Klasszikus

Velence női szemmel

2019.02.08. 10:35
Ajánlom
Közös koncertet adott Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro La Veneziana – Barbara Strozzi és mesterei címmel január 5-én a Zeneakadémia Nagytermében. Kritika.

Az est bizonyos értelemben rendhagyónak tekinthető még a barokk tematikán belül is. Mint ahogy azt a karmester, Francesco Corti a koncertet követő beszélgetésben is kifejtette,

ritka az, amikor koncerttermekben kizárólag 17. századi barokk szerzők műveit játsszák, hacsak nem Monteverdiről van szó.

Az előadás műsorának összeállítása azért is figyelemre méltó volt, mert jelentős részét képezték Barbara Strozzi barokk énekes- és zeneszerzőnő művei. A koncert egyben ízelítőt adott Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro közös, új lemezéből.

Barbara Strozzi azon 17. századi zeneszerzők közé tartozik, akiknek életútját ma is viszonylagos homály fedi, ugyanakkor vétek lenne nem észrevenni a rendkívüliségét.

barath_02-103043.jpg

Baráth Emőke (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Dimény András)

Bár az itáliai humanizmus liberálisabb közeg volt, mint az azt követő polgári világ, mindenképpen meglepő a tény, hogy Strozzi darabjait nem álnéven, hanem saját nevén adatta ki. Valójában máig nem igazán gondolunk a zeneszerzésre mint potenciálisan női szakmára, azzal együtt sem, hogy a 20. század második fele óta nem annyira meglepő, ha egy nő zeneszerzésre adja a fejét. Ezt a képet üdítően árnyalja a most készült lemez, illetve a szóban forgó koncert. A Strozzi művei köré épített műsorból azért természetesen nem hiányoztak a férfi zeneszerzők sem: Marini, Cesti, Merula és Cavalli műveiből is hallhattunk részleteket. A zenészek odaadása és profizmusa rendkívül magas színvonalon keltette életre a zeneszerzőnő műveit, Baráth Emőke előadásában pedig nemcsak mesterien átgondolt és megtanult műsort hallhattunk, hanem általa közvetve betekintést nyerhettünk kicsit a 17. századi Itália világába. Közelebb kerülhettünk a szerző személyéhez, már csak azért is, mert feltételezhető, hogy Strozzi műveit saját maga számára is írta.

Számomra akkor mutatta legemberibb arcát a zene – és ezen keresztül maga Strozzi –, amikor virtuóz, gúnyosabb szövegű darabjait hallhattuk. Természetesen nem vitatható el ebben az énekesnő érdeme, aki teljes beleéléssel és odaadással tudta közvetíteni a zenében megjelenő érzelmeket.

Nem vitás, hogy a művek komoly kihívást jelentenek az előadóművésznek, ahogy azt Baráth Emőke meg is erősítette a hangversenyt követő beszélgetésben, ugyanakkor a hallgatóság ebből semmit sem érzékelt. Mind a hangszeresek, mind az énekesnő előadása olyan könnyedséget és összhangot sugárzott, hogy fel sem merülhetett annak a lehetősége, hogy esetleg problémát jelentett egy-egy szakasz elsajátítása és kivitelezése.

20190105_barath_emoke_es_az_il_pomo_d_oro_dimeny_andras_7_-103042.jpg

Az Il Pomo d’Oro együttes a Zeneakadémián január 5-én (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Dimény András)

Kiemelendő a zenekar profizmusa is, ugyanis a produkció során folyamatosan érzékelhető volt a megfeszített figyelem és a „közös muzsikálás” légköre, ami magas színvonalú, homogén zenekari hangzást eredményezett. Az együttest dicséri továbbá, hogy – egy-egy pillanat kivételével – folyamatos tiszta intonálás jellemezte a játékukat, ami historikus hangszereken talán még nagyobb kihívást jelent, mint modern hangszereken. Kellemesen csalódtam, amikor a prekoncepciómmal ellentétben világossá vált, hogy a Zeneakadémia Nagytermét is képes elegendő hanggal megtölteni ez a kis barokk együttes. Igaz, időnként támadhatott olyan érzésünk is, hogy a zene karaktere nagyobb hangerőt kívánna, de a terem paraméterei, illetve a zenekar létszáma ezt nem teszi lehetővé.

Az előadás legnagyobb érdemének azt tartom, hogy képes volt historikus lenni. Nemcsak abban az értelemben, hogy historikus hangszereken játszottak, és az annak megfelelő hangolás szerint hangoltak – tehát a megfelelő „eszközöket” használták a kottában leírtak megszólaltatására –, hanem abban is, hogy időről-időre elfelejthettük, hogy koncertteremben vagyunk.

Egy – a Nagyteremnél jóval kisebb – velencei szalonban érezhettük magunkat, ahol a zeneszerző-énekesnő hol megríkatja, hol viccelődve megleckézteti a hallgatóságát. Ennek az érzésnek az elérése pedig nem a historikus hangszerek használatának tudható be, sokkal inkább a zenészek, különösképp Baráth Emőke az előadott darabokkal való elmélyült kapcsolatának. Nem pusztán közvetítőként voltak jelen, de szerves részei lettek a műveknek és a megteremtett atmoszférának is.

barath_01-103043.jpg

Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Dimény András)

Érdemes még megjegyezni, hogy a teltebb hangzás valószínűleg annak köszönhető, hogy a basso continuót nagyobb együttes játszotta, ezáltal dús alapot adtak a szoprán hangnak, illetve a két hegedűnek. A hangszeres műveknél a felső szólamokat játszó két hegedű néha kevésbé tudott érvényesülni a basszus mellett, illetve egy-egy futam erejéig az volt az érzésem, hogy leheletnyivel lassabb tempó jobban illett volna a dallamhoz. Az összehangolt játékot és a jó együtthangzást ugyanakkor ezek a rövid szakaszok nem befolyásolták.

Azoknak, akik nem hallották a koncertet, vigaszul szolgálhat, hogy bár az élő előadás spontaneitásáról és jótékony tökéletlenségéről lemaradtak, a megjelent lemez számukra is elérhető, és ezáltal megismerhető ez a minden szempontból különleges műsor.

Ádány Rebeka kritikája

Koncert ideje, helye: 2019. január 5., 19:30, Zeneakadémia, Nagyterem
Tiszta Barokk, La Veneziana – Barbara Strozzi és mesterei, Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro

 

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

Kapcsolódó

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

A 17. velencei énekes-zeneszerzőnő művei szerepelnek Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro új lemezén, amely az Erato kiadásában jelenik meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.
Klasszikus hír

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.