Plusz

Churchill valóban rasszista volt, de ha ledöntjük a szobrát, mit oldunk meg vele?

2020.06.17. 13:05
Ajánlom
Ha ledöntjük Churchill szobrát, az azt jelentené, hogy létezik egy mérce, amely alapján a történelem állandóan újraírható. Ha ez így van, akkor nekünk is van miért tartanunk. Vélemény.

Egy héttel azután, hogy Winston Churchill londoni szobrának talapzatára felfújták, hogy Európa bőszen szivarozó és viszkiző megmentője bizony rasszista volt, megrongálták a politikus budapesti szobrát is a Városligetben: graffitivel fújták rá a „nazi” és a „BLM” (Black Lives Matter) feliratokat.

GettyImages-1218190400-121229.jpg

Tüntetők rongálták meg a Churchill-szobrot a Parliament Square Gardenben 2020. június 7-én. „Rasszista volt” – írták a neve alá (Fotó/Forrás: Chris J Ratcliffe/Getty Images)

A vandalizmus a Topple The Racist-mozgalom (vagyis: „döntsd le a rasszistákat”) ténykedése, amely több tucat köztéri szobor eltávolítását követeli, olyan történelmi alakokét, mint II. Jakab, Oliver Cromwell, Robert Cook kapitány, Nelson admirális vagy Mahatma Gandhi. A jelenség nemcsak azt mutatja meg, hogy a George Floyd-gyilkosság után újjáéledő Black Lives Matter mozgalomban mennyi düh szabadul fel, hanem azt is, hogy egyre nehezebb történelmi narratívát alkotni a 21. században.

Ahogy látni fogjuk, nem ok nélkül került a Churchill-szoborra a felirat: a brit politikus pályája nem csupán ellentmondásos, nézetei sok helyütt egyenesen aggasztóak.

De ha nem rakjuk rendbe a tényeket, az csak a szélsőségeknek fog kedvezni a poszt-igazság korában. Az efféle ikonoklazmus a törzsi politika, az identitáspolitika eszköze, amely inherens lényege folytán kirekesztő. És akkor soha nem jutunk el oda, hogy „all lives matter” – minden élet számít.

GettyImages-12481661071-121952.jpg

Színesbőrű munkás takarítja Churchill szobrát, miután tüntetők rasszistának nevezték a talapzatra felfújt graffiti szerint 2020. június 7-én. (Fotó/Forrás: Dan Kitwood/Getty Images)

De válaszoljuk meg rögtön a kérdést: rasszista volt-e Churchill?

Erre viszonylag könnyű válaszolni: igen, legalábbis minden bizonnyal annak neveznénk, ha ma működő politikus lenne. Winston Churchill hitt a brit felsőbbrendűségben, a gyarmatosítást nem számította nemzete bűnei közé, és a ázsiaiakra, a feketékre, az indiaiakra, az indiánokra számos alkalommal mondott olyat, amibe ma egy politikus nyugaton belebukna. A feketékről több ízben kijelentette, hogy alsóbbrendűnek tekinti őket: „nem hiszem, hogy a fekete ugyanolyan ügyes vagy gyakorlatias tudna lenni, mint a fehér ember”. Az indiai emberek szerinte a legutálatosabb emberek voltak „a németek után”, a hinduizmust egyszerűen bestiális vallásnak tartotta. „Nem látom be, hogy rosszat tettek az amerikai vörös indiánokkal vagy az ausztrál bennszülöttekkel, egyszerűen egy erősebb rassz, egy magasabb rendű rassz foglalta el a helyüket” – jelentette ki 1937-ben.

Winston_Churchill_1874_-_1965_Q113382-122351.jpg

Winston Churchill 26 évesen

1943-ban, amikor a bengáli éhség tombolt, Churchill inkább a britek számára raktároztatott élelmiszert, és Európába szállíttatta az Indiában megtermelt rizst. Amikor az indiai alkirály élelmiszert kért a brit anyaországtól, Churchill megtagadta a kérést, mondván, az éhség India hibája, ahol az emberek „úgy szaporodnak, mint a nyulak”. Hárommillióan haltak meg.

