Könyv

„A karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem”

Művészi szabadság
2020.04.02. 17:40
Ajánlom
Interjúsorozatunkban művészekkel, a kulturális élet szereplőivel beszélgetünk arról, hogyan élik meg, át és túl a koronavírus-járvány időszakát. A friss Baumgarten-emlékdíjas Marno János költő, író évek óta visszahúzódó életet él, betegsége sokszor a négy fal közé szorította. Ha van veszélyeztetett ember ezen járvány idején, akkor ő az. Ez az interjú mégis egészen szívderítő, szó van benne az újrafelfedezésekről, Fehér babákról és a szabad gondolkodásról.

Mivel tölti most az idejét?

Tudatosan annyit mondhatok csak, hogy válaszadással. Ezt nem ironikusan teszem, mint krónikus tüdőbetegnek nehezemre is esnék az ironizálás, hiszen már az a kifejezés, hogy „időmet”, henye magabiztosságra vall, egyáltalán nem olyan biztos, hogy ez most az én időm. Sőt, evvel a betegséggel biztosan nem.

Legföljebb kölcsön-idő, amit pontosan be kellene osztanom, hogy kijöjjek belőle a visszafizetés időpontjáig. Már ez, ugye, vészjóslóan hangzik. A vészhelyzethez képest mégis jóval több időt emésztenek fel a tűnődések, mint más, nyugodtabb napokon, valamiért, nem tudom, miért, a karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem. Teríti.

Olvasok, írok, illetve sokat tornázom az asztali gépen ötletszerűen kiválasztott hallgatni- és néznivalókra tapadt figyelemmel. A belső szemlélődéseket kiterjesztem a neten található, kiválasztható riportokra, zenékre, dokumentumfilmekre, sok mindenre. Csinálok egy másfél órás gyakorlatsort, és közben végigkövetek egy beszélgetést például Bereményi Gézával, azután mivel ez kíváncsivá tett a Bereményi–Cseh Tamás kultusz iránt, megnézek, meghallgatok néhány zenés videót. És vitatkozni kezdek a régebbi véleményeimmel, amikor inkább csak irritált a Cseh Tamás-i, erősen gesztikus, túlmimikázott dalbeszéd, ez a vagány értelmiségi szentimentalizmus, amit most sem éreztem kevésbé, mégis mindettől most meghatódtam. Bereményitől és Csehtől is nagyon, a két, egymástól markánsan különböző alkatú művészembertől, akiknek a szimbiózisa, így járvány idején, szívbemarkoló és torokszorító melankóliát szólaltatott meg. Számomra újdonságként hatott a Fehér babák című dal is, aminek tudtommal társszerzője Másik János is, és aminek a legfantasztikusabb előadását talán az a három színésznő (a nagyszerű zenekarral együtt) produkálta, akik valósággal megjelenítették a dalban emlegetett fehér babákat. Jordán Adél, Hámori Gabi és Bede Sári, és sajnos a zenészek nevét nem ismerem, még a fantasztikusan zongorázó hölgyét, a negyedik babáét sem. Ha jól láttam, 2015-ben készülhetett ez a felvétel talán a Katona József színpadán, azért gondolom, hogy ott, mert Cseh Tamás a Katona társulatának volt a tagja. Ezt a felvételt tegnap délután fedeztem fel, azóta kábé hatszor vagy hétszer újranéztem-hallgattam, növekvő csodálattal a dal, a dalszöveg és a zseniális előadók iránt. Gyönyör a járvány idején.

Ezek szerint ebben a helyzetben új vagy újrafelfedezések is vannak?

Valószínűleg a koronának köszönhetem ezt az élményt s azt, hogy újra megszerettem a színészvilágot. Elfelejtettem, milyen izgalmas, érzékeny, finoman artikulált kibontására válhat képessé egy színész a tulajdon habitusát illetően - összehangolódva a tőle különböző habitusú, ám nem kevésbé izgalmas szereplőtársakkal. Talán a színművészet nem más, mint az individuum személyiségének a feltárása, alkotó elemzése, potenciális rétegzettségének az életre keltője. És hát amennyire magam vonakodom a versekben a húrok direkt pengetésétől (mint aki félti az ujjbegyeit), annyira magába tud szippantani az a férfias (Bereményi) és fiús-kamaszos (Cseh) szentimentalizmus, amit ez a legendás páros művelt évtizedeken át.

Mit tanácsol az elkövetkező hetekre?

Tanácsolni bármit másoknak? Nekem a legnagyobb élvezetet – az érzelmiségen túl – a szabad gondolkodás adja; az, amikor a páni félelem éppen nem markolássza a torkomat, ahogy most teszi, hajnali kettőkor, miután frissen olvastam az olaszországi fejleményekről, és szakértői jóslásokról, melyek szerint a pánik ezúttal indokolt, túlságosan is megalapozott, senki se érezze magát biztonságban, de azért tegyen meg mindent a megfertőződés késleltetéséért. Szabadon ilyen szorításban nehéz gondolkodni, bölcselkedni azon, hogy miféle mutációja az ember az élővilágnak, hogy reflexszerűen rábízza magát az ítélőképességére, helyes választásokra, döntésekre képes, tudja, érzi, mi a különbség a jó és a rossz, a szép és a csúf, az igaz és a hamis között, súlyosabb krízisekben pedig valamely felsőbb hatalomhoz fohászkodik.

Azt hiszi magáról, őszinte hittel teli a szíve, még ha gondolatait nemigen sikerül az elképzelt transzcendensre összpontosítania.

