Jazz/World

Szabadságba zárva

Négykezes a JazzaJ-sorozatról 1.
2019.04.30. 17:20
Ajánlom
A JazzaJ-klub sorozata a szabadság különböző olvasatainak egymásra szabadítása, ami nemcsak vállalja, de imperatívuszává emeli a kockázatot. Vajon hogy szólal meg, ha a szabadság különböző olvasatait egymásnak eresztik? Ennek jártunk utána.

A JazzaJ az egyik legérdekesebb dolog, ami manapság Budapest zenei életében történik, mert nemcsak a jelent mutatja meg, kirajzolódik belőle a zene egyik lehetséges jövője is,

amiben a korábban elkülönülő, majd egyetlen masszává zsugorodott műfajok maradványai legfeljebb nyomokban fedezhetőek föl. Ennél is fontosabb viszont az alkotás és a befogadás pillanatba zártsága, és, hogy maga az alkotás, az előbbiekből is következően már nem egyéni teljesítmény, hanem tisztán közösségi aktus. Az estek lényeges eleme az is, hogy a közönség a zenészek partnere az alkotásban, ez persze így van minden koncert esetében, itt azonban, részben a térből adódóan, a közönség akaratlanul is bevonódik, a koncepció nyíltságából viszont adódik, hogy nézők aktívan is képesek hajlítani az estek ívét. Műfaji korlátok viszont nincsenek, a jazz elsősorban azért adja magát, mert eleve nyílt és rögtönzésre épülő műfajról van szó.

58373934_2427613227289719_6610775191981129728_o-143109.jpg

The Soti

A koncertek programja rendszerint valamilyen tematika mentén alakul, április 24-én a Gryllus Samu által levezényelt aznapi soundpainting-workshop végeredménye találkozott az egyébként Kölnben élő, de ebben a hónapban a JazzaJ rendezvényein rezidenskedő Thea Soltival. A soundpainting egyszerre jelnyelv, valamint improvizációs metódus. Az eredetileg a Walter Thompson által a hetvenes években megalkotott jelrendszert nem csak a zenében alkalmazzák, mert sokféle környezetbe átültethető. Maga az irányított improvizáció természetesen már korábban is létezett, ahogy a zenekar és a közönség kézjegyekkel való rögtönzött instruálása is. A műfaji és minden egyéb határ folytonos, bizarr sértegetésével okkal vádolható Frank Zappa már a hatvanas években megalkotott egy – a soundpainting rendkívül sokrétű jelrendszeréhez képest azért jóval szűkebb skálán mozgó – módszert, aminek a segítségével a zenekarát és a közönséget egyaránt képes volt koordinálni, vagy akár hangszerként használni. A koncertjeinek egyik legfőbb jellemvonását a meglepetésszerűség jelentette, a dalok ugyanis a legváratlanabb pontokon kaptak rendhagyó görbületeket, Zappa kézjeleinek köszönhetően.

A workshop eredményeképpen összegründolt Hungarian Soundpainting Orchestra előadása természetesen nem az előre elpróbált anyag hajlítgatására épült, hanem a semmiből, a pillanat kedvéért előrántott fogásokra.

Ez természetesen behatárolta a született zenét is, de a JazzaJ egyik izgalmát pontosan az effajta kockázatvállalás jelenti – nem kell, hogy minden pillanat működjön, ez a kikényszerített valóságszerűség ugyanis felül tudja írni az üresjáratokat. Legalábbis a legtöbb esetben. A zene jórészt repetitív egységekből épült fel, amelyeket szépen illeszkedő passzázsok kötöttek össze, amit megkönnyített, hogy Gryllus, valamint a zenekart rövid ideig szintén dirigáló Rubik Ernő Zoltán a zenészeket nem egyetlen homogén masszaként kezelte, hanem folytonosan változó egységeket alakítottak ki. Itt jegyezném meg, hogy

nagyon jó volt hallani a sok más mellett a hátborzongatóan zseniális Kadából Kada ad Libitummá tágult formációból is ismert Váczi Dánielt és az ő különleges hangszerét, a glissonicot, amivel pillanatokra mintha Coltrane Indiáját idézte volna meg.

A szabadságdoktrína korában, mikor az egyéni szabadság megélése egyre inkább válik egy minden irányból ránk nehezedő paranccsá, az áhított, ugyanakkor ránk kényszerített szabadság gyakran jelentkezik valamilyen, ellentmondásos módon klausztrofób borzongás formájában. A zenében, vagy bármilyen más művészetben, azon keresztül megélt szabadság viszont képes arra, hogy ezt a borzongást kellemessé változtassa át. A Jazzaj és az ehhez hasonló kezdeményezések pillanatokra képesek elaltatni az ember gyanúját, hogy szabadságot mégsem az értelmüket vesztett szavak halmazában érdemes keresni, akkor is, ha az élmény zeneisége utólag csak töredékesen rekonstruálható.

