Ötvenöt éves és ördögi

A Fesztivál Színházban teltház előtt, nagy sikerrel szerepelt a magyar tánc- és népzenei hagyományőrzés pozsonyi fellegvárának számító Ifjú Szívek együttes, alapításuk 55. évfordulója alkalmából. VIDEÓVAL

A jubiláló Tavaszi Fesztivál több évfordulónak is helyt adott a program összeállításakor, így a nem kerek évszámot ünneplőknek is, de a pozsonyi vendégjátékhoz, hiszen olyan magas színvonalú volt, nem is kellett volna efféle ürügy. A Hégli Dusán vezette társulat a Kárpát-medence változatos zenei világát és tánckultúráját viszi színpadra kimagasló sikerrel. Nemcsak Szlovákiában és Magyarországon lépnek fel, az utóbbi években turnéztak többek között Ausztráliában, az USÁ-ban, Kanadában, Svájcban, Svédországban, Olaszországban is. Repertoárjukon a műfajok és stílusok széles skálája szerepel, egyedi színpadi- és látványtechnikával, igényes rendezéssel, egyéni koreográfiával. A Müpa-beli előadáson a kiváló zenekari játékot, a felszabadult és precízen kidolgozott mozdulatsorokat egyéb vizuális élmények tarkították: a színpad hátsó falán lévő hatalmas kivetítőn olykor-olykor szellemes írások, régi korok, valamint zenészek és táncolók képei jelentek meg, természetesen a vászon előtt zajló eseményekbe beágyazva, azokat alátámasztva, színesítve.

A pozsonyiak nem mindennapi műsorát három nagyobb részre lehet bontani, tematika, művelődéstörténeti korok, hangzásvilág és a hozzá kapcsolódó táncmotívumok alapján. Az első tétel többnyire a középkor erkölcsös szellemiségébe kalauzolja a nézőket, illetve bemutatja, hogy az addigi körtáncot miként váltják fel lassanként az egyéni és páros táncok is. A merev és szigorú erkölcsi szabályok az „ördög művének" tekintettek minden olyan tettet, magatartásformát és mozdulatot, amelyek kicsit is elrugaszkodtak az addig megszokott kötöttségektől, és felszabadultabb érzelmi megnyilvánulásokról tettek tanúbizonyságot. A háttérképek, a zenéhez idomuló, állandóan mozgásban lévő misztikus fények fokozták a tánclépésekben amúgy is benne rejlő ördögi és szent minőségek kettősségét.

A második rész egy pillanatra sem hagyta nyugodni a közönséget, hiszen hol egy barokk kastély díszes termében találta magát, hol a szlovák, morva, székely, gyimesi csángó, román népek eltérő dallam- és ritmusvilágába csöppentek. Rövid időn belül fantasztikus körképet kapott a közönség az említett tájak folklórjából, hihetetlen bonyolult, páratlan ütemű melódiákkal; lassú és gyors részek egymásutánjával; a hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom alkotta pazar zenekarral; a műzenei szemelvények népi környezetbe való átrakásával. Mindezekhez pedig kifinomult, látványos, fürge, kidolgozott tánclépések kapcsolódtak. A különböző népviseletek fokozták a hiteles bemutatót, a szóló és páros táncokat pedig kitörő taps követte.

Az előadás befejező szakaszához érve pedig a nemzeti romantika korszaka elevenedett meg, igen változatos tánclépésekkel, énekekkel, a különféle tempójú, karakterű verbunkos és csárdás vidám hangjai pedig ragyogó hangulatot varázsoltak a koncertterembe. A szűnni nem akaró, ráadást követelő taps jelezte az értékeket képviselő, hagyományokat őrző, igényesen megszerkesztett, koreografált műsoruk fogadtatását.

Az alábbi videón az Ördög tánca „in statu nascendi" látható.