Klasszikus

100 éves a csellóverseny, amelyet Jacqueline du Pré fedezett fel újra

2019.11.01. 15:40
Ajánlom
Edward Elgar egyetlen csellóversenye avíttasnak tűnt az ősbemutatón, majd’ fél évszázadot kellett várni arra, hogy megjelenjen Jacqueline du Pré, aki a világ számára felfedezte az értékeit.

1919-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar új évadot hirdetett – az első évadát a világháborúból felépülve. Számos zenészét besorozták, és habár a háború alatt is tartottak koncerteket, állandóan bombariadótól vagy légitámadástól kellett félni. Az évad első koncertjén ősbemutató is szerepelt: Elgar vadonatúj Csellóversenye.

A zeneszerzőt hosszú, gyümölcsöző kapcsolat fűzte az együtteshez – az 1911-es évben még vezető karmestere is volt a londoniaknak –, velük mutatta be a Bevezetés és allegro, illetve a Falstaff című műveit is. Az új versenymű szólistája pedig Elgar kamarazenéjének tapasztalt tolmácsolója volt: Felix Salmond.

Edward_Elgar_ca_1903_by_Charles_Frederick_Grindrod-130201.jpg

Edward Elgar, 1903 (Fotó/Forrás: Charles Frederick Grindrod)

A szimfonikus zenekar vezető karmestere, Albert Coates nem örült az ősbemutatónak. A program amúgy is nagy igényeket támasztott. Borogyin Hősi szimfóniája után Wagner Erdőzsongása szólt a Siegfriedből, majd Szkrjabin Az eksztázis költeménye is elhangzott – mindezek után egy új csellóversenyt is műsorra tűzni nehéz feladatnak bizonyult, főleg, hogy nem sok idejük és pénzük volt próbálni. Ráadásul a jazzkorszak hajnalán, amikor a világ a romeltakarítással és a női egyenjogúsággal volt elfoglalva, Elgar zenéje ódivatúnak hatott.

„Olyan volt, mint egy vadember, önző, bunkó és faragatlan” – írta a karmesterről Elgar felesége a naplójában, hozzátéve, hogy a csellóversenyre alig jutott idő a próbákon. A zeneszerző egyenesen levette volna a műsorról a darabját, de tekintettel volt arra is, hogy Felix Salmondnak mennyi munkája fekszik a szólóban.

Az 1919. október 27-i koncert valóságos katasztrófa volt. „Zenekar még soha nem állított ki siralmasabb bizonyítványt magáról” – írta az egyik kritikus.

Edward_Elgar_posing_for_the_camera_1931-130201.jpg

Edward Elgar (Fotó/Forrás: Wikimedia)

Elgart testi és lelki bajok gyötörték, a versenymű fogadtatása pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Soha nem talált magára többet zeneszerzőként, pedig még tizenöt évet élt. Tisztelői voltak, és protezsáltjai közé tartozott Malcolm Sargent karmester és Yehudi Menuhin hegedűművész is, de nagy művet már nem alkotott. Igaz, a húszas évek második felében több művét lemezre vette; ahogy egy zenei szakíró fogalmazott: egyike volt az első zeneszerzőknek, akik komolyan vették a gramofont.

A háború után úgy tűnt, Elgar zenéje felett eljárt az idő. Az e-moll csellóverseny el-elhangzott ugyan itt-ott – felvétel készült belőle Beatrice Harrison szólójával, a szerző vezényletével, játszotta Casals és Adrian Boult is –, de egészen a hatvanas évekig nem nyerte el méltó helyét a repertoárban, amikor a fiatal és szédületes tehetség, Jacqueline du Pré fel nem fedezte.

Du Pré még csak tizenhét éves volt, amikor először találkozott a művel: 1962-ben a Royal Festival Hallban debütált vele, egy évvel később pedig a Proms egyik koncertjén a már említett Malcolm Sargent vezényletével is előadta. Hatalmas sikert aratott. Elgar zenéjének az ő fiatalos hangjára volt szüksége. Leporolta a concertót, és felfedezte annak kamaszos, dühös energiáját. 1965-ben a világ legnagyobb lemezkiadója arra kérte az akkor még mindig csak húsz éves du Pré-t, hogy rögzítse a művet a Londoni Szimfonikusokkal és Sir John Barbirollival. Amikor a nagy Msztyiszlav Rosztropovics először hallotta a lányt játszani, nem szerénykedett kijelenteni: az egyetlen a fiatal generációból, aki felér hozzá.

Daniel Barenboim így beszélt a művészről, aki később felesége lett:

Olyan szabad volt, érzelmes és gondtalan – de nem gondatlan! –, azt hiszem, olyan volt, amilyenek az angolok csak szeretnének lenni.

1985-ben Julian Lloyd Webber is felvételt készített belőle, a brit Királyi Filharmonikusokat az idős Yehudi Menuhin vezényelte. Ezt a felvételt a BBC Music Magazine nevezte a valaha készült legjobbnak.

Hallgassa meg a művet Jacqueline du Pré előadásában! (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez. Sir John Barbirolli)

... és Julian Llyod Webber szólójával is. (Royal Phil, vez. Yehudi Menuhin)

Figyelemre méltó előadás Sol Gabettáé is, aki a Dán Nemzeti Szimfonikusokkal játszik, vezényel Mario Venzago.

 

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

5+1 filmújdonság könnyű nyári estékre

Régen volt ilyen bőséges kínálat nyáron a mozikban, sőt őszre is számos filmbemutatót ígérnek a forgalmazók. Könnyű, nyári estékhez gyűjtöttünk össze néhány új filmet, amelyeket a kertmozik műsorán is érdemes keresgetni.
Zenés színház

„Azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk” – amerikai turnéra készül az Operettissima

Egyedülálló nemzetközi együttműködés jött létre az Operettissima és a legnagyobb amerikai közszolgálati televízió, a PBS között, melynek eredményeképpen egy stream koncerten, valamint egy nagyszabású turné keretében ismertethetik meg az alkotók az operettet a helyi közönséggel.
Könyv

A könyvek lapjain elevenedik meg Dante alakja

Az itáliai mester halálának évfordulója alkalmából Dante 700 címmel nyílik régi, muzeális könyveket is bemutató kiállítás július 30-án a szegedi Somogyi könyvtárban.
Vizuál

Nagyszabású Cézanne- és szürrealista tárlat nyílik a Tate-ben

Cézanne alkotásai mellett a Surrealism Beyond Borders (Határok nélküli szürrealizmus) című kiállításon a szürrealisták világába nyerhetnek betekintést a látogatók, de az egyik legjelentősebb brit kortárs művészeti díj, a Turner nyerteseinek műveit is bemutatják – adta hírül a The Guardian.
Jazz/World

Világhírű mesterpáros a Várkert Bazár színpadán

Augusztus 1-én a Zenélő Budapest nyári évadának második nagykoncertjén Tony Lakatos és Szakcsi Lakatos Béla kápráztatja el a jazz zene rajongóit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.
Klasszikus ajánló

Összművészeti esttel emlékeznek a legendás bűvészre

Rodolfo születésének 110. évfordulója alkalmából, augusztus 8-án Zene+Bűvölet címmel rendeznek összművészeti estet a Várkert Bazárban, ahol fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Junior Prima Díjas zongoraművész, Vida Monika Ruth.
Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.