Harminc évnél is idősebb koreográfia, folyamatos változásban lévő társulat, hatvan perc és három táncszekvencia – így is címkézhetnénk Lucinda Childs 1979-ben született előadását, de a DANCE nem hagyja magát címkefelhőbe préselni. tovább...

Az Operaház szeptember 7-én világpremierrel köszöntötte az új évadot. Hetvenöt évvel Piscator után a film színpadra vitele ismét forradalmi tettnek számít. tovább...

A zsámbéki Amit a hegyen hallani a Liszt-hagyomány újragondolásával kecsegtet. A forradalom egyelőre elmarad, helyette viszont rengeteg ötletet, frissességet és lelkesedést kapunk. tovább...

Valószínűsítem, hogy csak a véletlen hozta egymás után az Arcus Temporum keretében Faustin Linyekula és Gergye Krisztián munkáit. A szándékolatlanság azonban tökéletesen illeszkedett a pannonhalmi fesztivál filozófiájába, hiszen a két előadás párba állítható, egymásra reflektál, amennyiben Linyekula és Gergye célja is az önmegismerés, a múltból induló, a gyökerekig a mélybe ásó jelenkori öndefiníció. tovább...

Magyar motívumok címmel hangzott el a Müpa Fesztiválszínházáben az a koncert, mely a kiváló fiatal fuvolaművész, Fülep Márk tematikája szerint került színpadra. A koncepció egyszerűnek tűnhet – magyar kortárs zene, magyar népzene és improvizációk –, ám az előadás során hamar kiderült, hogy ez korántsem annyira magától értetődő dolog… Kritika tovább...

A CineMaestro-sorozatban vetített előadás alapján el sem hisszük, hogy Prokofjev nem a harmincas évekbe álmodta a maga Hamupipőkéjét. tovább...

A késő éjszaka is népszerű táncelőadások úgy nyújtanak igazán felejthetetlen élményt, ha tomboló viharban, futva távozik az ember a Szigetről. tovább...

Herczku Ágnes a győri VII. Magyar Táncfesztiválon június 28-án szerepelt három Bartók ciklussal, Djerdj Tímea, Pál István „Szalonna” és bandája, valamint táncosok közreműködésével. KRITIKA tovább...

...de a mienk – jut eszembe az idei Sziget 3. napján a fesztivál kínálatát és változásait szemlélve. Tény, hogy magyar szót már alig hallani, befogadhatatlan a nagysága és töménysége, vadászni kell a jó popzenei koncertet, de azért szeretjük. Főleg, ha még igényes, egyben könnyed táncelőadást is talál az ember. tovább...

A Táncírók 2008 című produkció egy azonos című alkotói pályázat eredményét foglalta össze, melyet azzal a céllal hirdetett meg az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes vezetősége, hogy a fiatal szlovákiai magyar koreográfusokat új alkotások elkészítésére ösztönözze. tovább...

A szokatlan színházi helyszín miatt többségében értetlenség, zavarodottság, jobb esetben nevetés, rosszabb esetben indulatos támadás volt a reakció a tízéves Trafónak táncoló Radio Ballet vs Co.ffein Projects Ferenciek terei előadásán. A Sub Rosa Társulat viszont elbűvölte a kíváncsiakat a Ferenc körúti aluljáróban. tovább...

Mi a jó abban, hogy néhány lelkes fiatal táncos egy aluljáróban és egy házközben mutatja meg tánctudását? Mi a jó abban, hogy egy tánciskola kivonul az intézményes keretek közül, és minden feltűnés nélkül, ingyen kínálja fel produkcióját az arra sétálóknak? A Budapest Tánciskola az utcai előadással ünnepelte Trafó tizedik születésnapját. tovább...

Az Ékes Georgina elnökletével és Kulcsár Noémi alelnökletével működő Nemzetközi Ifjúsági Balett Egyesület második alkalommal rendezte meg a New Generation Nemzetközi Ifjúsági Balett- és Kortárstánc-versenyt. Az elegáns körülmények között zajló döntőnek és gálaestnek a Művészetek Palotája adott otthont május 27-28-án. tovább...

Emberekkel és hófehér, hatalmas fatuskókkal berendezett, tiszta tér, tiszta táj tárul elénk Horváth Csaba Fortedanse Társulatának új bemutatóján. A Kalevala magával ragadó, izgalmas kísérlet: soknézetű, sokszínű, eredeti és egységes munka: roppant energiákat mozgósító társulat kivételes produkciója. tovább...

Az amerikai-kínai koreográfus-táncos, az 1995 óta New Yorkban dolgozó Shen Wei neve mindeddig tökéletesen ismeretlen maradt a magyarországi közönség előtt. A hagyományos kínai opera világába (szülei révén) beleszületett alkotó, ki serdülő korától maga is művelte e műfajt, kivételes, különleges tehetség: teremtő fantáziájának gyökerei olyan talajba nyúlnak, melyről csak hozzávetőleges fogalmaink lehetnek. tovább...

Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. tovább...

A Philadanco igazi, amerikai típusú nézőnevelést folytat: amikor az első koreográfia végén felvételről felcsendül a tapsvihar – pontosan, mint egy sitcomban –, és egy virtuális, őrjöngő tömeggel tapsolunk együtt, hamisnak tűnik az egész. A végére azért belerázódunk, a közönség tanulékonyan produkálja a hangos ovációt, az együttes ráadásként rutinosan ismétli az utolsó koreográfia végét. Attrakció-ó-ó. Soha rosszabbat. tovább...

