Klasszikus

A tanár, akinek öröksége máig köztünk van – Történetek Weiner Leóról

2020.04.14. 16:00
Ajánlom
„Szenvedélyes tanár volt. Hogy mit tanított? Mindent. Zeneszerzést vagy bármilyen hangszeres művészetet” – írta Ferenczy György az idén százharmincöt éve született és hatvan éve elhunyt pedagógus-zeneszerzőről, Weiner Leóról. Az évforduló apropóján idézzünk fel néhány visszaemlékezést növendékeitől, barátaitól.

Banda Ede nyolc évig volt növendéke a Zeneakadémi­án, de később Weiner a lakásán továbbra is tanította, mint oly sok más növendékét. Ekkor már baráti, kol­legiális viszonyban, ám ugyanazzal a fegyelmezettség­gel és magas elvárással. Az eset azonban nem Weiner otthonában, hanem a Zeneakadémia XXIII-as termé­ben történt:

[...] amikor már nagyon öreg növendék voltam, és egy negyven-személyes kamarazene órán egy általam nem ismert szonátát játszottak. Weiner hirtelen leállította őket – szokása sze­rint. „Na kérem – mondja a zongorásnak –, mi volt a hiba?” Nem tudta. A hegedűstől is megkérdezte: „Mi volt a hiba?” Erre elkezdett sorra kérdezősködni mindenkitől, míg végül engem hagyott utolsónak. Én bizony éppen hetyegtem egy kislánnyal a hátsó sorokban. „Kérem, nem figyeltem, nem tudom, mi volt a hiba” – válaszoltam. Mérgesen rám nézett és azt mondta: „Mondja kérem, ha magába szúr­nak egy gombostűt, csak akkor veszi észre, ha odafigyel?” Miután megtudtam, mi volt a hiba, ismét magyarázkodni kezdtem, hogy egy ismeretlen műnél honnan tudhattam volna. Erre Weiner ismét leégetett: „Kérem, elég soká tanult már nálam, hogy ennyi zenei ízlése legyen.”

Weiner Leó

Weiner Leó

Doráti Antal az 1920-as években járt a Zeneakadémi­ára:

A „magából-még-jó-zenész-lesz”-érdemren­det magam is megkaptam Weiner Leótól.

Ennek súlyát és fontosságát az bizonyítja legjobban, hogy máig is nemcsak az örömre és büszkeségre emlékezem, amit éreztem, mikor e szavakat rám vonatkoztatva hallot­tam – ma is érzem, amikor a sorokat leírom, a forróságot, amely akkor arcomat, fejemet elöntötte –, de még azt is pontosan tudom, mely mű, melyik tételének, melyik üteménél hangzott el ez a dicséret. Beethoven Esz-dúr zongoratriója – op. 70, no. 2 – első tétele be­vezetésében a 11. ütemben kezdődő átmeneti frázisnál; partnereim Hannover Gyuri és Pa­lotai Vili voltak.

Földes Andor ekképpen emlékezett a tananyagról és zenésszé válásáról:

Tizenkét éves koromban Weiner maga vette át a tanításomat. Zeneelméletet, formatant, hangszerelést és kompozíciót tanultam nála. Zenei tudásomnak 75%-át köszönhetem Weinernek. A 271 Bach-korált végigelemez­tük, de olyan módon, hogy mindig egy-egy adott szólamhoz új szólamokat kellett írnom. Eleinte a basszushoz, utána a szopránhoz, később pedig egyre nehezebbé vált a dolog, amikor az althoz és a tenor szólamokhoz ké­szítettem el a hiányzó szólamokat. Aki ezen az iskolán végigment, megtanult harmonizálni.

Utána Beethoven 17 vonósnégyesét elemez­tük. Partitúraolvasásképpen zongoráztuk a műveket, és közben formailag elemeztük. Fő­téma, melléktéma, zárótéma és így tovább, melyik hová visz, hogyan alakul a folyamat.

Amikor ezen is túljutottam, akkor jött a Tris­tan. Az első felvonást akkordikailag részlete­sen analizáltuk, szerkezet és funkció szerint egyaránt. Ez sem volt könnyű, de azt eredmé­nyezte, hogy húszéves korom körül a Tristan első felvonását kívülről el tudtam játszani. Ez volt zenei tudásom alapköve.

Weiner a visszaemlékezések tanúsága szerint rend­kívül kedvesen és barátságosan bánt növendékeivel, viszont a „zene elleni vétségeket” vagy a gyengébb teljesítményt nem tűrte, és ha ilyesmivel találkozott, bizony nem tett féket a nyelvére. Emlékmorzsa Földes­től:

Még gyerekkoromban írtam egy rövid kom­pozíciót. Nyitány volt a címe. Megmutattam Weinernek, aki meghallgatta, és utána kijelen­tette: – „Ez Mozart-stílusában van, de Mozart zsenialitása nélkül.”

