Hat nemzedék egy színpadon

A pécsi Európa Kulturális Fővárosa évben ünnepli megalakulásának 55. jubileumát a Mecsek Táncegyüttes, melynek jelenlegi és egykori tagjai márciusi előadásaikon idézik fel az elmúlt évek és a korábbi évtizedek sikereit.

A "Sörény lábbal, víg orcával" címmel, két alkalommal látható jubileumi műsor (Pécsi Nemzeti Színház, március 26. és 29.) a Pécs2010 - Európa Kulturális Fővárosa program hivatalos eseménye, mely a civil pályázaton nyert résztámogatást. Emellett bekerült a Pécsi Tavaszi Fesztivál programjába is. Az est 1700 tájáról idézett mottója a tánc lényegére: test és lélek harmonikus összjátékára utal, mely kellő temperamentummal és vígsággal párosulva jellemzi a magyar nép tánchagyományait. A táncban rejlő virtus és öröm néhány hónappal ezelőtt jó félszáznyi veterán mecsekes táncos mindennapjaiba is beköltözött, amikor visszatértek a próbaterembe, hogy a táncosok fiatal nemzedékeivel karöltve ismét színpadra lépjenek...

Az előadáson a "Kiváló Együttes" címet viselő Mecsek egykori tagjainak három "öreg" generációja a közel- és régmúlt emblematikus koreográfiáit állítja színpadra, a jelenlegi, aktív tánckar pedig a paraszti tánckultúrát megidéző történeti és irodalmi szemelvények mentén vonultatja fel a Kárpát-medence néptánckincsének táji és történeti rétegeit. A jövő biztató ígéretét a műsorban fellépő gyermek és ifjúsági utánpótlás, a Berze Nagy János AMI Lókötők és Ifjú Mecsek csoportja képviseli. Az est százötven táncos közös produkciójával valódi táncünnepet ígér!

A Mecsek Táncegyüttes 1955 februárjában, Pécs város néptáncegyütteseként alakult meg, Simon Antal Erkel-díjas koreográfus vezetésével. A Kárpát-medencei magyarság hagyományos kultúrájának megőrzésére és színpadi bemutatására szövetkezett társulat azóta több jelentős megújulási folyamaton ment keresztül, követve a hazai néptáncművészeti irányzatok alakulását. A kezdeti időkben Simon folklórból táplálkozó tematikus műveivel és táncjátékaival tett szert jelentős szakmai elismerésekre és országos hírnévre a Mecsek. A hetvenes évek közepétől Bodai József művészeti vezető irányításával bontakozott ki az együttesnél a táncházmozgalommal megjelenő új, erőteljesen folklorista szemléletű előadásmód. A színpadias megoldásokkal szemben ekkortól előtérbe került a néptánc formakincsének eredetiségre törekvő újrafogalmazása. A "tiszta forrás" igényes megjelenítését további fesztiválsikerek követték.

A kilencvenes évektől napjainkig tartó időszakot - Molnár János művészeti vezetésével - a tánchagyomány még mélyebb megismerése, ugyanakkor a színházi-táncszínházi eszköztár lehetőségeinek kihasználása jellemzi. Autentikus műsorszámai színpadra állításánál az együttes előszeretettel merít a szokáshagyományból, de Bognár József pécsi koreográfus révén a folklórelemekre épülő táncszínházi darabok is hozzájárultak a közelmúlt sikereihez és szakmai elismeréseihez. A korábbi évtizedek értékeit egyesítő művészeti arculat kialakítása mellett az elmúlt csaknem húsz esztendőben új alapokra helyeződött a táncosképzés is, amely 2003-ban a művészeti iskolai rendszerben nyerte el kiforrott formáját.