Jazz/World

Így esett szét, majd vált újra népszerűvé a jazz

2017.09.17. 11:02
Ajánlom
Jazz-történeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

Szükségszerű volt, hogy a szabadság és a szeretet illúzióját a zászlajára tűző hippi-mozgalom, összeütközve a valósággal, és szinte egyszerre elérve önmaga zenitjét és nadírját – elég, ha Woodstockra és a néhány hónappal később lezajlott altamonti fesztiválra gondolunk –, viszonylag rövid idő alatt devalválódjon. A hatvanas évek szabad levegője azonban átszivárogott a következő évtizedbe, olyan zenei burjánzásnak megágyazva, amelyben először kristályosodott ki az a máig tartó tendencia, ami a legkülönfélébb irányokból származtatható elemek integrációjával hozott létre megdöbbentően újszerű dolgokat, és amely zenei burjánzás aztán – a hippi-mozgalomhoz némiképp hasonlóan - előbb önmaga paródiájává vált, majd a punk mozgalom és a diszkó megjelenésével az ellentétébe hanyatlott.

Fela Kuti 1981-ben

Fela Kuti 1981-ben (Fotó/Forrás: Michael Putland / Getty Images Hungary)

A jazz esete persze más, ugyanakkor a műfaj maga is rákényszerült, hogy helyet találjon magának a rock által megteremtett újfajta nyilvánosságban, aminek a szellemi hátországát részben pont a hipszter-mozgalom jelentette. A zeneipar közben megtette az első, tétova lépéseit afelé, hogy a különböző bőrszínű hallgatókat megpróbálja egyetlen halmazba terelni, ekkoriban még viszonylag mérsékelt sikerrel. Egyre több jazz-zenekar jelent meg rock-zenei fesztiválokon, vagy olyan emblematikus helyeken, mint a San Francisco-i Winterland, vagy a Fillmore.

A fekete fiatalok számára viszont ekkoriban leginkább a funk jelentette az első számú közösségformáló erőt, a jazz sokuk számára valami félig múltbeli, avíttas, és talán túlzottan intellektuális műfajnak számított.

Érdekes, de a jazz számára a fősodorban maradás egyik legfőbb biztosítékát ebben az időszakban az jelentette, hogy képes volt egyszerre több dolog perifériáján is létezni, így több szemszögből látható maradt. A fúziós jazz ugyanis éppúgy képes volt megszólítani a nyitottabb rock-rajongókat, mint néhányat azok közül, akik a funk irányából érkeztek.

A zenészek azonban nem használták a fúziós jazz kifejezést arra, amit játszottak.

Az elnevezés a zeneipar találmánya, a fúzió pedig legalább annyira vonatkozott a különböző zenei műfajok háziasítására, mint arra, hogy az eltérő hátterű és bőrszínű zenehallgatók bevonzásával egy masszív, fizetőképes kereslet jöjjön létre. A rock és a jazz összemosódása viszont csak az első lépés volt abban a folyamatban, ami végül a műfaj fragmentálódásához vezetett.

A Weather Report 1978-ban Chicagóban

A Weather Report 1978-ban Chicagóban (Fotó/Forrás: Paul Natkin / Getty Images Hungary)

A fúziós zenekarokat a kezdetektől fogva a közös alaptól való távolodás jellemezte, a hetvenes évek első felének egyedülállóan kísérletező és nyitott szellemű levegőjében ráadásul szinte teljes szabadságot kaptak a zenéjük megformálására. Utóbbi aspektus azért lényeges, mert ennek köszönhetően a korszak együtteseinek zenei világa hajlamos volt albumról albumra gyökeresen megváltozni. A Joe Zawinul és Wayne Shorter által alapított Weather Report kezdetben helyenként a free irányába elhajló motívumokat is megszólaltató, ugyanakkor a szólók helyett egyre inkább a kompozíciókat előtérbe helyező jazzt játszott, ami később gazdagodott a funkkal, latin zenei hatásokkal, majd

Jaco Pastorius megérkezésével egy olyan zenekar jött létre, amely képes volt gyakorlatilag bármilyen hatást magáévá tenni és összetéveszthetetlenül egyedi módon interpretálni.

Az 1977-es Heavy Weather (rajta a zenekar emblematikus, Birdland című dalával) már a slágerlistákon is megjelent, előrevetítve a jazz bizonyos vonulatainak nyolcvanas évekbeli mainstreambe ágyazódását.

Herbie Hancock formálisan már 1968-ban kivált Miles Davis zenekarából, de a következő években is feltűnt a stúdióban, utoljára 1972-ben, a sikító funk-orgiává aszalódott stockhauseni lebegésként megszólaló On The Corner-en.

A történet szerint bevásárlásból hazafelé tartva nézett be a stúdióba, mikor meglátta, Davis egyszerűen annyit mondott neki: Játssz!

Már a hatvanas évek végén is egészen rendhagyó árnyalatokat megszólaltató lemezei jelentek meg, majd 1973-ban megalapítja a jazzt és a funkot ötvöző Headhunterst, rá jellemző módon épp egy lépésnyire lemaradva attól, hogy diktálja, és ne kövesse az aktuális áramlatokat. A későbbi években kacérkodott a diszkóval, az 1983-ban megjelent Future Shock című albumán pedig a hip hopot formálta a maga képére. Herbie Hancock különleges helyet foglal el a múlt század és a jelen zenéjében. Nem téved a kritika, amelyik megvádolja azzal, hogy ügyesen helyezkedvén, mindig a már felbukkant áramlatokra kapaszkodik fel, azok formálódásában ugyanakkor mindig ott van az ő hatása.