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm

BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Weiner Leó arcképe, 1911 Olaj, vászon, 63 x 79 cm (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Dorátit pedig így érte a hideg zuhany:

Gyakran volt hallható a következő vagy ha­sonló konverzáció: „Mondta már valaki ma­gának, hogy rossz zenész?” „Nem, tanár úr.” „Hát akkor én mondom most!” Kegyetlen sza­vak voltak ezek, de nem úgy voltak kimondva, hogy bántók vagy sértők lettek volna, inkább buzdítóan hatottak, negatív voltuk dacára.

És végül Solti György emlékei:

Élénken emlékszem az első alkalomra, ami­kor az ő óráján játszanom kellett. Ez egy ked­ves barátommal és kollégámmal, Koromzay Dénessel együtt történt, Beethoven Tavaszi szonátáját játszottuk. Igaz, hogy hosszú órá­kon át gyakoroltuk, elképzelhetik, mennyire dobogott a szívünk, amikor az újoncok sze­replését kíváncsian váró növendékekkel te­lezsúfolt teremben első ízben kellett Weiner Leó előtt játszanunk. Híres volt arról, hogy senkit sem hagy 3 vagy 4 ütemnél többet játszani, mert mihelyt olyasmit hallott, ami alább volt a kifogástalannál, azonnal megál­lította és kijavította. Ezek után elképzelhető a meglepetésünk, hogy félbeszakítás nélkül engedte végigjátszani a szonáta első tételét. Emlékszem jellegzetes figyelő pozíciójára: a zongorától távol valamelyik sarokban ült, és fejét a kezeibe temette. Amikor a végére ér­tünk, azt mondta: „Mind a ketten nagyon jók és nagyon tehetségesek vagytok – hozzátok el a darabot a jövő héten.”

Hihetetlenül bol­dog délután volt ez a számomra! Aztán elvit­tük a darabot a következő héten – és elkez­dődött a négy-öt ütemenkénti kritika: a szó szoros értelmében ízekre szedett bennünket, amit természetesen megérdemeltünk! [...] Igazi mesteriskola volt ez, temérdek sok min­dent tanultunk benne.

Amikor elhagytam a Zeneakadémiát, szo­morúságomra minden kapcsolat megszűnt közöttünk, de amikor a háború után először hazatértem Magyarországra, s a Zeneakadé­mia nagytermében hangversenyt dirigáltam, ő is ott volt. A hangverseny után bejött hoz­zám, és elragadtatva azt mondta: nagyon élvezte Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájá­nak előadását, és nagy örömet szerzett neki. Mondanom sem kell, hogy a hetedik menny­országban éreztem magam – senkinek a di­csérete nem volt olyan fontos a számomra, sem akkor, sem azóta, mint a mi drága Wei­ner Leónké. Amíg csak élek, hálás leszek neki, és tudván tudom, hogy magyar muzsikusok százai élnek széles e világban, akik megoszt­ják velem ezt a hálámat, s ugyancsak emlé­kezetükben őrzik mindazt a csodás tanítást, amelyet a nagy Mestertől kaptunk.

 

Forrás: Berlász Melinda, Weiner Leó és tanítványai: Emlékeink Weiner Leóról (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2003).

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Kapcsolódó

Weiner Leó pedagógiai munkássága egy volt növendék visszaemlékezése alapján

Beszélgetés Deák Ágnes hegedűművész-tanárral.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Nézd meg online Szabó Magda Pilátusát a IV. Hét Domb Filmfesztiválon!

A koronavírus-járvány miatt az interneten tekintheti meg a közönség hétfőtől a IV. Hét Domb Filmfesztivál döntős filmjeit, és a rendezvény történetében először szavazhat is a döntőbe jutott alkotásokra - közölték a fesztivál szervezői.
Klasszikus

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.
Színház

Őrködjetek! – Léner Péter az SZFE-ügyről

Lapunkhoz eljuttatott levelében megszólalt az SZFE kapcsán a 84 éves Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, érdemes művész, akinek fia, Léner András is apja nyomdokaiba lépett: színész és rendező. A levelet változtatás nélkül közöljük!
Színház

A két pápa – Magyarországon először a Rózsavölgyiben

Vecsei H. Miklós igazi színászlegendákkal állítja színpadra XVI. Benedek és Ferenc pápa különleges kapcsolatát.
Színház

SZFE: a kuratórium pályázat nélkül nevezhet ki rektorhelyetteseket, akik az intézményt is vezethetik

"Kézi vezérlésre áll át a fenntartó, az SZFE eljárásokat indít" címmel adott ki közleményt a Színház- és Filmművészeti Egyetem miután egyoldalúan és visszamenőleg módosította a szervezeti és működési szabályzatot az új kuratórium, hogy ne kelljen pályázatot kiírni a rektorhelyettesek kinevezéséhez. Ráadásul lehetővé tették, hogy az ezt a pozíciót betöltők az intézményvezetői jogköröket is ellássák.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.
Klasszikus hír

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.
Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.