Három alkotó – háromféle látásmódban fogalmazza meg a nő és férfi viszonyát az Operaház új, Szenvedély című estjének keretében. Bozsik Yvette felülemelkedik a kultúrák közti különbözőségeken, Fodor a női lélek kutatásában talajt vesztett férfi vízióját próbálja meg ábrázolni, míg Markó múltat idéz. tovább...

A vendégkoreográfussal (túl) ritkán dolgozó Szegedi Kortárs Balettnek először készített darabot a dél-alföldi városból elszármazott Duda Éva. A társulatvezető Juronics Tamás egy régebbi, Szegeden még nem játszott opuszát reciklálta az alkalomra. tovább...

Az a tapasztalatom, hogy az álommal mint témával vagy motívummal nagyon könnyű visszaélni. Hiszen ha „csak” álom, akkor abban bármi megtörténhet, nem lehet számon kérni rendet, logikát, koherenciát, hiszen az álom irracionális, virtuális valóság, amely felmenthet a tiszta gondolkodás alól. Szabó Réka legfrissebb darabjában az álomtematika egyáltalán nem hoz lila, szürreális, érthetetlen helyzeteket. A jelentést egyértelműen verbalizálni nem lehet, de élvezni és (mégis!) érteni igen. tovább...

Amikor - még az elmúlt évezredben - a Műhely Alapítvány az első Inspirációt kezdeményezte, a koncepció az volt, hogy pályázati alapon kerüljenek be az estre azok a fiatal, színpadra még nem sokszor jutott koreográfusok, alkotók, akik valamilyen újító, kísérletező szándékkal lépnek fel. tovább...

A Bozsik Yvette Társulat 10. születésnapján nem új bemutató szerepelt műsoron, hanem egy jóval korábbi produkciójukat újították fel. Az Egy faun délutánja megtévesztő cím is lehetne, hiszen nyilván mindenki Debussy darabjára gondol, ám az előadás zenei, képi és történésbeli faunája és flórája gazdagabb annál, hogy csak egy műre épüljön. tovább...

Még nincs egészen harminc éve, hogy Kanadában létrehozta Édouard Lock a kortárs tánc egyik leghíresebb és legprovokatívabbnak számító társulatát, a La la la Human Steps-et, és hipp-hopp, máris itt vannak Magyarországon! De mielőtt nagyon fanyalgó és gonosz lennék, inkább az előadásról írok, amely a társulat híréhez méltóan a professzionalizmus legmagasabb szintjét ütötte meg, de feltételezem, hogy megosztotta a közönséget, bár az első előadás után egyértelműnek tűnt a tetszésnyilvánítás. tovább...

Úgy tűnik nekem, hogy vannak a (kortárs tánc)színháznak olyan előadói, társulatai, amelyekhez nem lehet valamifajta pátosz, valamifajta pozitívnak tartott előítélet nélkül közeledni. Erről persze "tehet" az adott előadó és/vagy társulat, ám a kritikusi elfogultság közmegegyezéses hangoztatása nagyon leszűkítheti nemcsak a befogadás, hanem akár az alkotás kereteit is. tovább...

A kortárs tánc kifejezés ápol és eltakar. Annyira tág a fogalom, hogy szinte minden belefér. S ez a szabadság egyfelől roppant vonzó, másfelől a "virágozzék minden virág" demokratikus elve felvetheti annak a kérdését, hogy akkor bármit fel lehet-e tenni egy színpadra kortárs tánc fedőnévvel? tovább...

Üdítő élmény és kivételes eset, ha egy kortárs táncszínpadon csak férfiak szerepelnek. Akik ráadásul úgy tűnik, magabiztosan uralják műfajukat és eszközeiket, a táncosok a testüket, a zenészek a hangszerüket. És van még egy színész is, akinek biztos azt kell csinálnia, amit csinál, de az ő jelenléte már támaszt bennem kétségeket. tovább...

"…s mily mély a sekélység…" folytatódik Kosztolányi verse, az Esti Kornél éneke. S én úgy szeretném már néha látni azt a kis sekélységet a magyar színpadokon. De általában az alkotás értelmének, a halál mibenlétének boncolgatásánál senki sem adja alább. S persze, miért is ne. Csak ha mindebben közben a lilaság és a didaxis keveredik a dilettánsnak tűnő színházi ötletekkel, akkor már kezdi zavarban érezni magát a néző. tovább...

Az utóbbi években egyre több az olyan előadás, amely a kortárs tánc múltjának legfontosabb koreográfiáit rekonstruálja. Paradox is lehet, ahogy egy ennyire élő, eleven műfaj, mint valamilyen archívumbeli tárgyakat veszi elő "ősi" koreográfiáit, s teszi ki a vitrinbe, azaz a színpadra. A múzeum-jelleget Trisha Brown korai munkáinak Trafóbeli előadásán még az is erősíthette, hogy a nézők úgy járhatták körül a táncosokat, mint egy kiállítás tárgyait. tovább...

A Sziget második napján pornyelés helyett a sarat lehetett dagasztani, de a hardcore bulizás és a kortárs művészet nemes vetélkedése tovább folytatódott. Ráadásul az éjszakában a magyar táncélet két pillérnője (őskövületet mégsem írhatok) kapott teret, Bozsik Yvett és Ladányi Andrea. tovább...

Nyilván nézőpont kérdése (mármint hogy elszánt, perverz vagy éppen lelkes), és innentől kezdve virágozzék minden virág. Amire a Szigeten kevés az esély, hiszen a földtani és légköri viszonyok a legkevésbé sem kedvezőek. Másfelől azonban nagyon is gazdag nemcsak a zenei, hanem kulturális flóra is - hogy fokozzam a képzavart, ha már a szigeti hangzavar megihletett. tovább...