Klasszikus

A dalnok ereje

2021.10.28. 09:40
Ajánlom
Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie adott koncertet a Liszt Ünnep alkalmából október 12-én a Müpában, ahová a neves bariton ismét a dalirodalom különleges darabjait hozta magával.

Majdnem tizenöt év telt el azóta, hogy Thomas Hampson, a legnagyobb operaházak ünnepelt baritonja először állt a Müpa színpadán. akkor nagy lelkesedéssel szólt a terem adottságairól, külön öröm, hogy – amint a ráadás előtt megjegyezte – most is ilyen jó érzéssel tért vissza hozzánk. Akkor is dalokat énekelt, többek között Liszttől is, és miközben a világhírű bariton még mindig különleges viszonyt ápol a műfajjal, az eltelt időt nem lehet tagadni: most már közel sem azok énekének legfőbb jellemzői, mint egykor voltak. Az Orchester Wiener Akademie és Martin Haselböck közreműködésével meglepő erényeket és hibákat mutató koncertet kaptunk.

Az első szám teljes egészében a zenekaré volt, Liszt Prométheusz című szimfonikus költeménye közben még nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy

a hangzás egyfajta durvasága, csiszolatlansága a kifejezést szolgálja-e, vagy hibának tekinthető, hiszen az egekkel harcoló titán alakjához tulajdonképpen illettek az efféle zenei megoldások, mindez bizonyos pontokon mégis túlzásnak hatott.

Az igazság valahol a két véglet között helyezkedett el, mert bár a zenekar a dalokban és a második részben felcsendülő Bruckner-szimfóniában tudott szebb, kimunkáltabb hangszínt is megszólaltatni, egyes hangszercsoportokkal nem lehettünk maradéktalanul elégedettek.

211012_ThomasHampson_OWA_004_c_Nagy_Attila_Mupa-152926.jpg

Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A koncert első fele teljes egészében Liszt köré szerveződött, az egyetlen művet, amit más szerző komponált, ő hangszerelte át zenekarra (kivéve a ráadást). Az első dal,

Schubert Der Doppelgänger című alkotása a hivatalos program talán legjobban sikerült része lett, a vadromantikus, sejtelmes hangulat, a finom fokozások, a hátborzongató feszültség mind az énekes, mind a zenekar legjobb oldalát domborították ki,

igazán szép pianókat, érzékeny árnyalatokat hallhattunk. Aztán dalra dal következett, és azt érezhettük, hogy valami nincs rendben. Thomas Hampson nem azt hozta, amit vártunk tőle, produkciója hagyott maga után kívánnivalót. Szembesülni kellett vele, hogy az énekes már nem fiatal, idén töltötte be a hatvanhatodik életévét. A kor elsősorban nem is a hangján hallatszott, habár valamelyest gyakoribbá váltak azok a kevésbé sikerült megoldások, amelyeket bírálói már fénykorában is felróttak neki, helyenként egy-egy kiüresedő hang, erőltetett forte, megtörő váltás ejtett foltot az előadáson.

A fő hiányérzetet azonban nem ez okozta, a korábban lenyűgöző magabiztossággal, kisugárzással és erős színpadi jelenléttel rendelkező énekes mintha veszített volna a kiállásából,

már nem egy erős, mindenkit magával ragadó férfi jelent meg előttünk, hanem valaki, aki megszokta, hogy ilyennek látszik, próbálja a hatást a begyakorolt eszközökkel elérni,

ám hiányzik mögüle egy bizonyos erő, amit sokkal nehezebb szándékosan szabályozni. A legproblémásabb, az utolsó dal, a francia szövegű Bolygó zsidó után akár elégedetlenül is távozhattunk volna a szünetre, ám a hazai közönség szerencsére megbocsátó a kedvenceivel szemben, így ráadás következett, az előzőektől különböző karakterű és kifejezésmódú dal. Persze valóságos tanulmányt lehetne arról írni, mekkora különbség lehet egy énekes esetében a hivatalos program és a ráadás között, természetesen a pszichés folyamatok is nagyban rányomják a bélyegüket a hangi teljesítményre. Minden bizonnyal ezek a tényezők is közrejátszottak, hogy Hugo Wolf Der Rattenfänger című dala egészen különleges élményt jelentett. Az egyszerre vad és játékos darab előhozta Hampsonból a színészt, a tökéletes zenei megformálás helyett egy komplex, hatásos produkciót élvezhettünk. Szinte úgy érezhettük, az énekes egy könnyűzenei számot ad elő, így levonhattuk a tanulságot:

ha nem is számíthatunk Hampsontól ugyanarra, mint egykor, megfelelő repertoárválasztással tud még meglepetéseket okozni.

