Beszél a test

Szokták mondani, hogy a táncosok azért táncolnak, mert könnyebben mozogják le gondolataikat, érzéseiket, mint fogalmazzák hangbeszéddé. Ez hatványozottan igaz rám, aki siketnéma szülők gyermekeként sokkal otthonosabban mozgok a testbeszédben.

Talán furcsán hangzik - mozgásban higgyék el, nem lenne az -, de van testbeszédkényszer is. Ha nem lenne, akkor nem születne ennyi koreográfia sem. Valószínűleg én is szenvedek ebben a betegségben, szinte minden évben új darabbal állok elő. Az elején nincs több, mint egy hang, egy érzet, egy gondolatfoszlány foszlánya. Én pedig elindulok ez után a sejtés után, mint egy vad, aki szimatot fog. A víziót, az érzést, a megfoghatatlant kell valahogy valósággá gyúrnom - emberi testekből. Táncosokkal dolgozom, eleven emberi lényekkel, akiknek - akárcsak nekem - minden egyes alkalommal meg kell tapasztalniuk, hogy mennyit bír el a testük és mennyit az az eleven lény, akik ők maguk. Anyaggá kell alakítanom az anyagtalant, de a másik ember mégsem puszta nyersanyag, hanem alkotótárs, akinek jelenlétére szükségem van: akinek én mutatom magamat, és aki nekem mutatja magát. Hiába mozgok otthonosan a testbeszédben, újra és újra meg kell találnom azt a mozdulatsort, azt a kompozíciót, azt az erőt, azt a lendületet, amely pont úgy és akkor és addig...

Idén tízéves a francia-magyar társulatom, ezen alkalomból Péter Mártának köszönhetően megjelenik egy könyv rólam, a munkáimról, a társulatról, mely a hanggal beszélők számára is bepillantást enged az én hangok nélküli világomba, olvasható szöveggé alakítja sajátos testbeszédemet.

Erre az elmúlt tíz évre én is visszanézek. Az idő testen hagyott nyomai számomra még szembetűnőbbek. Visszanézek erre az egy évtizedre, és meglepődöm, kétségbeesek, újragondolok, újraformálok. Mert nincs más eszközöm. Minden egyes alkalommal újra kell kezdenem, az alapoktól. Most éppen hét táncossal... Dolgozunk, formáljuk a testet, keressük a mozdulatot, engedünk a testbeszéd kényszerének. Az eredmény novemberben lesz látható a Művészetek Palotájában.

Frenák Pál