Könyv

Ilyen volt átélni Trianont

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon
2020.06.06. 11:10
Ajánlom
Trianon és a hozzá kapcsolódó valamennyi kérdés olyan erős politikai felhangot kapott, hogy minden, a témával kapcsolatos kutatás vagy kötet darázsfészekbe nyúl. Tudva, hogy milyen heves érzelmeket vált ki az I. világháborút lezáró egyezmény, meglepő, milyen keveset beszélünk az egyes emberekre gyakorolt hatásáról, s arról, hogy miképp csapódott le a mindennapokban, a lakosságon a területek elcsatolása. Ablonczy Balázs történész ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a napokban megjelent az Ismeretlen Trianon című kötetével.

A szerző rendhagyó online könyvbemutatón mesélt a kötet készítésének körülményeiről, a korábban ismeretlen történetekről, melyek megítélése szerint fontos adalékokkal szolgálnak a történelem eme szeletéhez és nem hallgatta el a témában rejlő kihívásokat sem.

Ablonczy_b1-110142.jpg

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon c. könyve (Fotó/Forrás: Jaffa Kiadó)

A bérből és fizetésből élő, hivatalnok középosztály zuhant irtózatosan nagyot a társadalom tetejéről a legaljára.

Olyan menekültté válik valaki, aki mondjuk egy felvidéki kisvárosban volt adótisztviselő, a társadalom elitjéhez tartozott és háromszobás lakása volt zongorával a nappaliban, hogy a nyugati pályaudvaron egy vagonban lakik a családjával és szenet kell lopnia a mozdonyokról, hogy fűteni tudja a kifűthetetlen vagont

– érzékelteti szemléletesen Ablonczy Balázs kutató, hogyan is tapasztalta meg az ország lakossága az első világháború vége, illetve a trianoni békeszerződés következményeit. (Ebben a témában lásd. még Petneki Katalin: Gyermekvonat Angliába című kötetének egyes részei. - a szerk.)

A történész az MTA Lendület – Trianon 100 kutatócsoportjának a vezetője, s azt itt végzett kutatás eredményei jelennek meg a könyvben.

A szokásos eseménytörténeten, a politikai történéseken túl érdemes egy szinttel lejjebb menni, és megnézni, helyben hogyan zajlik egy impériumváltás egy erdélyi kisvárosban?

Hogy néz ki, ha elszabadul az erőszak, ha nincs mit enni? Ha az embernek elkopik a cipője? Nem járnak a villamosok, nincsen szén.

(Abban az időben a városi erőművek szén alapúak voltak.)” – sorolja Ablonczy a kötetben felvetett kérdések egy részét. „És egy kicsit fölé is menni: mik azok a gondolatok, stratégiai megfontolások, amik mozgatják a nagyhatalmakat? Ez korábban is szóba került már, de új szempontokat is felvetek. Ilyen például a Duna szerepe a korszak geopolitikai gondolkodásában.”

LA-190704-Kep-1-730x498-165916.jpg

A menekültek jelentős része eleinte vagonokban lakott

Ablonczy megvizsgálja a magyar közbeszéd toposzait is, és utánajár, valóban olyan sorsdöntőek voltak-e, mint ahogy az utókor emlékszik.

Eljátszik a „Mi lett volna, ha…?” kérdéssel is, ugyanakkor figyelmeztet, hogy ezek a gondolatkísérletek csak a fantázia termékei, és ekként kell őket értékelni. Az aláírás elutasításának vagy az előnyösebb alkunak a lehetősége mellett elemez olyan, általában háttérbe szoruló kérdéseket is, mint a korszak közellátási problémái, az országban tapasztalható erőszak és a menekültek.

Azt hangsúlyoznám ki, hogy nagyon hirtelen a zuhanás” – mondja a kutató arra a kérdésre, hogy miért volt ilyen megrázó az I. világháborút lezáró időszak és a békeszerződés.

1918 júniusáig egy átlagos újságolvasó azt gondolhatta, hogy a Monarchia elérte a háborús céljait: Szerbia »meg lett büntetve«, Románia nagy részét elfoglalta az osztrák–magyar és a német hadsereg, Oroszország vissza van szorítva,

jól láthatóan összeomlik, szintén békét köt. Úgy néz ki, hogy a Monarchia nagyon jól helyt állt. Persze voltak gondok a közellátásban, de a Monarchia közellátása és ezen belül Magyarországé egészen jól működött. Merész kijelentés, de a korszakban egy magyar kevesebbet nélkülözött, mint egy német. Ebből az 1918 tavaszi, optimistának is nevezhető közhangulatból következik be egy iszonyatos mértékű zuhanás – sok tekintetben mélyebbre, mint a szomszédos országokban.