211012_ThomasHampson_OWA_024_c_Nagy_Attila_Mupa-153219.jpg

Thomas Hampson (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A szünet után ismét a zenekaré lett a főszerep, Bruckner 3. szimfóniája hangzott el. Ezzel a korábbi verziójában Wagnernak ajánlott és az ő zenéjét idéző kompozícióval a koncert egyfajta “előtt és után” ívet járt be, mivel Martin Haselböck már a Liszt-daraboknál is szépen kiemelte a Wagnerrel kapcsolatot mutató vonásokat. A karmester kívülről szokatlannak ható mozdulataival is jól egyben tartotta a zenekart, a pontosságban és az egyértelmű interpretációban nem volt hiba. A rézfúvósokra igen nagy szerepet rovó részletekről már nem lehet ilyen maradéktalanul pozitívan nyilatkozni, miközben néhány szólónál – különösen a trombiták esetében – szinte megállt a levegő, akadtak kontúrtalan vagy pontatlanul intonált frázisok is.

A többi hangszercsoport maradéktalanabb élményt szerzett, a vonósok az egész est legegyenletesebb teljesítményét nyújtották, de emlékezetes volt néhány fafúvós szóló is.

A német nyelvterülethez kötődő romantikus zene sokszínű palettáját tárta a hallgatóság elé Thomas Hampson, Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie koncertje. Ahogyan a korszak művészete megkívánja, nagy egyéniségek léptek színpadra, akiknek talán nem vitathatatlan a műértelmezésük, ám így is mindenképpen érdemes odafigyelni, mit akarnak nekünk mondani a zenéről.

Fejléckép: Thomas Hampson (fotó: Nagy Attila / Müpa)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Énekesképzés a teljesség igényével – Beszélgetés Baráth Emőkével

Augusztusban kerül sor először a Pure Voice Akadémia képzésére, melynek különlegessége, hogy holisztikus szemlélettel igyekszik felkészíteni a növendékeket az énekesi pálya változatos kihívásaira. A kurzus alapítójával, a világhírű szopránnal, Baráth Emőkével beszélgettünk.
Klasszikus

„Az elhivatottság volt Kocsis Zoltán életének középpontja” – beszélgetés Dr. Vigh Andreával

Idén másodszorra kerül sor A magyar klasszikus zene napjára, a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok közös szervezésében megvalósuló koncertsorozatra, mely Kocsis Zoltán emléke előtt is tiszteleg. Az eseményről a Zeneakadémia rektorával, Dr. Vigh Andreával beszélgettünk.
Plusz

Elhunyt id. Éliás Gyula

Az első magyar DJ-generáció egyik legismertebb alakjának halálhírét fia is megerősítette a közösségi oldalán.
Klasszikus

Életre kelt építészet – száz éve született Iannis Xenakis zeneszerző

Száz éve született a 20. század egyik legkülönlegesebben sokoldalú alakja, az építész-zeneszerző Iannis Xenakis. A matematikai struktúrákat zenére fordító komponista muzsikáját hallgatva mintha egy futurisztikus utazáson vennénk részt.
Színház

Vacsoraszínház a krimik szerelmeseinek – Poirot az Orfeumban

Május 28-án mutatja be legújabb vacsoraszínházi előadását az Orfeum, a közönség talányos bűnügyi történeteket kísérhet figyelemmel, miközben Hercule Poirot alakja mellett a gasztronómia is Belgiumot idézi.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Nem mindennapi zenei bravúr egy Ligeti-műben

A zenei életben nem teljesen szokatlan, hogy egy művész szólistaként és karmesterként is közreműködjön egy produkcióban, ám az a videó, amelyen Barbara Hannigan egyszerre énekli, játssza és vezényli Ligeti György virtuóz koncertszámát, a Mysteries of the Macabre-ot, így is egyedülálló élményt nyújt.
Klasszikus interjú

Énekesképzés a teljesség igényével – Beszélgetés Baráth Emőkével

Augusztusban kerül sor először a Pure Voice Akadémia képzésére, melynek különlegessége, hogy holisztikus szemlélettel igyekszik felkészíteni a növendékeket az énekesi pálya változatos kihívásaira. A kurzus alapítójával, a világhírű szopránnal, Baráth Emőkével beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Életre kelt építészet – száz éve született Iannis Xenakis zeneszerző

Száz éve született a 20. század egyik legkülönlegesebben sokoldalú alakja, az építész-zeneszerző Iannis Xenakis. A matematikai struktúrákat zenére fordító komponista muzsikáját hallgatva mintha egy futurisztikus utazáson vennénk részt.
Klasszikus interjú

„Az elhivatottság volt Kocsis Zoltán életének középpontja” – beszélgetés Dr. Vigh Andreával

Idén másodszorra kerül sor A magyar klasszikus zene napjára, a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok közös szervezésében megvalósuló koncertsorozatra, mely Kocsis Zoltán emléke előtt is tiszteleg. Az eseményről a Zeneakadémia rektorával, Dr. Vigh Andreával beszélgettünk.
Klasszikus hír

Eötvös Péter és Mihail Pletnyov is vezényli jövőre a Concerto Budapestet

Meghirdette 2022/23-as évadát a Concerto Budapest, a zenekarhoz első vendégkarmesterként Eötvös Péter, míg rezidens művészként Mihail Pletnyov csatlakozik.