Partra vetett néző

A kortárs tánc kifejezés ápol és eltakar. Annyira tág a fogalom, hogy szinte minden belefér. S ez a szabadság egyfelől roppant vonzó, másfelől a "virágozzék minden virág" demokratikus elve felvetheti annak a kérdését, hogy akkor bármit fel lehet-e tenni egy színpadra kortárs tánc fedőnévvel?

Részlet az előadásból

Lehet, hogy ez a bevezetés igazságtalanul keménynek tűnik, s feltételezi, hogy létezik valami olyan abszolút érték, amely alapján meghúzható egy vonal, amely alatt már nem színpadképes a mű. Ez a kategorikusság azonban könnyen lehet riasztó, s ha elutasítjuk, akkor máris átbillentünk a másik végletbe. Én semmiképpen nem tudom feloldani ezt az ellentmondást, a „virágozzék” híve vagyok elméletileg, de ezzel együtt számos nézői tapasztalatom mégis felveti az általam megválaszolatlanul hagyott kérdést.

Berger Gyula, aki a magyarországi modern, illetve kortárs tánc egyik úttörőjének nyugodtan nevezhető (ld.: nyolcvanas évek), az utóbbi években többnyire amatőrökkel vagy legalábbis nem professzionális táncosokkal dolgozik. Darabjaiban nem elsősorban a technikai kivitelezés minél magasabb színvonalára helyezi a hangsúlyt. Sokkal fontosabb számára a kísérletezés, az a belső út, amelyet mindig változó csapatának tagjai végigjárnak egy-egy előadás létrejötte során. Ez az alapvetően filozofikus hozzáállás a darabjaiban is kiindulási pont. Ahogy jelenlegi felállásában is a ZÉRÓ kifejezés egy olyan filozófiai értelemben vett magra, kezdetre utal, amelyből aztán minden kibontható. Ez a pontszerűség valamilyen tisztaságot, egyszerűséget is feltételez, amely egyfelől meg is valósul a Sirálysikoly című előadásban is.

Másfelől ott van a társulat nevének másik fele, a BALETT, amelyhez óhatatlanul a technika, a professzionalizmus, a színpadszerűség társul. S az erre való törekvés is megjelenik a darabban, azonban a kétféle minőség nem hozott létre egy újat, hanem idegen matériák maradtak egymás mellett, inkább keltett zavart, mint harmóniát. Az előadás négy táncosa egyenrangú félként indul bele a közös munkába, ám Monojlovits Eszter és Muraközy Zsuzsa és a férfi táncos jelenléte egészen más hangulatú, technikájú, másra fókuszáló volt, mint Vadas Zsófia Tamara kemény, erőteljes, a kortárs tánc formáit magabiztosan megvalósító karaktere. S ez az elkülönböződés itt zavaró volt, hiszen dramaturgiai, jelentésbeli szerepe nem volt. Alapvetően a különböző tudásokból adódtak, s végül az erősebb jelenlét, ha nem is akarattal, de szükségszerűen elnyomta a gyengébbet.

A darab cselekménytelensége, ennek a bizonytalan, tapogatózó, keresgélő sirály-állapotnak a felszínre hozatala, a belső szabadság és rabság megmutatásának kísérlete kellőképpen elvont téma ahhoz, hogy egy kevésbé erős struktúrájú előadás alatt, amelyben a látvány és a zene sem ad igazi támpontokat a néző kissé partra vetett sirályként figyeljen vagy lankadjon az előtte zajló eseményeken.

(2007. szeptember 25. 20:00 MU Színház (Budapest) - Zéró Balett: Sirálysikoly; km.: Buday Enikő, Monojlovits Eszter, Muraközy Zsuzsa, Vostenák György; koreográfus.: Berger Gyula)