A hetvenes évek példátlanul kísérletező légkörében azonban nem a jazz jutott a legtávolabb, hanem a korszak ún. popzenéje (ekkoriban a rockot is idesorolták), és itt fontos megemlíteni a műfajok keveredésének azt az aspektusát, amelyről már a sorozat előző részében is szó volt: a fúzió valójában korántsem volt egyoldalú. A jazz improvizatív világa alapvető nyomot hagyott a korszak zenéjén. A hetvenes évek első felében pedig a különböző irányokból érkező hatások még könnyebben álltak össze organikus egésszé, és nem hoztak létre olyan zavarba ejtő és lefolyástalan fragmentumokat, mint a későbbiekben. Nagyon érdekes, hogy

az ekkorra az afrikai gyökereit nem csak felfedező, de azokat artikulálni is képes jazz hatása megjelent a korszak afrikai zenéjében.

A Fela Kuti által megteremtett afrobeat nagyon jó példa erre, de ugyanez a helyzet az ethio-jazzel is, amelynek legfontosabb alakja, Mulatu Astatke a jövő hónapban érkezik Budapestre. A két eltérő műfaj keveredéseként induló zenei irányzat tehát végül az egész korszak reprezentánsa lett, egyben itt indult el az a részekre szakadás, ami elvezetett a jelen hihetetlenül széles, általánosságban mégis oly kevéssé mély zenei spektrumához.

A jazz számára a rockkal való vegyülés csupán pillanatnyi epizód volt, egyben annak felismerése, hogy a fennmaradásának kulcsa a kitörés a legfeljebb csak részben önkéntes elszigeteltségből. Az újabb és újabb zenei világok integrálása aztán szinte észrevétlenül kezdték mozaikokra szedni a műfajt, amely a nyolcvanas években a közvetlenül a fúziós gyökerekből származó smooth jazz képében megjelent a kommersz zenék között is, miközben post-bopként, free jazzként mélyen beleágyazódott az undergroundba. A jazz tehát már nem csupán egy közösség zenéje volt, hanem beszivárogva a zeneipar minden szegmensébe, alapvető fontosságú lett a huszadik század végének zenei kultúrájában.

Jazztörténeti sorozatunk előző részei ide kattintva olvashatók!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Jön az Üvegcipő, az Apák és fiúk, Spiró György Kádár-darabja - Évadot zárt a Katona

Kilenc bemutatóval készül a 2021/2022-es évadra a fővárosi Katona József Színház, amelynek társulata két új taggal bővül ősztől. Az idei szezon utolsó új online előadásaként a Mennyekbe vágtató prolibuszt mutatják be június 22-én.
Színház

Öt új bemutató lesz idén Gyulán

A Gyulai Várszínházban az elmúlt években láthatóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak a saját bemutató előadásokra, még ha többnyire, szükségszerűen, más színházakkal koprodukcióban is hozzák létre azokat. Ráadásul minden évben kortárs magyar szerzők műveiből készült ősbemutatót, sőt ősbemutatókat is tartanak. Idén öt új bemutatóval várják a nézőket, és közülük három lesz ősbemutató.
Zenés színház

Figaro3 – Mozart, Rossini, Milhaud operái és a családállítás

Figaro3 címmel különleges színházi élményt ígérő produkciót mutat ben az Opera, Dömötör András rendezésében. A bemutatót június 26-án tartják az Eiffel Műhelyházban, és ezzel párhuzamosan élő közvetítés formájában az Opera Otthonra sorozatban.
Színház

Ian McKellen újra Hamletet játszik

A biztonságos távolságtartást figyelembe véve kezdik el játszani Sean Mathias rendezését június 21-én, melynek címszerepét Ian McKellen játssza.
Vizuál

Ilyen az égbolt szerte a nagyvilágban

A nyári napforduló alkalmából világszerte élő videón keresztül közvetítik az égboltot a Getty Research Center you tube csatornáján. A 24 órán át tartó különleges művészeti eseményt Yoko Ono inspirálta, magyar résztvevője az Artpool Művészetkutató Központ. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Jazz-kalandra hív a Kati Bár

Június 18-án a balatonboglári Bábel Camp klubban ad nyárindító koncertet a legendás ’80-as évekbeli budapesti szórakozóhely nevét viselő Kati Bár jazz-formáció.
Jazz/World ajánló

Csík Jánossal köszöntik a nyarat Újpalotán

A XV. kerületi Boldog Salkaházi Sára templom udvara ad otthont június 21. és 25. között az Újpalotai Nyári Játékoknak, amelynek programjai ingyenesen látogathatók.
Jazz/World hír

Gitárpengetéstől lesz hangos Balatonfüred

Immár 15. alkalommal rendezik meg Magyarország egyik legjelentősebb gitárfesztiválját, a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivált, amely a több hónapnyi bezártság után friss zenei élményeket szeretne nyújtani a városba látogatóknak.
Jazz/World gyász

Elhunyt Winand Gábor zenész

Hosszan tartó betegség után, 57 éves korában elhunyt Winand Gábor fuvolán és zongorán is kiválóan játszó zenész, énekes, tanár és zeneszerző – tudatta Budapest Jazz Club.
Jazz/World ajánló

Különleges hangzásvilággal szól a jazz a Rieger Rhodes Quartet első albumán

A Rieger Rhodes Quartet (RRQ) Long-lost Brothers című debütáló anyaga a patinás svájci jazz kiadó, a UNIT Records gondozásában jelenik meg. A júniusi magyar megjelenés megelőzi a nemzetközi kiadást, amely szeptember elejére van kitűzve. Ekkor lesz elérhető a nyolc saját kompozíciót tartalmazó CD teljes anyaga a nagyobb zeneletöltő portálokon is.