A múltkoriban az ördög hangközéről írtunk érdekes cikket, ha arról lemaradtál, mindenképpen pótold be. Most Igor Stravinsky egyik leghíresebb harmóniai invenciójáról, a Petruska-akkordról lesz szó.

Igor Stravinsky mestere volt annak, hogy jellegzetes harmóniákat hozzon létre, amelyek varázslatos hangulatot teremtenek olyan balettzenéiben, mint a Tűzmadár, a Tavaszi áldozat vagy a Petruska. A Petruska, három bábu tragikus szerelmének története Szergej Gyagilevvel együttműködésben jött létre, ősbemutatóját 1911 júniusában tartották.

Nevezetes a balettben hallható akkord, amely valójában két, egymásra helyezett hangzat: egy Fisz-dúr és egy C-dúr. Így hangzik:

És íme, az öt vonalon ábrázolva:

A Petruska-akkord

A két akkord két külön világ keveredését illusztrálja: az emberi és a bábu világét, azok távolságát és ellentétét. És itt kell szót ejtenünk az ördög hangközéről: a C és a Fisz épp a szűkített kvint, tehát az ún. tritónusz távolságára állnak egymástól.

A két akkord együtt egy hexatonikus skálát alkot – ez annyit jelent, hogy a hangsornak hat tagja van. Ez a hat tag konkrétan: C, Desz, E, Gesz, G, B (vagy másik elnevezéssel: C, Cisz, E, Fisz, G, Aisz). Ez a hat hang a tritónusz hangsor elnevezést kapta, mivel az oktávot egyenlő arányban osztják szét, két szűkített kvintre: C-től Fisz-ig, Fisz-től C-ig.

A tritónusz hangsor: C-től Fisz-ig szűkített kvint.

De miért érdekes mindez? Hát főként azért, mert az ilyesféle megoldások úgy hatnak elemi erővel és újdonságként a zenehallgatóra, hogy épp csak feszegetik, de nem bontják meg a muzsika tonális kereteit. Kellő invencióval ugyanis még tonális nyelven is lehet újat mutatni – ráadásul, ismerjük el, a Petruska-akkord nagyon jól hangzik.

Mi ez a sorozat?

Te is jártál már úgy, hogy meghívtak egy elegáns koktélpartiba, ahol csupa sznob és nagyvilági ember múlatta az időt, de te csak álltál a sarokban bután, mert nem tudtad, miről beszélgess? Nos, ennek vége! Vágj fel előttük azzal a sok érdekességgel, amit itt olvasol. Sorozatunk korábbi részeit itt találod>>>