1920-ban egy átlag magyar életszínvonala 50-90 százalékkal volt alacsonyabb, mint az utolsó békeévben. A GDP 30 százalékkal esett vissza.”

4275646170657374695f7661676f6e6c616bc3b36b2c5f313932302e5f4d656e656bc3bc6c74656b5f617a5f656c637361746f6c745f746572c3bc6c6574656b72c3b56c2e6a7067-165813.jpg

Vagonlakók

Sokak számára az is sokkoló volt, hogy a kisebb esést az ipari munkásság szenvedte el, mert nekik jobb volt az érdekérvényesítési képességük a háború alatt. Meg tudták szervezni a maguk ellátását. A bérből és fizetésből élő, hivatalnok középosztály került a társadalom tetejéről a legaljára. Ez egy óriási zuhanás egyéni és társadalmi szinten is. Harag, frusztráció és politikai radikalizmus – sokféle következménye lehetett.

Például több erőszakhullám, amelyek kapcsán a könyv korábban nem ismert szempontokat is felvet.

1918-ig nem voltak Magyarország területén harci cselekmények, vagyis a magyar társadalom jelentős részének nem volt háborús élménye.

Sokáig jegyrendszer sincs, jönnek a sebesültekkel teli vonatok haza, 1916-ba betörnek a románok, de az, amit Észak-Franciaországban, Oroszországban vagy akár Szerbiában éveken keresztül megél a lakosság, hogy itt egy másik hadsereg, akinek ki vagyunk szolgáltatva, aki durva elnyomó eszközökkel érvényesíti a akaratát – ez a tapasztalat nincs meg. Ez is sokkolja a társadalom jelentős részét.

fortepan_39519-170614.jpg

Katonák az I. világháborúban, 1914-ben (Fotó/Forrás: fortepan)

„Ha pusztán a halálos áldozatok számát nézzük, akkor a vörös és a fehér terror alatt összesen nagyjából 1500-2000 ember halt meg. Mondjuk, a fele akkora Finnországgal összehasonlítva ott 50 ezer ember esett áldozatul a vörösök és fehérek közötti polgárháborúnak” – idézi a statisztikát. –

Az erőszak nemcsak arra hat, akit megölnek, hanem azt is traumatizálja, aki látja,

illetve nemcsak halálos áldozatok voltak. Általánossá vált a verés, a kínzás, a túszszedés.”

AmagyarkormanykuldottsegtagjaimegerkeznekaNagy-Trianon-palotabaabekeszerzodesalairasara1920junius4-en-105758.jpg

A magyar kormányküldöttség tagjai megérkeznek a Nagy-Trianon-palotába, a békeszerződés aláírására, 1920. június 4-én (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

A közkeletű elképzelésekkel szemben az erőszak megjelenése gyakran nem is etnikai alapon történt.

Kaposvár például azon kevés magyar megyeszékhely egyike, amely nem kerül idegen megszállás alá, de 1918 végén a környékbeli puszták és falvak népe bemegy a városba és kifosztja. Akkora a felfordulás, hogy a városi polgárság elgondolkodik azon, behívja a Somogy megye déli részén állomásozó szerb megszálló csapatokat, hogy csináljanak rendet. (Ez nem egy elszigetelt történet – Kassán, Nyitrán is történt hasonló.) A mai perspektívánkból könnyű azt mondani, hogy: Micsoda hazaárulók! Be akarták hívni a szerbeket! A városlakók nagy része biztonságra vágyik” – emlékeztet Ablonczy, majd egy példával meg is világítja: „Az egy dolog, hogy az ember egy éjszaka nem tud aludni, mert verik a rácsot az alatta lévő bolthelyiségen – ha valaki a bulinegyedben lakik, akkor ez egy mindennapos élmény.

De ha ez egy hete zajlik, belőnek az ablakon, esetleg megszurkálják bajonettel és senkire nem számíthat, mert a polgárőrség nem mer odajönni,

vagy nem is állt föl, vagy különböző nemzetiségek alkotják, akkor ez a városi polgárság 1-2-3 hét után azt gondolja, hogy akkor inkább jöjjön be valami idegen hadsereg, aki legalább rendet tart és kijárási tilalom lesz és mindenkire rálőnek este 6 után, mint hogy ezt kiálljuk. Hiszen úgyis a békekonferencia dönt – gondolták ők. Ezek helyben sokkal bonyolultabb történetek voltak” – árnyalja a történetet.

fortepan-163121.jpg

plakát (Fotó/Forrás: fortepan)

Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy el lehetett volna-e kerülni Trianont?