A gyarmatosító szuperpozíciója világlik ki Churchill az Egyesült Államok alelnökével, Henry Wallace-szal folytatott beszélgetéséből is. Az amerikai alelnök naplója szerint a brit kolléga, jelentős whiskeymennyiség elfogyasztása után „azt mondta,

miért kellene apologizálni az angolszász felsőbbrendűségért, hiszen felsőbbrendűek vagyunk, megvan a közös örökségünk, amely évszázadok óta működik, és az alkotmányunkban nyerte el tökéletes formáját.”

Churchillt sokan mentegették, és még többen ítélték el rasszizmusáért angol nyelvterületeken, ahol ez a diskurzus már jó egy évtizede tart. Richard Toye 2010-es, Churchill’s Empire című könyvében kimerítően ír „a két Churchill” látszólag kibékíthetetlen ellentétéről: az egyik a nemzet megmentője, aki a kritikus pillanatban felismerte a náci veszélyt. A másik a brit birodalmi politikus, aki maga is az imperializmusban mélyen gyökerező felsőbbrendűségi elveket vallott.

Churchill_V_sign_HU_55521-122227.jpg

Winston Churchill a V-jelet (Victory!) mutatja

Churchill a viktoriánus Angliában nőtt fel, világnézetét elsősorban ez határozta meg. Azt az egyszerű mesét mondták neki, hogy a civilizált fehér ember meghódította a civilizálatlan sötétbőrűeket, hogy elvigye nekik a civilizáció jótéteményeit. Huszonévesen maga is kivette a részét ebből a hódításból, és emlékirataiban büszkén írt arról, hogy miként semmisítettek meg településeket Pakisztánban, Szudánban, és hogy megölt legalább három „vadembert”. A Dél-Afrikában felállított koncentrációs táborokat azzal mentegette, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel igyekeznek működtetni őket. Amikor 1900-ben, már parlamenti képviselőként a hódítások folytatását sürgette, azzal érvelt, hogy „az árjáknak” győzniük kell.

Akkor hát nem volt több puszta véletlennél, hogy amikor Churchill szembeszállt a náci birodalommal, a britek érdekei egybeestek a nyugati világ érdekeivel – s így a bulldogképű angolból a demokrácia és a szabad világ hőse lett?

Nem szabad bedőlnünk ennek az értelmezésnek: Churchill mégsem egyezett ki a nácikkal, csak hogy megmentse a Brit Birodalmat (igaz, kénytelen volt megegyezni a Szovjetunióval). Paradox módon a békéről, a szabadságról és a demokráciáról zengett szavai – amit az ázsiaiakra, a feketékre és a bennszülöttekre persze nem akart kiterjeszteni – magként hullottak a földbe, és (ahogy Kwame Nkrumah ghánai szabadságpárti politikus írta) „ott szökkentek szárba, ahol nem tervezték.”

A történetírás hiába próbálta a fehér férfi diadalmeneteként értelmezni a 20. századot, Churchill feje felett már életében elzúgott a történelem. A politikus az ötvenes években, a gyarmatbirodalom széthullásával úgy érezte, élete munkája nem ért semmit. „A Birodalomnak, amiben hittem, vége” – mondta unokahúgának. Személye annak a szabadságnak lett a szinonimája, amely a gyarmati rendszerek széthullásának is magva volt.

Mindezt érdemes szem előtt tartanunk, mielőtt nekiállnánk ledönteni Winston Churchill szobrát.

Hiszen az ő alakja leginkább arra mutat rá, hogy milyen nehéz a 21. században egységes narratívát alkotni a történelemből – sőt, természetesen teljességgel lehetetlen. Az alaposabb vizsgálódás eredménye viszont az lehet, hogy felismerjük, mi maradt vissza abból, ami egykor a gyarmati berendezkedés jelentett.

Agbogbloshie-123354.jpg

Szeméttelep Ghána fővárosa, Accra külterületén. Agbogbloshie-ban rengeteg veszélyes hulladék végzi, a bázeli egyezményt megkerülve. (Fotó/Forrás: Marlenenapoli / Wikipedia)

Vajon nem a gyarmatosítók világnézetéből származik az, ahogy a fejlett világ a fejlődő országokkal bánik?

