A Veszprémi Petőfi Színház Oliver! előadása a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatott igazán jól: itt érvényesült a nagyszabású, Dickens korát, a ködös Albiont idéző díszlet. KRITIKA

Az operett konzervatív műfaj: nehezen vagy alig tűri a nagy átírásokat, ha valaki - rendező, díszletes - nagyon mást akar, mint ami a darabba bele van kódolva. A Csárdáskirálynő azért kivétel - lásd a Mohácsi testvérek legutóbbi rendezését - mert annak a melankólia is szerves része. Egyéb darabokon, ha azokat mássá akarjuk tenni, más közegbe akarjuk átültetni őket, erőszakot kell tenni. És ezt az erőszakot az operettek nehezen viselik. KRITIKA

Lenyűgöző. Egy szóval így lehetne jellemezni az Operettszínház Ghost előadását. Lenyűgöző a látvány, ahogy a történet előrenyomul a kiszámítható végkifejlet felé, lenyűgöző a színpadi kavargás. Kolozsi László írt KRITIKÁt az új előadásról.

Talán maga Tamási Áron is tudta, milyen sors vár az Ördögölő Józsiás című kedves mesejátékára. A művet 1952-ben írta, és bár tagadhatatlanul mese, jó és rossz harcol benne, fekete és fehér, nem egy mondata értelmezhető volt úgy is: érdemes kivárni a rossz idők végét, mert a fennálló rezsim napjai ugyanúgy meg vannak számlálva, mint az Ördög hatalmáé. A Budapesti Operettszínház előadásán jártunk. KRITIKA

Nem tudom, ki szerkesztette a koncert programját, a neves hegedűs, Gidon Kremer vagy Keller András, mindenesetre akármelyikük is volt: le a kalappal előtte. KRITIKA

Johann Sebastian Bach életének utolsó évtizedében rendszerezte, újraszerkesztette fontosabb műveit, így a Máté-passiót is. E művének különösen szép, különösen kimunkált kéziratát hagyta ránk. Bár csak a fakszimilét volt alkalmam kézbe venni, az rögtön kitetszett, alkotója milyen szeretettel, milyen odaadással és figyelemmel írta le a passiót. A kézirat egy kalligráfiai remek, melyben vörös színnel van kiemelve a nyitókorál. És vörössel vannak benne feljegyezve az evangélista megszólalásai.

Énekeseink, zenekarunk és karmestereink vannak egy olyan Wagner-előadáshoz, melyre büszkék lehetünk, de az ideális rendező megtalálása még várat magára - írja KRITIKÁjában szerzőnk az Operaház A bolygó hollandi-előadásáról.

A berlini Staatsoper Don Carlos-előadását nézve egyik ámulatba a másikba estem: egyrészt mert ilyen okos, sodró erejű rendezést, mint Philipp Himmelmanné, alig volt még módomban látni, másrészt azért, mert a zenei megvalósítás is felülmúlta várakozásomat.