A témával kapcsolatos párbeszédek jó részében szerepel a „Mi lett volna, ha…?”  a fordulat, ezért Ablonczy Balázs történész úgy döntött: „Jó, akkor játsszuk le!” A Nagy-Britanniában és Amerikában népszerű kontrafaktuális történetíráshoz hasonlóan visszafelé kezdte el levezeti a kérdést: milyen lehetőségek álltak rendelkezésre az adott helyzetben. Véleménye szerint az egyetlen igazi döntési helyzet, ami felvetődött a magyar politikai elit számára 1918 és 1920 között, az a békeszerződés aláírásának megtagadása volt.

Hogy mi történt volna, ha nem írják alá, azt a magyar békedelegációban is végigjátszották.

1919 közepétől egy átlag újságolvasó is tudhatta, hogy mi vár az országra. 1920-ban több napos vita folyik arról, hogy aláírják-e. A hosszadalmas vita után arra jutnak, hogy alá kell írni. Magyarországon közellátási összeomlás fenyeget.

AblonczyBalazsFotoThalerTamas-110750.jpg

Ablonczy Balázs (Fotó/Forrás: Wikipedia / Thaler Tamás)

Teleki azt írja egy levelében, hogy muszáj aláírni a békét, mert fönnáll a veszélye, hogy a románok visszajönnek és Budapest éhen vész.

A Horthy-rendszer konszolidációjához hozzájárul az, hogy a kormány mesterségesen alacsonyan tartja a kenyér árát 1923/24-ig. Ezzel pacifikálni tudja az elégedetlen városi tömegeket. Az alapvető létszükségleteket biztosítja számukra. Azzal számolnak, hogy jöhet egy forradalmi kormány, de annak is alá kell majd írnia a békeszerződést – rosszabb feltételekkel. Közben egyes országok újabb követelésekkel léptek fel, tehát rövid távon rosszabb helyzetbe hozta volna az országot az egyezség megtagadása és végül mindenképpen alá kellett volna írni a békét, csak rosszabb feltételekkel. Ez egy lehetséges magyarázat a sok közül, nem akarom megszabni senkinek, hogy mit gondoljon a dologról. Így is történt.”

Ablonczy Balázs közvetlen nyelvezete és könnyű tolla hamar megnyeri magának a nehezebb, történelmi témáktól esetleg ódzkodó olvasót is.

Az Ismeretlen Trianon olvasmányos stílusa ugyanakkor nem megy a szakmaiság rovására, a leírtakat számos korabeli forrással és kutatások eredményeivel támogatja meg. A könyv jó belépő lehet azoknak, akik épp a hozzá kapcsolódó heves indulatok miatt félnek ettől a témától, mivel a szerző a tényekre támaszkodva vezeti végig olvasót a magyar történelemnek ezen az időszakán, nem húzva egyik irányba sem. A kötet nem teszi le a garast egyik vélemény mellett sem, nem a ma csatározásaiban kíván döntőbíró lenni, hanem egy tisztább képet akar nyújtani a háború végi Magyarország életéről és ez érzékletesen sikerül is neki.

Azoknak, akik esetleg irodalmi keretek közt is szívesen olvasnának a témáról Ablonczy az alábbi köteteket ajánlotta:

Zilahy Lajos: A földönfutó város
Ignácz Rózsa: Urak, úrfiak
Jékely Zoltán: Zugliget

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv kult50

Bátran belépni az ismeretlenbe – Láng Zsolt a Kult50-ben

Nagy sikerű regényének egyik főszereplője Bolyai János matematikus, a másik meg egy író, aki pont Bolyairól készíti regényét. A könyvbeli írót ugyanúgy hívják, mint a valódi szerzőt, vagyis Láng Zsoltnak. Aki szerint ez az írói fogás stiláris ösztönzés az olvasó számára, hogy a könyv másik főszereplőjét, Bolyait is valóságosnak tekintse.
Könyv ajánló

Könyv készült a Kiscsillag legutóbbi lemezéhez

Lovasi András szövegei és Vetlényi Zsolt festőművész-grafikus munkái teszik teljessé a Tompa kések-élményt.
Könyv kult50

A férfi, aki tipográfiailag is vicces – Kőhalmi Zoltán a Kult50-ben

A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban frappáns című kötetével tette meg első lépését Kőhalmi Zoltán az irodalmi életben. A humorát eddig elsősorban a színpadon és a címlapon bizonyító stand-upos formabontó könyvet hozott létre.
Könyv hír

Mi lett volna, ha...? Megjelent Mucsi Zoltán és Bérczes László beszélgetőkönyve

Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről.
Könyv interjú

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.