Hogy Afrikába, Indiába exportáljuk a veszélyes hulladékot, az akkumulátorokat, az elektronikai cikkeket. Hogy környezetszennyező gyárakat telepítünk olyan országokba, amelyek még nem engedhetik meg maguknak a szigorúbb szabályozásokat. Hogy szemet hunyunk afelett, hogy Indiában centekért varrják a ruháinkat, szerelik össze az iPhone-okat, ráadásul gyerekek. Hogy az Egyesült Államok és szövetségesei harmadik országokban, Szíriában, Líbiában vívnak háborúkat a fegyverüzlet virágoztatásáért. Miben különbözik ez attól, hogy Churchill kivitte a rizst Indiából, éhínséget szabadítva a gyarmati lakosokra? Ha a brit gyarmatbirodalom nem fér mai morális kereteinkbe, akkor a mai, sokkal észrevétlenebb, átláthatatlanabb kizsákmányolása a harmadik világnak miért igen?

Valóban kialakulóban van egy globális tudat, amely túlmutat országhatárokon. Ez Churchill idejében még épp csak pislákolt. De a brit politikus szobra elleni vandalizmus azt feltételezi, hogy létezik egy morális és ideológiai mérce, ami alapján a történelmi korok visszamenőlegesen megítélhetők, és ami alapján a történelem állandóan újraírható. Kétlem, hogy ez így lenne. De ha így van, akkor a mi korunknak is van miért félnie az utókortól. Nem is kicsit.

Fejléckép: Dan Kitwood/Getty Images

Komolyan kellett volna venni, amiről a Joker szólt

Kapcsolódó

Komolyan kellett volna venni, amiről a Joker szólt

Thomas Wayne-nek nem kell félnie, hogy orrba vágja Arthur Flecket, hiszen pénze van. A Joker kivételes, egymilliárd dolláros közönségsikere és a jelenlegi amerikai zavargások egy narratívában illeszthetők. Vélemény.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Több ezer aláíró követeli Demeter Szilárd lemondását

Miután holokausztrelativizáló publicisztikát közölt Soros György nevének tízszeri említésével az Origón, számos szervezet és ismert értelmiségi lemondásra szólítja fel a PIM főigazgatóját
Klasszikus

Online koncertek a Filharmónia Magyarországtól

A 17 éves zongorista Bach, Beethoven és Schumann műveit adja elő a pécsi Kodály Központban. A Filharmónia Magyarország közvetítéseit ajánljuk.
Könyv

„Szégyen és gyalázat” – Írók reagáltak Demeter Szilárd publicisztikájára

Kepes András lemondta a PIM-ben megrendezendő könyvbemutatóját, Vámos Miklós melegebb éghajlatra küldte Demeter Szilárdot, Dragomán szégyennek és gyalázatnak nevezte az esetet. Felbolygatta a szakmát a PIM főigazgatójának írása.
Könyv

Nem meneszti a kormány Demeter Szilárdot az origós írás miatt

Arról kérdeztek az ellenzéki képviselők, hogy menesztik-e a Demeter Szilárdot a holokausztrelativizáló publicisztika miatt.
Színház

Vecsei H. Miklós arról beszélt, miért búcsúzott el a Vígszínháztól

„Leszek én még vígszínházi tag” – mondta a Rózsavölgyi Szalon Mi jár a fejedben című műsorában Vecsei H. Miklós, akinek a neve hosszú évekre egybeforrt Nemecsekével. Most ír, rendez, zenél és újratervez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz müpa

Az adventi időszakban minden nap új tartalommal ajándékozza meg közönségét a Müpa

December 1. és 24. között mindennap egy-egy bármikor elérhető digitális tartalommal – podcasttel, playlisttel vagy koncertvideóval – ajándékozza meg közönségét a Müpa.
Plusz gyász

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Plusz videó

Maradona énekel

Elhunyt „az isteni Diego”, aki iránt egyenesen vallásos rajongással viseltetnek Argentínában. Híres-hírhedt góljával, legendájának eredetével és egy róla szóló dallal emlékezünk rá, amelyet maga is elénekelt rajongói előtt.
Plusz magazin

Fischer Ádám: Az első csöngetés

Sorozatunkban Budapest díszpolgárai osztják meg velünk a fővároshoz kötődő személyes történetüket. Fischer Ádám karmester, aki 2009 óta a cím birtokosa, elárulta egy kedves szokását, amely kimondottan az Akácfa utcához kötődik.
Plusz videó

Black Friday helyett válaszd a fenntartható életet!

Fogyasztás helyett boldogság, pénz helyett élet! Ezt üzenik ismert művészek, köztük Vecsei H. Miklós, Pokorny Lia és Kollár-Klemencz László.