A Fesztivál Színházban teltház előtt, nagy sikerrel szerepelt a magyar tánc- és népzenei hagyományőrzés pozsonyi fellegvárának számító Ifjú Szívek együttes, alapításuk 55. évfordulója alkalmából. VIDEÓVAL
A jubiláló Tavaszi Fesztivál több évfordulónak is helyt adott a program összeállításakor, így a nem kerek évszámot ünneplőknek is, de a pozsonyi vendégjátékhoz, hiszen olyan magas színvonalú volt, nem is kellett volna efféle ürügy. A Hégli Dusán vezette társulat a Kárpát-medence változatos zenei világát és tánckultúráját viszi színpadra kimagasló sikerrel. Nemcsak Szlovákiában és Magyarországon lépnek fel, az utóbbi években turnéztak többek között Ausztráliában, az USÁ-ban, Kanadában, Svájcban, Svédországban, Olaszországban is. Repertoárjukon a műfajok és stílusok széles skálája szerepel, egyedi színpadi- és látványtechnikával, igényes rendezéssel, egyéni koreográfiával. A Müpa-beli előadáson a kiváló zenekari játékot, a felszabadult és precízen kidolgozott mozdulatsorokat egyéb vizuális élmények tarkították: a színpad hátsó falán lévő hatalmas kivetítőn olykor-olykor szellemes írások, régi korok, valamint zenészek és táncolók képei jelentek meg, természetesen a vászon előtt zajló eseményekbe beágyazva, azokat alátámasztva, színesítve.
A pozsonyiak nem mindennapi műsorát három nagyobb részre lehet bontani, tematika, művelődéstörténeti korok, hangzásvilág és a hozzá kapcsolódó táncmotívumok alapján. Az első tétel többnyire a középkor erkölcsös szellemiségébe kalauzolja a nézőket, illetve bemutatja, hogy az addigi körtáncot miként váltják fel lassanként az egyéni és páros táncok is. A merev és szigorú erkölcsi szabályok az „ördög művének" tekintettek minden olyan tettet, magatartásformát és mozdulatot, amelyek kicsit is elrugaszkodtak az addig megszokott kötöttségektől, és felszabadultabb érzelmi megnyilvánulásokról tettek tanúbizonyságot. A háttérképek, a zenéhez idomuló, állandóan mozgásban lévő misztikus fények fokozták a tánclépésekben amúgy is benne rejlő ördögi és szent minőségek kettősségét.
A második rész egy pillanatra sem hagyta nyugodni a közönséget, hiszen hol egy barokk kastély díszes termében találta magát, hol a szlovák, morva, székely, gyimesi csángó, román népek eltérő dallam- és ritmusvilágába csöppentek. Rövid időn belül fantasztikus körképet kapott a közönség az említett tájak folklórjából, hihetetlen bonyolult, páratlan ütemű melódiákkal; lassú és gyors részek egymásutánjával; a hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom alkotta pazar zenekarral; a műzenei szemelvények népi környezetbe való átrakásával. Mindezekhez pedig kifinomult, látványos, fürge, kidolgozott tánclépések kapcsolódtak. A különböző népviseletek fokozták a hiteles bemutatót, a szóló és páros táncokat pedig kitörő taps követte.
Az előadás befejező szakaszához érve pedig a nemzeti romantika korszaka elevenedett meg, igen változatos tánclépésekkel, énekekkel, a különféle tempójú, karakterű verbunkos és csárdás vidám hangjai pedig ragyogó hangulatot varázsoltak a koncertterembe. A szűnni nem akaró, ráadást követelő taps jelezte az értékeket képviselő, hagyományokat őrző, igényesen megszerkesztett, koreografált műsoruk fogadtatását.
Az alábbi videón az Ördög tánca „in statu nascendi" látható.


Szabó Gabriella Eszter
Fidelio
Hozzászólás
Elküldöm






























