Klasszikus

Mahlerrel együtt szemléljük az ürességet

2018.12.20. 14:30
Ajánlom
Német táncok, sláger-versenymű és egy grandiózus Mahler-szimfónia. Megállt a levegő is a Concerto Budapest előadása végén, és belehallgattunk a halálba. De tapsolni tudunk-e neki?

Mozart, Mendelssohn és Mahler – három különböző világot rejtő zeneszerzőt fűzött egybe a Concerto Budapest december 16-i koncertje, amelyen a dél-koreai származású, német születésű hegedűművésznő, Clara-Jumi Kang (*1987) lépett fel.

A kicsi felől közelítünk tehát a nagyhoz, az út hatalmas: Mendelssohn idejében az európai zenekultúra fénykorát élte, még alig tapasztalt bármit is a spengleri tünetekből. Ettől a ragyogó formavilágú, arányos, esztétikus csillogású versenyműtől kell eljutni a személyes és kollektív halálokat megéneklő, a némaságot is zenévé emelő monumentális IX. szimfóniáig, Mahler utolsó befejezett művéig.

Persze Mozart Három német tánca (K605) sem jelentéktelen „aprófa” a zenetörténet erdejében. Érdekes megcsodálni az első tánc finom fanfárját, a hangszerelésbeli gazdagságot, és azt a nem hivalkodó módot, ahogy a Concerto Budapest a kottát életre kelti. A harmadik táncban csengőkkel lépnek színpadra a zenészek – kedves gesztus a zenekar részéről, hogy hagy időt a koncertre hangolódni.

concerto_PJ034-140155.jpg

Clara-Jumi Kang a Concerto Budapest december 16-i koncertjén a Müpában (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Clara-Jumi Kang hegedűművésznőt csodagyerekként ismerte meg a nagyvilág, kilencévesen már lemezt készített és rangos versenyeket nyer, és feltétezhetjük róla, hogy minden idők talán legnépszerűbb hegedűversenyével, Mendelssohn e-moll hegedűversenyével sem tegnap találkozott. Épp ezért voltam rá kíváncsi, hogy hogyan interpretálja ezt a favorit opuszt, amelyet én Joshua Belltől hallottam utoljára. Máshogy játssza, mint amiket eddig hallottam: az első tétel szinte zaklatottan, szinte agitato kezdődik, és finoman fokozódik egészen a második témáig. A molto appassionato egészen újszerű, radikális definíciója ez a Mendelssohn-concerto esetében, igaz, a teltebb, kielégítőbb hegedűtónus áldozatul esik neki, de én nem bánom. Főleg, hogy innen hallgatva a második, Andante tétel is hatásosabb, nyugtatóbb. Clara-Jumi Kang dallamvezetése vágyat kelt, lélegzik, de helyenként a pontosabban megfogott vibratót hiányoltam. A harmadik tételben jól hallható volt, ahogy a szólista és a zenekar figyel egymásra, az előbbinek nem okoztak gondok a virtuóz futamok sem.

concerto_PJ047-140154.jpg

A Concerto Budapest december 16-án a Müpában. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

A hangverseny elefántja Mahler IX. szimfóniája volt, amelyre ritkán vállalkozik zenekar (illetve közönség).

Mondhatjuk akár, hogy a vállalkozásban már feltételezhetjük a kiválóságot. Mahler Kilencedikje a szerző életművének különös darabja: trip a kozmoszba, a végtelenbe, a személytelenbe. Schönberg írta a műről, hogy mintha Mahlert csak szócsőként használta volna egy rejtelmes kilétű szerző. Szokás ezt az alkotást a halál tragikuma felől értelmezni, s legalább olyan érvénye van a halandóság himnuszát hallani a szimfóniában. A lemezgyűjtők számára igazi kincsek különböző interpretációk: mindenképpen érdemes meghallgatni, hogy Claudio Abbado élő felvételén több percnyi csend követi az utolsó pianissimo hangokat. Bernstein fél óra alatt játssza az utolsó tételt, Bruno Walter referenciapontként emlegetett 1938-as felvételén ez mintegy 18 perc. De nem is eszmei-filozófiai értelmezést kerestem most Keller András és a Concerto Budapest interpretációjában. Mahler Kilencedikje lehet felőlem a tonalitás halála, a lánya halála felett érzett fájdalom, saját halálának vagy a négy évvel később kitörő világháborúnak az előérzete, ahogy sokan gondolni vélik – vagy lehet mindez együttvéve.

