderül, hogy minden kellék pontosan oda kerül-e egy jelenetben, ahol később szükség lesz rá, hogy mindenki kiér-e a takarásba a zene alatt, hogy Pepin bácsi (Epres Attila) a monológ végére ki bírja-e pakolni a táskájából a buktákat és a kalapácsot... Öcsi, a fekete snauzer délelőtt nem próbál, este viszont bezsbeli a simogatásokat. Radnay Csilla és Pogány Judit délelőtt csak lejelzi, hogy egy szuszra megisszák a korsó sört, este viszont élesben leküldik. Mind az öt korsó tapsos, naná. Délelőtt még fölismerni a színészeket, este, ősz bajusszal, szódásüveg-szemüveggel némelyikük pillanatnyi fejtörést okoz. Jó nézni Egri Márta vénkisasszonyát, az egyetlen "gyönyörű hölgyet", aki jár az idősebbek és haladók táncórájára, Gazsó György elhivatott drogistáját - a táncórán bemutatott egyedül táncolós magánszáma az este egyik fénypontja -, Kovács Zsolt bicegő és állandóan a "további gyönyörű hölgyekért" telefonáló táncmesterét, Kocsis Pál tériszonyos tűzoltóparancsnokát, Sarkadi Kiss János fenyegetően disznófejet vagdosó hentesét, Bánfalvi Eszter magakellető hentesnéjét (ő egyébként a zenekarban is közreműködik csellistaként), Némedi Árpád folyamatosan merevrészeg fodrászát, akinek a kiszámolósdinál mindig a hölgyszerep jut a táncórákon...

Próba- és előadásfotókért kattintson a képre!

Pogány Judit és Hollósi Frigyes érkezése nyíltszín tapsot eredményez. Tüneményesek együtt, látni a közösen leélt életet, elfogadva, tolerálva, sőt, szeretve a másik minden kis hülyeségét. Ugyanazokat a mozdulatokat látjuk tőlük a mában, mint amiket a régmúltban Radnay Csillától és Szabó Kimmel Tamástól. Értjük, hogy mitől szeretheti egymást két ember évtizedeken keresztül.

Epres Attila Pepin bácsija a motor. Csak beszél, beszél, egyszer vissza is kérdez, mire jó magának ez a sok marhaság, sógorasszony?

Hát mire, mire... Egy jó estére az életről, a nőkről és persze a sörről.