Nekem legalábbis ez az alapélményem, és író vagy költő kortársaimon, a munkáikat olvasgatva hasonló vergődéseket érzékelek. De kamaszként olvasva Camus Pestisét, azután, hogy a Közönyt és a gyönyörűséges novelláit olvastam, elkeserített a Pestis allegorikus mondanivalója, elkeserített az, hogy van mondanivalója, és annak nagyobb fontosságot tulajdonít, mint ami épp előtte áll, épp magától bekövetkezne, ha nem fojtaná bele a szót a mondanivalójával. Természetesen a Közöny (Az idegen) ettől a mondanivalós hübrisztől nem vált visszamenőleg jelentéktelenebbé, csak engem szomorított el, elvetemült kamaszt, hogy egy zseniális ember elhitte, hogy kimondhatja a tutit. Holott a párhuzam a Pestis és a Hitleráj, valamint a sztálini kommunizmus között egy esszé erejéig még elment volna, tanakodásképpen, ám önmagáért beszélő műalkotásnak nem; szabad gondolkodásra talán olyankor válik képessé az ember, amikor nem ő gondol valamit valamiről, hanem az illető valami szólal meg teljes szuverenitással az ember tudatában. Ilyenkor érzem azt, hogy nem a véleményemmel hozakodtam elő akármiről, hanem de facto mondtam azt, amire a gondolat felhatalmazott.

Ilyesmit azonban javasolhatok-e pestis idején embertársaimnak? Hogy két pánikroham között engedjék át magukat a még korántsem saját gondolataiknak? Hanem mint vendégeknek? Mivelhogy mi magunk sem vagyunk mások?

A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Szilágyi Lenke

Marno János és Horváth Kristóf "Színészbob" a Kult50-ben

„Az öröm olyankor jön, ha sarjadni látok valami életet”

Kapcsolódó

„Az öröm olyankor jön, ha sarjadni látok valami életet”

Az egyik legfontosabb kortárs költő. Saját maga szerint dühből írta az egyik legjobb versét, ugyanakkor igyekszik megszabadulni a véleményétől, amikor ír. Marno Jánossal beszélgettünk tehetségről, örömről, dühről, József Attiláról, Tandori Dezsőről, a költészet evidenciájáról, éppen aznap, amikor meghalt Térey János.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bogányi Tibor karmesteri pálca helyett csellót ragad A magyar kultúra napján

Magyar zeneszerzők művei csendülnek fel 2021. január 22-én, pénteken, a magyar kultúra napján 19.30 órakor a Müpában. A pécsi zenekar ünnepi koncertjét a Müpa Home ingyenes közvetítéssorozat keretében élőben követheti majd a közönség az intézmény online platformjain.
Klasszikus

Dokumentumfilm készült Erkel Ferenc Himnuszáról – Nézze meg online, itt!

A Himnusz keletkezéséről készített dokumentumfilmet a Budapesti Filharmóniai Társaság (BFT) és az Erkel Ferenc Társaság A Himnusz regényes története címmel, Juhász Annával és Becze Szilviával.
Klasszikus

Öt mesterhegedűvel gazdagodott a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyéves keresést követően öt mesterhegedűre talált rá, amelyek még magasabb művészeti interpretációt tesznek lehetővé az együttes számára a jövőben. A zenekar soron következő tavaszi koncertjein már hallhatóak lesznek az új hangszerek.
Zenés színház

„Mindannyian vágyunk erre az idilli szerelemre” – János vitéz az Operett Online-on

Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátékával folytatódik a Budapesti Operettszínház közvetítés-sorozata január 22-én. A Petőfi Sándor elbeszéléséből írt János vitéz Bozsik Yvette rendezésében újfajta értelmezést kap, eggyé olvad benne a túlvilági és a földi lét.
Színház

Szarka Gábor büszke: „az utolsó simításokat” végzik

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) történetének legjelentősebb fejlesztési programja vette kezdetét, amelynek első lépéseként új intézetnevekkel és megújult, modern oktatási helyszínekkel várják a hallgatókat és oktatókat - közölte Szarka Gábor kancellár az SZFE új, naphegyi campusának csütörtöki sajtóbejárásán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv hír

Mészöly-centenáriummal indul a Várkert Irodalom sorozata

Streamelt esttel jelentkezik a Várkert Bazár január 21-én. A Mészöly Miklós személye köré szerveződő esten szóba kerülnek az író alkotásai, a rá ható és általa teremtett stílusirányzatok, valamint iskolák, de megelevenedik a Polcz Alaine-nel kötött házassága is, melynek 53 évét irodalmi művek és levelek őrzik.
Könyv magazin

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet” – 100 éve született Mészöly Miklós

1921. január 19-én született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója, Mészöly Miklós. Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet is fűződik a nevéhez.
Könyv magazin

Vámos Miklós: Prűd lelkűek legyenek óvatosak ezzel a könyvvel

Az új évben is folytatódik a Fidelio.hu-n Vámos Miklós sorozata, amelyben a népszerű író megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Bakos Gyöngyi Nyolcszáz utca gyalog című első kötetét ajánlja. Gondolataira a könyv szerzője reagál.
Könyv magazin

Mindent a mi Budapestünkről – Így éled újjá a Városháza Kiadó

Ha hiányozna Budapest, ideje könyvekbe menekülni. Schiffer Jánossal, a Városháza Kiadó vezetőjével a főváros saját könyvkiadójáról beszélgettünk.
Könyv magazin

Az „igazi” Lúdas Matyi – kiről mintázta Fazekas Mihály a legnagyobb hősét?

Fazekas Mihály legismertebb művének, a Lúdas Matyinak keletkezéséről alig tudunk valamit. Vargha Balázs irodalomtörténész szerint az író Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájából vette át az alapmotívumokat, de arról, hogy kit is rejt Matyi és Döbrögi figurája, megoszlanak a vélemények.