Az érdekelt inkább, hogy mennyire tud a Concerto Budapest belevonni az előadásba – engem, illetve a teremben ülő mintegy 2-3 ezer hallgatót.

concerto_PJ048-140153.jpg

Keller András Mahler 9. szimfóniáját vezényli a Concerto Budapest élén. Müpa, 2018. december 16. (Fotó/Forrás: Posztós János / Concerto Budapest)

Az első tétel a búcsú: a földi lét moll, az elrugaszkodás dúr, s a túlvilág látomását a piccolo, a fuvola, az oboa és a szólóhegedű madárhangjai kísérik. Nem mintha programzenéről beszélnénk, bár az egyik felirat megenged hasonlót: Wie ein Kondukt – „mint egy gyászmenet”. Keller András és a Concerto Budapest szeszélyes, szenvedélyes, és jól érzik azt a szabálytalan „szívritmust”, amely a tételt jellemzi.

A szimfónia érdekessége, hogy két scherzo-szerű tételt szerepeltet egymás után. A C-dúr Ländler-tétel karakteres, lendületes hangvétele sokkal inkább tetszett, mint a túl ironikus, lassabb interpretációk. A magyar zenekaroknak amúgy is erőssége a markáns, karakteres hang, és a Concerto Budapest a burleszk rondóban (III.) egészen belevont ebbe a furcsa, groteszk karneválba, fájlaltam is, hogy nem szabad tapsolni a végén. (Tudom, hogy nem illik, de a tételszünetig visszatartott köhögések hadserege jobban hangzik?)

A záró Adagio szívbemarkoló, telt vonósokkal szólalt meg. Valahogy sohasem fért a fejemben ennek a tételnek a felirata: „zurückhaltend” – visszafogottan, tartózkodóan. Persze tudni vélem, mire vonatkozik a megjegyzés. A halál nem eksztázis, nem egy felfokozott állapot. Hátradőlünk, szemléljük a feledést, a múlást, a semmit. Varázslatos, ahogy az egymásba kapaszkodó, egymásból kibomló dallamok a lehető legnemesebb egyszerűségben szólalnak meg a Concerto Budapest zenészeinek hangszerein. Az utolsó hangok után – itt is van egy érdekes utasítás: ersterbend, elhalóan –

azért imádkoztam, hogy Keller András tartsa fenn a kezét, amíg csak az izmai bírják, várjunk még a tenyerek csapkodásával. Valahogy lehetetlen ilyenkor ovációban kitörni, olyan ez a zene, hogy nem engedi, hogy kívülről tapsolják.

Mahlert hallgatni tanulni kell, tanulni érdemes, csendben lenni létszükséglet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Klasszikus interjú

„A közönség lelkesedése azonnal feledtette az összes problémát” – gondolatok a 6. Klassz a pARTon margójára

A zenei világot tekintve 2020 a lemondott koncertek éve. A fesztiváloknak különösen lesújtó ez az esztendő, mégis van pár szerencsés sorozat, ahol a csillagok együttállása – és persze a vírus két hulláma közti nyári fellélegzés – lehetővé tette, hogy visszacsempéssze az élő klasszikus zenét az emberek életébe. Ilyen volt a Balaton északi partján már hagyományos Klassz a pARTon is, ahol közel félszáz hangverseny szólalhatott meg. A program összeállításáról, a szervezés nehézségeiről, a koncertéletbe való nagy visszatérésről és a legfontosabb élményekről Érdi Mártával és a fesztivál művészeti vezetőjével, Érdi Tamás zongoraművésszel beszélgettünk.
Klasszikus hír

A Magyar Tehetség Nagykövete lett Várdai István

Várdai István a tehetséggondozásban vállalt szerepe miatt idén októberben megkapta a Magyar Tehetség Nagykövete címet.
Klasszikus ajánló

Várdai István szólójátékával indítja az évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Zeneakadémián nyitja meg az idei évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar október 25-én. Az új művészeti igazgató Várdai István szólistaként is fellép az évadnyitó koncerten. A műsorban J. S. Bach és fia, C. P. E. Bach, valamint Mendelssohn klasszikus darabjai szerepelnek.
Klasszikus kult50

A zenekar lett életének második fejezete – Keller András a Kult50-ben

Keller András néhány éve főként karmesterként áll színpadon, a vonósnégyesezés után a zenekarról szól élete második fejezete. A Concerto Budapest pedig virágzik a kezei alatt, és már számon tartja őket a nemzetközi szakma.