Rátosi Milán

A Lumen Kávézó Horánszky utcára néző ablakai előtt szokatlanul hosszan álltak meg nézelődni április 24-én este a járókelők. Bizonyára nehéz lehetett kontextust társítani az ablakon túlról a tágra nyílt szájakhoz és pupillákhoz, hangszereikbe kapaszkodó zenészekhez és váratlanul szabad táncba kezdő emberekhez, akik a szuggesztív és határozott mozdulatokkal „történetet mesélő” emberre függesztették tekintetüket.

A Hungarian Soundpainting Orchestra és Gryllus Samu JazzaJ-estje egy nyelv, sőt temperált zene előtti állapotba vitt vissza, ahol a legfontosabb szereplő a pillanat és a figyelem volt. 

Nem állt messze a megoldástól az a kívülálló, aki valamiféle vallási vagy spirituális jellegű összejövetelt sejthetett a háttérben: a soundpaint olyan, mint egy közös, irányított, aktív meditáció, ami a jelenlét maximalizálására és a közös alkotásban való elmélyülésre irányul. „Valós idejű zeneszerzés” – szól az egyszerű magyarázat Gryllus Samu részéről, aki az amerikai Walter Thompson által kitalált zenei jelnyelv, a soundpaintig egyik legavatottabb hazai képviselője. A rendszer annyiban hasonlít a jelnyelvhez és a beszélt nyelvekhez, hogy a ki, mit csinál, mikor, hogyan alapegységekre, szintagmákra vonatkozó jelekből áll, amiből mára közel 1500 van. Gryllus Samu ezek közül egy nagyjából 10-15 jelre épülő alapszókincset használt az erre a napra összeverbuválódott orchestrával és szólistaként meghívott, vajdasági származású, Kölnben élő Thea Soti sound-artist, énekesnővel, akik egy egész napos workshop során nyertek beavatást, vagy mélyültek el még inkább a soundpainting-módszerben, ami a szabadság sajátos definícióját is tapinthatóvá tette. Az improvizáló jazz-zenészek általában valamilyen harmóniai, ritmikai rendszert feszegetve jelölik ki saját zenéjük határait, míg a free jazzben már ezek az alapstruktúrák is eltűnnek. A soundpaintingben sincs egzakt harmóniai és ritmikai struktúra, sokkal fontosabbak a kompozíciós ötletek. A soundpainter, vagy karmester jelenléte miatt felfokozott külső figyelem, kontroll szükséges, ami az önkifejezést korlátok közé szorítja, előtérbe állítva a hangminőséget, a soundot, az effekteket, a repetitív hangmintákat.

Ez nem annyira individuális zene, sokkal inkább irányított zenei társalgás, a hangrezgések hullámain végigvitt közös flow.

57459333_2418999144817794_4749062669103792128_o-143009.jpg

Gryllus Samu (Fotó/Forrás: Pereszlényi Erika)

Mivel Gryllus Samu és az időnként karmesteri szerepbe berántott Rubik Ernő Zoltán a közönséget is bevonta ebbe a társalgásba, közvetlen tapasztalatot szerezhettünk a belső folyamatokról. Kiderült például, hogy az ember ösztönösen – a nyugati zenei gondolkodásból adódóan – harmóniára törekszik: a kórusként funkcionáló emberek sokszor akkor is „harmóniában maradtak”, ha nem volt erre vonatkozó instrukció. Aztán feltűnt az is, milyen fontos szervezőelem a váratlanság, meghökkentés, az „out of the box”-típusú, szabad gondolkodás. A karmester rögtön felismerte és motívummá emelte a „tömegből” az olyan hangokat, zenei „kulcsszavakat”, amik új irányba vitték a társalgást.

De fontos önismereti túra is volt ez, hiszen nem volt idő kigondolni, megformálni a zenei hangokat, az azonnal adott reakciók pedig az ember tudattalanjáról is mesélnek.

Nem beszélve azokról a pillanatokról, amikor a verbalitást is alkalmazó énekesek a jelen helyzetre, zenésztársaikra reflektálva alkottak akár provokatív szövegeket. Mindezek révén az esztétikum, vagy szépség szinte értelmezhetetlen jelenséggé vált. Amikor Gryllus Samu Thea Soti improvizált énekére valamiféle lírai kompozíciót igyekezett felépíteni a zenekarral, már a zenészek is nehezen találtak vissza a melodikus zenei gondolkodáshoz az addigi feszült, készenléti állapotból. Az improvizatív zene különböző területeiről érkező zenészek nagyszerűen szót értettek ezen az estén, a közönséget pedig nemcsak a bátorságukból adódó váratlanság élményével, hanem a közös alkotás tapasztalatával is megajándékozták. A JazzaJ-estek továbbra is bizonyítják, hogy a legizgalmasabb és legelőremutatóbb dolgok sokszor underground módon, a felszín alatt zajlanak. 

Szász Emese

Hangfestés a Zeneakadémián

Kapcsolódó

Hangfestés a Zeneakadémián

Április 19. és 21. között Fassang László szervezésében és a párizsi Conservatoire improvizáció tanára, Vincent Lê Quang vezetésével rendhagyó mesterkurzuson ismerkedhetnek meg a Zeneakadémisták a soundpainting, azaz a hangfestés elnevezésű módszerrel.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Jazz/World interjú

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.