A hét portréja: Róna Viktor

Róna Viktor táncos, koreográfus, balettigazgató nemzedékének egyik legkitűnőbb táncosaként még a Párizsi Opera vezető balettmestere is volt.

1936. augusztus 17-én született Budapesten. A budapesti Operaházban tanult Nádasi Ferenc tanítványaként, majd az Állami Balett Intézetben tanult tovább, ahol 1954-ben kapott diplomát. Ezalatt 1950-től már az Operaház társulatához tartozott, 1957-től annak egyik vezető magántáncosa volt. 1959-ben egy évet töltött a híres Pushkin mesterosztályában Leningrádban. Az Opera társulatában eltáncolta a repertoár összes fő- és karakterszerepét: a danseur noble szerepek mellett a demiszerepekben is hatalmas sikere volt, ezért a világ számos balettszínpadán vendégszerepelt. Az 1960-as években olyan világhírű balerinák voltak a partnerei, mint M. Fonteyn, L. Daydée, G. Samtsova.

1974 és 1980 között a Norvég Nemzeti Balett vezető szólistája, majd balettmestere volt. 1980 és 1982 között a nagy presztízsű Párizsi Operában töltött be vezető balettmesteri pozíciót, majd 1982-83 között a milánói Scalában. Állandó tanára volt R. Hightower cannes-i iskolájának, valamint Európa és Ázsia több országában is tartott kurzusokat. 1976-ban Oslóban saját változatában vitte színre a Diótörőt, 1991-ben a Csipkerózsikát az Operaházban. Legismertebb szerepei voltak: Albert Lavrovszkij Giselle-jében, a Herceg Vojnonen Diótörőjében, Desiré Petipa Csipkerózsikájában, a Királyfi Harangozó György, majd Seregi László A fából faragott királyfijában, Spartacus a Seregi-darabban. Liszt Ferenc-díjban részesült 1963-ban, majd 1965-ben megkapta a Kossuth-díjat. 1972-ben érdemes művésznek, 1976-ban kiváló művésznek választották. 1994. január 15-én, ötvennyolc éves korában hunyt el.