Konkrét és szimbolikus

Mindez táncnyelven. Azért nem kell megijedni: a Sziget-fílingből az idén Fidelio Octopus névre hallgató összművészeti helyszín sem szakítja ki a fesztiválozókat. Sőt! Lesznek performanszok, "rendes" előadások és a szokásos testmozgató órák sem maradnak el.

A mindennapi programok: tajcsi, jóga, kontakt jam és Szimbolizáció. Az első három már ismerős, az Artus és a Filterperformance viszont nyelvtörőbe szedte azt, amit elvárhatunk tőlük: "A szimbólum szimbóluma szimbolikusan egy új szimbólumot szimbolizál. Ezek az új szimbólumok szimbiózisban vannak a szimbolizmusra alkalmas szimbolizálóval, szimbolizálva a szimbolomuzó szimbolikus szimbiózisát önmagával. De mindez csak szimbolikusan értendő."

Jönnek a Budapest Tánciskolások, régiek és újak, bottal, kaszával, karddal, seprűvel - ez a Haidai - és Felületi kötődésekkel, Hód Adrienn és a Hodworks bevezet a Mindennapi rutinba, Ladányi Andrea és Borlai Gergő BL-jében tánc és ritmus, test és hangszer feszülnek egymásnak, az éves táncszigeti csúcs azonban a Tao Te. Fehér Ferenc darabja, amelyet Dózsa Ákossal készített, 2010-ben a legjobb magyar kortárstánc-előadás lett, így megkapta a műfaj legmagasabb hazai szakmai elismerését, a Lábán-díjat, és a XIV. Tánc Fesztiváljáról sem távoztak üres kézzel. A produkcióban találkozik Lao-ce és Martin Heidegger - persze, csak gondolati síkon -, jön két pasi öltönyben, a táncosok, és magukkal ragadnak - persze, gondolati síkon -; a kalandvágyók semmiképp ne álljanak ellen!