Jazz/World

Szabadon illeszkedő rétegek

2019.04.15. 15:20
Ajánlom
A zene lehet szórakozás, vagy szolgálat, mindkét esetben szerencsésebb, ha a közreműködők a feladatot veszik komolyan, mintsem saját magukat. Gyémánt Bálint új triója a kivagyiság helyett a zenében szeret megfürödni, ezzel pedig a közönségnek is megkönnyíti, hogy azzal törődjön, amiért a BJC-be érkezett április 10-én.

A megújult trió kapcsán a levegőben lógó elektronikus zenei befolyás csak a néhány hete debütált Pyramidion című dalhoz készült klip megjelenéséig okozott némi zavart szemöldökráncolást, szó sincs ugyanis múló táncolhatóságot a dalokba csempésző, sematikus dobmintákról, és egyéb, az elektronikus zenéből átemelve elsőre nyalánkságnak tűnő közhelyekről, ehelyett a zenekar a technológiát a zene alá rendelve használja azt, nagyon okosan kitöltve a dinamikai réseket. Más környezetben, mégis hasonló takarékossággal, ahogy tette ezt Lantos Zoltán a nemrég megjelent, Sonaris című albumán.

Gyémánt Bálint játékán hallatszik, hogy gondolkodik a zenéjén, a technológiai erőfitogtatás helyett helyet keres a jazzben helyenként idegennek ható eszközöknek is

– a második szett elején elővett e-bow-val például nem nagyon találkoztam még más, ebben a műfajban mozgó gitárosnál. A legkellemesebb meglepetést viszont a dobos, Szabó Dániel Ferenc által használt – a belőle kicsalt hangzások alapján talán Roland SPD SX – sampling pad jelentette, mert a zenéből folyton visszaköszöntek a Pat Mastelotto által a 2001-es és 2003-as King Crimson-turnékon használt jellegzetes hangminták. Mind a helyén volt.

A Dunning-Kruger-effect munkacímű kompozíció meglepő könnyedséggel, in medias res nyitotta a koncertet, pillanatok alatt elfeledtetve, hogy ez volt a zenekar debütáló bulija, ugyanakkor felfedve a trió két fontos erényét. Respektálható megilletődöttség helyett végig kedélyesen hűvös hangulat áradt a színpadról, az időnként sűrű egymásutánban érkező váltások mindvégig természetesnek hatottak, kisujjból kirázott trükköknek, Szabó Dániel Ferenc talán csak az első ütemeknél volt bizonytalan azt illetően, milyen erővel csépelheti a cájgját, az egyetlen, de jelentéktelen problémát vele kapcsolatban a cinjeinek nem elég éles megszólalása jelentette, de ez minden bizonnyal a BJC rendhagyó akusztikai viszonyainak volt köszönhető. A dalt követően, a Dunning-Kruger-hatás nevű jelenségre reflektálva aztán gyorsan kiderült, hogy Gyémánt Bálint magából is képes zokszó nélkül viccet csinálni.

A Dunning-Kruger-hatás annak a leírása, mennyire hajlamosak vagyunk túlbecsülni a saját képességeinket, leginkább akkor, amikor kevés okunk van erre. Azt pedig csak utólag, én tenném hozzá, hogy a teljesen értelmetlen kutatás valójában azért érdekes, mert végül a bukása jelentette az egyetlen meggyőző érvet a hipotézis érvényességét illetően. Dunningot és Krugert a tudományos világ Arany Málnájával, Ignobel-díjjal jutalmazták, ezzel pedig rögtön egy ligába kerültek a minden bizonnyal még a laposföld-hívők által is félcédulásnak tartott Erich von Dänikennel.

Gyémánt Bálint erős dallamérzéke a kezdettől fogva ad a zenéjének egy könnyen befogadható élt, ahogy az is, hogy nem válogatós, ami a stílusokat illeti,

a saját hangja viszont mostanra lett annyira karakteres, hogy képes ösztönösen szinte mindent a maga irányába hajlítani, amivel találkozik.

Szólói helyenként megkapó vesszőfutáshoz hasonlítanak, időnként megbicsaklik, de meglepően gyorsan talál aztán ismét magára. Társai az új trióban fiatalok, mégsem érezni bármilyen fölényeskedést. A zenéjük feszes, mégis képes bármelyik hangszeres rövid időre leválni, anélkül, hogy a hangkép megbillenne. Már a trió első koncertjén látszott, hogy némi összeszokottsággal a nyakukon képesek lesznek szabadon illeszkedő rétegekként létezni a színpadon. A basszusgitáron játszó Bartók Vince hangszertartása helyenként a Cannibal Corpse-os Alex Webstert idézi, a koncertet magabiztos derűvel játszotta végig, az egyetlen, amit fel lehetne hozni ellene, hogy a hátsó sorból nem mindig volt tisztán kihallható, itt azonban ismét a BJC kétesélyes tere volt a ludas.

57034648_2257425837803398_3796174988520718336_o-111036.jpg

Gyémánt Bálint Trió (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily)

A setlist több helyről is válogatott, a legnagyobbat a nyitó szám mellett talán a True Listener címadója, valamint az ugyanerről az albumról származó White lies szóltak, de egy éteri Fragile erejéig megidézték Stinget is. A közönség vegyes összetétele (gimnazisták, lézengők, egy Blind Guardian pólós rocker) nem feltétlenül a jazz közönségének kiszélesedését jeleztek, hanem, hogy Gyémánt Bálint zenéje megtalálta az utat ahhoz, hogy több réteget is megszólítson, mint erre jazz-zenészként predesztinálva lenne.

Pedig világos, hogy jazz szólt az este, és nem a konfekcióöltönyben szorongó polgári közönségnek szóló szirupos változatban.

Hanem harapósan. Nem emlékszem, voltak-e kétségeim a koncert előtt. Nem hiszem. Combos zenekart vártam, nem kellett csalódnom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Jazz/World interjú

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.